Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. évi május hó 8-á,n, szombaton. 59 soknak ott örökös élietveszedermek' között kellett dolgozniok és ha csak a legkisebb vigyázatlanság: előfordul, életüket dobják kockára. Amikor ez tudomásra jutott, történt ugyan vizsgálódás a feljelentés alapján, de még

1 sem történt meg az ügynek olyan értelemben való elintézései, amely alkalmas lett volna arra, hogy az ott dolgozó munkások

1 élete a jövőben biztonságban legyen. Nem lehet ilyen rövid idő alatt felsorakoztatni mindazoibat a panaszokat és kivánalmakat, amelyek az egész országon mutatkoznak csak egy-két példa emlitése is teljesen elegendő arra, hogy a minister ur megértse azt a szükségességet, amely e téren mutatkozik és Délaissa, hogy ilyen csekély segélyösszeggel az iparfelügyelet kérdését ellátni nem lehet. Nagyszerű az a propaganda, amint bemutatják szemléltető képekkel, hogy miként kell! viselkedni és védekezni az ipari balesetekkel szemben. Ezt az országos balesetbiztositó pénztár mutatja be hétről-hétre, illetőleg két hétről két hétre szemléltető képekkel, hogy a munkások miként végezzék munkájukat és annak miként való végzésével, hogy lehet elkerülni a különböző balesetéket. Ezt helyénvalónak tartom itt, de épen olyan helyénvaló az a kérdés is, hogy ott, ahol az üzemtulajdonosok gondossága vagy takarékossága folytán nincsenek foganatosítva a szükséges óvóintézkedések, ott történjék bizonyos anyagi áldozathozatal ezeknek az ilyen intézkedésekre való szorítására, mert nem elegendő képes ábrázolatokkal a munkásokat kioktatni arról, hogy miként lehet az ipari baleseteket kikerülni, hanem szükséges e mellett a munkáltatókat szorítani arra, hogy a szükséges védőeszközöket alkalmazzák is, ezt pedig csak ugy lehet megvalósitani, ha állandó rendszeres felügyelet van az üzemekben, mert olyan felügyelet, amelyet tizen vagy tizennégyen végeznek, tizennégy felügyelő végezni tud, egyáltalán felügyeletnek nem nevezhető. Mert pl. csak egyetlenegy iparágat ragadok ki, a vas- és fémipart: ennél nem kevesebb, mint 573 üzem van az országban; méltóztassék elképzelni, hogy ha csak ezeket az üzemeket akarnák ellenőrizni ez is képtelenség volna; még nagyobb képtelenség az összes ipari üzemek ellenőrzése olyan kevés számú iparfelügyelővel. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-) Épen ezért a minister urnák 5 hónappal ezelőtt tett Ígérete és kijelentése alapján én nagyon kérem a Nemzegyülést és a minister urat, méltóztassék ehhez a mérsékelt felemeléshez hozzájárulni, mert az a feltevésem, hogy ha legalább ilyen lépést teszünk ebben a költségvetési esztendőben, akkor lényegesebben előmozdítjuk az iparfelügyelet kérdését, amely rendkívül fontos probléma s amelyet nem szabad közönbösen kezelni, még kevésbé szabad elhanyagolni,^ mert a munkások egészsége, testi épsége és élete van olyan fontos, mint amilyen fontosnak tartja egy másik költségvetési ágazat az állatok egészségét és testi épségét. Ezek alapján tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy benyújtott módosításomat elfogadni méltóztassék! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

! Csik József jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Az iparfelügyelet szociális berendezés. Hivatása főként az, hogy a munkásság- érdekeit szolgálja. Erre minden ipari államban szükség van. Nagyon jól tudjuk, hogy erre a berendezésre minden államban szükség van, ezért ezt a berendezést Magyarország is megteremtette, amely pedig elsősorban agrárország és amelynek az ipara nem olyan fejlett, mint a külföldi államoké, különösképen azoké, amelyeket ipari államoknak nevezünk. De engedjék meg, nem elég, hogy papiroson dicsekedhetünk ezzel a szociális berendezéssel, hanem kell, hogy ez a gyakorlati életben is olyan legyen, mint amilyen ezidőszerint a külföldön. Nem tagadom, hogy ez a berendezés a háború előtti időben már az által, hogy nyomtatásban kiadott jelentéseiben a nagy nyilvánosságnak bemutatta, hogy milyenek a munkásviszonyok, milyen a munkás egész élete, milyen a fizetése, milyenek az egészségügyi viszonyok a gyárakban, a munkahelyeken, — nagy szolgálatot telj esitett a munkásérdekeltségnek. A háború miatt ez elmaradt. A kereskedelemügyi minister ur volt szives az általános vita utáni záróbeszédében emlitést tenni arról, hogy nem lát semmi akadályt az iránt, hogy ezek a jelentések újból kiadassanak. De ha csak ezt az egy körülményt veszem is, ha csak ezt akarja is megvalósitani a minister ur: már akkor sem elegendő a költségvetésben előirányzott összeg, hanem azt fel kell emelni akkorára, mint amennyit Kabók Lajos képviselőtársam javasolt, mert hiszen, ha ez a jelentés nyomtatásban megjelenik, ez is pénzbe kerül és ha ezeket a jelentéseket az iparfelügyelőknek meg kell csinálni, akkor sem felel meg az a létszám, amely a költségvetés alapján alkalmazást nyer. Épen ma emiitette meg a minister ur a Szilágyi Lajos képviselőtársam felszólalására adott válaszában többek között, hogy a kereskedelemiügyi tárca — ha jól értettem — 80 millió aranykorona felesleggel rendelkezik. ÍWalko Lajos kereskedelemügyi minister: Nem! A népszövetségi kölcsönből eddigelé még nincs felhasználva 80 millió aranykorona! — Szilágyi Lajos: Szemrehányást tettem ezért, hogy még nem használták fel!) Tehát még rendelkezésre áll ebőől a kölcsönből 80 millió aranykorona. ÍWalko Lajos kereskedelemügyi minister: Igen!) Ha tehát ebből azt a csekély összeget elveszszük, amellyel itt a tételt a mi javaslatunk értelmében fel kellene emelni, akor ez olyan szerény valami, amelynek megadásától indokoltan elzárkózni nem igen lehet. Mert ha ebben az országban azt kutatjuk, milyen szociális berendezésekkel rendelkezünk, nagyon hamar elkészülhetünk ezzel a munkával; ezen a téren a kormányok eddig^ bizony ^ nagyon mostohán kezelték a munkásérdekeltséget. Ha most azt kívánjuk, hogy a már létező berendezés ne csak a papiroson legyen meg, hanem, ennek hasznát a gyakorlati életben is megláthassuk a munkásság érdekében, akkor egy ilyen összeget nem lehet olyannak tekinteni, amelyet megadni ne lehetne. Hadd lássák egyszer a munkások is, hogy ezen a téren valami haladás észlelhető. Nem gondolja-e a t. Nemzetgyűlés, hogy azt, amit meg lehet csinálni, ami nem utópia s amelyre csak olyan kisösszeg kell, amely ebben a költségvetési keretben is meg lehet adni, helytelen csak azért megtagadni, mert az erre vonatkozó javaslat erről az oldalról, a mi táborunkból jön; hogy azt csak ezért nem lehet elfogadni, még ha jó isi (Erdélyi Aladár: Mi azt sohasem nézzük! Ha jó, mi mindent támogatunk!) A t. képviselő urak nem tudják megcáfolni azt az állítást, hogy erre az iparfelügyeletre szükség van. (Erdélyi Aladár: Azt nem is akarjuk! — Kabók Lajos: Akkor járul-