Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

54 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. viszonyok tanulmányozása, tehát administrativ ténykedés. Nem tudom, ha ezen a címen itt egy olyan tételt találnék, amely praktikus szempontból azt mutatná, hogy a kormány előkésizületeket tesz, vagy legalább is a gyakorlati életiben is igyekszik megvalósítani azt a. szándékát, hogy annakidején, ha lehetséges lesz^ a légügyi közlekedés eszközeit igénybe venni, gyártani és forgalomba hozni, itt álljou egy rendes, praktikusan kiépített apparátus, — mondom, — ha ezt találnám: ebben a költségvetési tételben! akkor lehetséges, hogy nekem egy szavam sem volna ez ellen. Én azonban nem találok itt mást, mint administrativ ténykedésre irányuló szándékot légügyi főigazgató, légügyi igazgató és aligazgató és légügyi főfelügyelők

1 és felügyelők vezetésével, tehát ne méltóztassék tőlünk rossz néven venni, ha ugy érezzük, hogy ez alatt a cím alatt valamilyen burkolt tételek vannak. Alzt szerettem] volna, hogy ha már van egy ilyen apparátus, akkor ne feledkezett volna meg a kereskedelemügyi ministerium a gyakorlati eiltet követelményedről sem. Amint méltóztatnak tudni, Magyarországon annakidején a háború alatt, mondhatnám egy egészen tökéletes repülőgépgyártási r

