Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
52 A nemzetgyűlés 547. ülése 1926. és iparkamarának azt az emlékiratát áttekinteni, amelyet mi nemzetgyűlési 'képviselők nyomtatásban valamennyien megkaptunk. Ez az emlékirat egy súlyos szemrehányás a kereskedelemügyi minister ur ellen; súlyos szemrehányás főleg azokban a vonatkozásokiban, amelyeiket szóvá tenni bátor voltam a pénzügyminister úrral szemben való gerinc, a pénzügyminister úrral szemben való állásfoglalás tekintetében. El kell azonban ismernie a minister urnák is, hogy a kereskedelmi és iparkamarának ez a jelentése méltóságteljes, objektiv és a mellett szerény, sőt mondhatnám túlszerény, mert befejező mondatában csak azt kéri az igen t. kereskedelemügyi minister úrtól és a nemzetgyűléstől, hogy munkájuk akadályait távolítsák el, a töb'bi azután az ő dolguk lesz. Ezeket voltam bátor az igen t. kereskedelemügyi minister urnák magas figyelmébe ajánlani, amikor törvén yelőkészités, kereskedelempolitikai munkálatok és szaktanácskozások költségei címén itt 'bizonyos tételek vannak a költségvetésben felvéve. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Csík József jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem 'kivan, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy a Szilágyi Lajos t. képiviselőtársam által felvetett néhány kérdésre azonnal válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam kifogás tárgyává tette, hogy egyrészt azok az összagek, amelyek az adóbevételekből az egyes hónapokban mint feleslegek megmaradtak, nem fordíttattak . azonnal produktiv célokra, beruházásokra, másrészt, hogy a népszövetségi kölcsön még mostanáig sem használtatott fel teljes összegében. Ami a megmaradt adóknak, adófeleslegeknek vagy egyéb kincstári . bevételeknek kérdését illeti, a dolog ugy áll, hogy nem lehet hónaponkint vagy negyedévenkint megállapítani, hogy mi az, ami még az esztendő végén is feleslegként meg fog maradni, mert a bevételek az egyes hónapokban nagyon különbözők, ugy hogy sohasem tudhatjuk, hogy a következő hónapban milyen hiány lesz a bevételekben. Mielőtt tehát a pénzügy minister arra az elhatározásra juthatna, hogy arról tárgyaljon, hogy a feleslegeket felhasználja, először is tudnia kell azt, hogy az a felesleg, ha az egész évi számadást tekinti át, az év végére is megmarad-e. Ennélfogva mindenkor csak a budget-év végén van meg a lehetősége annak, hogy megállapítsa pontosan, mi az, amit ilyen célokra fel lehet használni és amint a múlt évben is az év végével bizonyos összegek beruházásokra felhasználtattak, nem kétlem, hogy az idei év végével is — amikor előreláthatólag szintén fognak bizonyos feleslegek mutatkozni — gondoskodás fog történni ezeknek a feleslegeknek produktiv célokra való felhasználásáról. Ami a népszövetségi kölcsön felhasználását illeti, ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, hogy ez a 250 millió koronás népszö• vetségi kölcsön a deficitek fedezésére vétetett fel. Annak idején, amikor költségelőirányzat készíttetett, ez a 250 milliós koronás összeg akként állt elő, hogy az akkor következő három esztendő deficitjének mérlegelésével juévi május hó 8-án, szombaton. tott a kormány és a Népszövetség arra az eredményre, hogy körülbelü 250 millió korona az az összeg, amely a deficitek fedezésére szükséges lesz. Időközben az államháztartás helyzete épen azáltal, hogy a polgárság adózó képessége erősen vétetett igénybe, jobb szituációba került, mint azt eredetileg gondoltuk; ennek folytán történt az a változás, hogy a népszövetségi kölcsön az eredeti tervtől és megállapodásoktól eltérőleg nem a deficitek fedezésére használtatott fel, hanem fokozatosan beruházásokra használtatik fel. Ezt természetesen bizonyos óvatossággal kell tennünk, mert nem tudhatjuk, hogy valamelyik esztendőben, akár a most folyó esztendőben, amikor már nem valószinü, akár a következő budget-esztendőben — nincs-e még szükség valamelyes deficit fedezésére. Épen azért ezek az összegek a beruházásokra fokozatosan használtatnak fel. Ezidőszerint tényleg' ugy, mint a t. képviselőtársam mondta, 80 millió az, ami még felhasználatlan és azt hiszem, hogy majd az ősz folyamán lehet képet alkotni arról, hogy ebből a 80 millióból mennyi lesz megint felhasználható további beruházásokra s nem kétlem, hogy ennek lehetősége tényleg bekövetkezik. Ami a lakásépítésnek és általában az építkezéseknek fontosságát és követendő módját illeti, teljesen osztom képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy a gyakorlatban sokkal megfelelőbb eszköznek bizonyult kölcsönökkel való támogatása az építtetőknek, mint az állam részéről való közvetlen ópitkezés. (Helyeslés.) Én is azt hiszem, hogy a kormány a gazdasági életnek jobb szolgálatot tesz ily kölcsönök nyújtásával, mintha az állam épit lakóházakat, ós remélem, hogy az az összeg, amely eddigelé e célra felhasználtatott, a jövőben fokozatosan növelhető lesz. Itt természetesen súlyt kell helyezni arra, hogy ezek az építkezések ne kizárólag Budapesten történjenek, (Élénk helyeslés jobb felől.) hanem a különböző vidéki centrumokban is, mert hiszen kétségtelen, hogy Budapest az országnak mostani viszonyaihoz képest aránylag nagy centrum és igen helyes, ha tervszerüleg arra törekszünk, hogy a vidéken is egyes centrumokat, amelyek az ipari és gazdasági élet központjait képezik, megfelelően kiépítsünk (Helyeslés jobbfelől.) és a népjóléti minister ur tényleg ebben az irányban működik e kölcsönök engedélyezésénél. (Elénk helyeslés.) Ami az adózás magasságát illeti, ha abszolút számokban nézzük, hogy Magyarországon fejenként milyen az adózás, és összehasonlitjuk a más államokban abszolút számokban való adózással, azt a megállapítást kell tennünk, hogy nálunk az az adóösszeg, amely egy-egy főre esik, aránylag- kevés. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez tényleg kevés lenne, mert ha közelebbről nézzük a kérdést és vizsgáljuk, hogy Magyarországon hog*yan alakulnak a kereseti viszonyok és mi Magyarországon a nemzeti jövedelem, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy dacára annak, hogy abszolút számban más országokhoz viszonyitva kevés Magyarországon az adózási összeg, mégis tekintve a kereseti viszonyokat és jövedelmeket, ez az adózás aránylag nagy (Szilágyi Lajos: Túlnagy!) és épen ezért tényleg arra kell törekedni, hogy az adók fokozatosan lefaragtassanak. Itt azonban nem oszthatom teljesen képviselőtársam véleményét, hogy ez mostanáig nem történt volna meg, mert ha nézzük a házhaszonrészesedetést, ott lényeges visszafejlődés van, (Rothenstein Mór:
