Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

Tu 'A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. évi május hó 8-án, szombaton. Csik József jegyző (olvassa): »5. Rovat, Különféle bevételek: 2,132.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »XX. fejezet. Postatakarékpénztár. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok: 3,197.280 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadások: 286.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző: (olvassa): »3. Rovat. Üzleti kiadások: 2,226.560 P.« Einök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvass A): »4. Rovat. Vasúti rnenetdíjkedlvezmények váltsága: 48.640 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »5. Rovat. Nyugellátások: 824.880 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »6. Rovat. Betegségi intézethez való hozzájárulás: 54.720 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. Kamatjövedelmek: 4 862.400 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »2. Rovat. Házbér jövedelmek: 59.200 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »3. Rovat. Kezelési díjak és jutalékok: 1,432.000 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »4. Rovat. Egyéb bevételek: 288.800 P.« Elnök: Megszavaztatik. Csik József jegyző (olvassa): »XXI. fejezet. Államvasutak. Kiadás. Rendes kiadások: 276 333.142 P.« — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! íBátor vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni Bihar vármegye vasúti hálózatára. Nagyon egyszerűen néhány mondatban meg tudom magyarázni azt az abszurd helyzetet, amelyben Bihar vármegye vasúti hálózata van. Ha a Ház üléstermét tekintjük, azt mondhatjuk, hogy amiként a Ház asztala a középen van a teremben, akképen Nagyvárad városa ugyanígy középen volt a vármegyének és a vasutvonalak ahhoz ugy futottak be, mint ahogy a padok közti utak futnak ide össze a Ház asztalához és ugyanannyi vasút futott be Nagyváradra, mint amennyi ut fut itt be a Ház asztalához. A trianoni határ Bihar vármegyére akként határoztatott meg, hogy ebből két vasútvonal Erdély felé meghagyatott, nem metszetett át, a többi hat pedig akként lett a határ mentén átmetszve, mintha én most a padok előtt a ministeri bársonyszékek háta mögött egy határt húznék. Az összes többi bevezető vasutak tehát el vannak metszve, ebből kifolyólag Bihar vármegyének vasúti vonalai mind zsákutcába mennek bele,, aminek folytán ott a közlekedés jóformán lehetetlen színvonalon van. Hogy csak egy példát mondjak, ha Bihar vármegyében megyegyülést hirdetnek Berettyóújfaluban, a vármegye székhelyén, akkor a Sarkadon — Berki Gyula t. képviselőtársam kerületében — lakó szolgabírónak a következő utat kell vasúton megtennie, hogy a vármegye székhelyére beérjen: Le kell utaznia Sarkadról Békéscsabára ; ott át kell szállnia és onnan megy Száj ólba ; Sza jóiban át kell szállania és Püspökladányon keresztül eljuthat Berettyóújfaluba. Ilyenformán keresztülment három vármegyén, Békés, Szolnok és Hajdú vármegyén, mig visszajött saját anyavármegyéjébe Bihar vármegyébe a megy egy ülésre. Hasonló a helyzet, ha az okányi főszolgabírónak kell beutaznia a vármegye gyűlésére. Ki kell neki utazni Hajdú megyén keresztül Püspökladányba és ott kell átszállania Berettyóújfalu felé. Hasonló a helyzet ha a derecskéi vagy a nagylétai főszolgabíró akar bemenni vasúton a megyegyülésre : először a szomszédos Hajdú vármegyébe kell utaznia és Debrecen—Püspökladányon keresztül jut csak Berettyóújfaluba. Én csak egy megyegyülést, a főszolgabírói székhelyeket és a szolgabirák at vettem például, de ebből következtetni lehet, arra, hogy mi a helyzet ottan. Én nem voltam a mellett, hogy Berettyóújfalu kiépíttessék mint vármegyei székhely, annak ellenére, hogy szülőfalum és vármegyém ; én inkább a mellett voltam, hogy esatoltassék Hajdú vármegyéhez és Debrecen legyen az így egyesitett két vármegye székhelye. Az igen t. kormány és a megyegyülés többsége azonban más véleményen volt és forszírozta Berettyóújfalunak megyeszékhellyé való kiépítését ; irtózatos költséggel megyeházat építettek, amely ma már kész van. Ha az igen t. kormány arra az elhatározásra jutott, hogy ezt a községet megyeszékhellyé építtesse ki, akkor kötelessége gondoskodni arról is, hogy a vasúti hálózat is kiépíttessék. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur legnap már megemlítette, hogy Biharderecske, Berettyóújfalu és Kötegyán között vasutvonalat tervez és erre vonatkozólag tanulmányokat folytat. Én félek attól, hogy ez a tanulmányozás vagy nem vezet sikerre vagy hosszú ideig elhúzódik. E végből addig is, amíg az igen t. kereskedelemügyi minister ur abban a helyzetben lesz, hogy ezt a tanulmányozni szándékolt vasutvonalat kiépíttesse, tisztelettel kérem, — ugy hiszem a vármegye egész határszéli lakosságának kérelmét tolmácsolom — méltóztassék addig is autóbuszjáratokat beiktatni. Mégpedig a magyar államvasutak iktassa be az autobuszjáratokat, már esak azért is. hogy ne hivatkozhassak a vasút arra, hogy a magánautobusz cégek konkurrenciát csinálnak a magyar államvasutaknak. Tessék saját magának az államvasutaknak Debrecen, Derecske és Berettyóújfalu között, — de levezethető ez egész Sarkadig is — autóbuszjáratot beiktatni és ezzel a helyzeten átmenetileg segíteni. Itt természetesen nemcsak személy, hanem teherforgalomra is gondolok. Ezzel az intézkedéssel legalább átmenetileg segíteni lehetne addig is, amig ezt a vasutvonalat az igen t. kormány kiépítteti. A magyar államvasutak költségvetése kapcsán megint csak szóvá kell tennem a magyar államvasutak nyugdíjasainak sorsát. Erre vonatkozólag legutóbbi vitánk az igen t. kereskedelemügyi minister úrral ugy végződött, hogy a kereskedelemügyi minister ur nyilatkozott itt a Ház szine előtt a tekintetben, hogy nem tartja a magyar államvasuti nyugdíjasok sorsát okvetlenül összekaocsolandónak a magyar állami nyugdíjasok sorsával: és azt mondotta, hogy ha a magyar államvasutak anyagi helyzetük tekintetében olyan állapotba kerülnek, hogy nyugdíjasaik sorsán hamarabb segíthetnek, mint segíthet az állani az állami nyugdíjasok sorsán, nem.fog várni és a vasutas nyugdíjasok hamarább hozzájutnak sorsuk javításához. Sajnálattal konstatálom, hogy ez nem történt meg. Nem akarok megint visszatérni arra az unos-untalanig hangoztatott érvre, hogy az 1907 : XLIX. és az 1914 : XVII. te, alapján a vasutas nyugdíjasoknak törvényekben minő jogaik vannak biztosítva. Arra sem térek ki, hogy az ő nyugdíjpénztáruk milyen autonóm jogkörrel volt felruházva. Egy azonban bizonyos : hogy a vasú