ipar alakult ki és ez az ipar kinevelt a repülőgépgyártásban feltétlenül biztoskezü és nagyon jól begyakorolt munkástábort. Ezek a munkások bizonyos szakmákból rekrutálódtak a háború alatt, részben a kocsigyártó, részben az asztalosiparból, részben a vasipari és mechanikus szakmából s egyéb vasipari szakmákból. Ez a munkástábor a faiparból körülbelül 80—• 100 személyre tehető. A vasiparra vonatkozólag nem tudok ugyan pontos számot mondani, de körülbelül néhány száz ilyen jól begyakorolt munkás volt az, aki ezzel a gyártással foglalkozott. Ezek a munkások az emberi természetes rugékonyság folytán, amikor Magyarországon a háborús repülőgépgyártás megszűnt, amikor a repülőgépgyártást Magyarországnak eltiltották, az akkori konjunktúra folyamán átvándoroltak az autógyártásra. Az autógyártásban konzerválódott volna ez a munkástábor alTR £IZ időre, amikor majd alkalmas időben a magyar ipar a repülőgépgyártást újra felveheti. Sajnos, a kormány igen helytelen külkereskedelmi politikája az autógyártást is tönkretette úgyannyira, hogy Magyarországon ezek a munkások, akik a maguk természetes törekvése révén az autógyártásban helyet találtak volna átmeneti időre, most már ebben a szakmában sem élhetnek meg, részben elpusztulnak, részben elfelejtik szakmájukat, de akik mégis fejlődésre törekvők, azok kivándorolnak a külföldre és a külföldi iparban elhelyezkedvén, csak természetes, hogy nemigen gravitálnak vissza ebbe a szerencsétlen és iparilag teljesen tönkretett országba. TTgv azután abba a helyzetbe kerültünk, hogy elveszítünk egy tekintélyes és a jövőben feltétlenül használható munkástábort s nincs reménységünk arra, hogy ha valaha itt a repülőgépgyártás újból feléledne, egy megfelelő t képezett szakmunkás tábor állana rendelkezésre. Az lesz majd a helyzet, hogy újra kísérletezésekkel, betanításokkal kell majd foglalkozni hosszú időn keresztül és természetes, hogy abban az őrült versenyben, melyet a világipar reádiktál a magyar iparra is, a magyar ipar majd nem tudja felvenni a versenyt és a magyar ipari lehetőségek ismét csak a külföldi ipar karmaiba csúsznak át. Ha azt látnám, hogy a kormány ezekre a kérdésekre gondolván, a légügyi lehetőségekéi május hó 8-án, szombaton. nek jövőbeli megvalósítása céljából nemcsak az ezzel a kérdéssel foglalkozó adminisztratív és szellemi kereteket igyekeznék megóvni és átmenteni a jövőre, hanem azt látnám, hogy a gyakorlati munkások, a gyakorlati iparosok átmentésével is törődik, akkor talán bele tudnék menni abba, hogy e címen itt nagyobb összeg vétessék fel a költségvetésbe. Mivel azonban ezt nem látom, tisztelettel kérem, hogy javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Csik József jegyző: Malásits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Valahogyan nalgyon szeretünk a levegőbe dobálódzni éís levegőbe pénzt költeni, (Erdélyi Aladár: Ez igaz!) amit á legjobban bizonyít a Légügyi Hivatal kiadási tétele is. A költségvetés szerint az 1925/26. évre megállapított összeg 372.538 pengő volt, amely 48.297 pengővel 420.835 penigőre emelkedik az 1926/27. költségvetési esztendőben. Éhből az összegből fizetésekre és bérekre 12.192 pengő, lakáspénzekre 1468 pengő, tiszteletdíjakra 25.857 pengő van felvéve és így tovább, a dologi kiadásokra pedig 443.735 pengő irányozitatik elő. Ez az összeg, ahogy vesszük, sok is és kevés is. Ha tényleg a modern aeronautikát é's különösen annak gépteohnikai részét tanulmányozná ez a Légügyi Hivatal, ha azt tenné tanulmány tárgyává, hogyan lehetne a leg"pïaktikiusahban és á legolesóbhan ikereskedelmi és ipari célokat szolgáló repülőgépeket gyártani, ha e repülőgépek technikáját tanulmányozná, akkor én ezt az összeget miéig kevésnek is tartanám. Nem erről van azonban szó, nem a repülés technikáját tanulmányozza, mert hiszen az egész dolog a repüléssel jóformán összefüggéshen sincs, hacsak abban a vonafkozáshan nem, hogy a térképeket és á levegőáramlást tanulmányozza. Nevezetesen az indokolás szerint a Székesfehérvárott felállított aerotérképészeti kirendeltsélg feladata a térképészeti intézettel egyetértőleg topográfiai térképfelvételekre szükséges légi fényképek készítése, míg gedi meteorológiai kirendeltség hivatása az, hogy a meteorológiai intézettel kapcsolatban a magas atmoszférákat repülőgéppel megfigyelje és a tapszt álatokat feldolgozza. Nem olyan haszontalan foglalkozás sem az egyik, sem a másik. Elismerem, hogy a Térképészeti Intézetnek szüksége van olyan fényképekre, amelyeket repülőgépekről vettek fel. Szüksége van esetleg olyan topográfiai felvételekre is, amelyek ugyancsák repülőgépről eszközöltetnek. Azt sem vonom kétségbe, hogy arra is szükség van, hölgy a magas levegő — a 3—4— 500 ós 1000 méteren felüli levegő — áramlását megfigyeljék és e megfigyeliéiseket a meteorológiai intézettel közöljék, hiszen valami haszna a mezőgazdaságnak is van ebből, úgyhogy ez semmiesietre sem hiábavaló költség. De kérdem, hogy amikor a költségvetés belkereskedelmi célok elősegítésére összesen csak 56.000 pengőt tud áldozni, amikor külkereskedelmi célok elősegítésére összesen csak 1360 pengőt, tehát egy szégyenteljes kis összeget tud áldozni, amikor kisipari célok -elősegítésére 24.000 pengőt, munkásvédelmi célok elősegítésére' 10.000 pengőt, tehát amikor erre a négy rovatra összesen 92.240 pengő áll rendelkezésre, akkor feltétlenül luxusnak tartom ezeket az óriási kiadásokat melyeknek túlnyomó része tisztán személyi kiadás. Nem akarom egyáltalában a légügyi hivatalban alkalmazott