Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-547
À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. hogy nines 'kilátásunk rövid időn belül arra, hogy ezekkel az országokkal kereskedelmi szerződésünk legyen, pedig ezek pompás felvevő piacok voltak a magyar kereskedelem számára. A vámpolitikát illetőleg a kereskedőknek majdnem egyhangú a panaszuk, hogy a kereskedelemügyi minister ur vámpolitikáját kereskedelemellenesnek tartják, úgyhogy hovatovább várnak már a kereskedelemügyi minister úrtól is egy olyan nyilatkozatot, —mint ahogy boldogult Hegyeshafmy Lajos kereskedelemügyi minister ur is kijelentette annakidején, hogy ő nem ellensége a kereskedelemnek — amelyben a jelenlegi 'kereskedelemügyi minister ur is igazolja magát ós megnyugtatásukra kijelenti, hogy ő nem ellensége a kereskedelemnek, amelynek érdekei megvédésére hivatott. A kereskedők panaszkodnak speciálisan a boltbér kérdésében a kereskedelemügyi minister úrra, mert amikor elérték azt, hogy az üzlethelyiségek felszabadítását elhalasztották, ugyanakkor a boltbéreket felemelték, már pedig a boltbérek máris olyan magasak, hogy a kereskedők alig tudják azokat megfizetni, átj hárítják a fogyasztóra, viszont a fogyasztó ezt vállaira átvenni nem tudja. A vasúti tarifák kérdésében nyilatkozott az igen t minister ur. Véleményem szerint az egész vonalon le kellene szállítani az árudíjszabást. Nem volt szó a kereskedők szabad mozgásának elősegítéséről egyik ország területéről a másikéra. Ezt is szóbahozom. A vízumkényszer tekintetében, de egyéb tekintetben is sürgős intézkedések volnának szükségesek és a kereskedelemügyi minister urnák közbe kellene lépnie, hogy egyik ország kereskedői a másik ország kereskedőivel, speciálisan a mi kereskedőinkkel, könnyebben és szabadabban érintkezhessenek. Ha az iparosokkal beszél az ember, azok is hasonlóképen panasszal vannak tele. Az építkezések meginditását kérik, a közmunkák kiadását sürgetik. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem, szíveskedjék beszédét rövidesen bevégezni ! Szilágyi Lajos: Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy még 15 percig beszélhessek. (Helyeslés jobbfelől.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e megengedni a képviselő urnák, hogy beszédidejét egy negyedórával meghosszabbithassal (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Méltóztassék beszédét folytatni. Szilágyi Lajos: A t. kereskedelmi minister ur ugyan részben megnyugtatta az iparosokat tegnapi kijelentéseivel, amikor mintegy biztositékául az ő kérelmeiknek kijelentette, hogy a közszállitási osztályt egyesíti a kisipari osztállyal, amely a közmunkáknál a kisipari érdekeit képviseli. A kisiparosoknak ugyanis az volt a panaszuk, hogy a kiadásra kerülő munkákat inkább úgynevezett generál-vállalkozók kapják meg, — ez az ő szakkifejezésük — akik a szállításnak minden ágára vállalkoznak, úgyhogy igy háttérbe szorul a. kisiparos. Reméljük, hogy a minister ur intézkedésének meglesz az az áldásos következménye, hogy a kisiparosok a közszállitásoktól nem fognak olyan mértékben elesni, mint eddig. Az iparosok a kereseti adó kivetése miatt is panaszkodnak, a forgalmi adó miatt, mint évi május hó 8-án, szombaton. SÍ ahogy az köztudomású, állandóan panaszkodnak és a fényűzési adó eltörlését kérik, mert az számos iparágat sújt. Hogy a kisipari hitelakciót nélkülözik és sürgetik, szintén köztudomású; hogy a tanoncoktatás problémájának megoldását kérik és várják, az is köztudomású. De van a kisiparosoknak, különösen a falun egy különös panaszuk, amely az én értesüléseimmel egyébként ellenkezik, t. i. az van elterjedve a falvakban, hogy a kereskedelemügyi minister ur, illetőleg a kormány adómentességekben, adókedvezményekben és állami szubvenciókban részesiti például a Hangya és ehhez hasonló nagy szövetkezeteket, ugyanakkor pedig a kisipar falun katasztrofális terheket visel. Nem tudom ezt ellenőrizni. Amikor érdeklődtem az igen t. minister urnái, azt a választ kaptam, hogy például a Hangya adómentességet vagy adókedvezményeket nem élvez. (Szomjas Gusztáv: Semmit sem!) Tény, hogy ez a hit el van terjedve, és egy kormánynyilatkozat ebben a tekintetben mindenesetre megnyugtatólag hatna. A kereskedelemügyi minister úrtól — megint csak a pénzügyminister úrral szemben — azt kérem, hogy védje meg az iparosokat és kereskedőket a pénzügyi hatóságok zaklatásától. Még pedig az üzletembereket abban a tekintetben védje meg, hogy a pénzügyi hatóságok az üzleti dokumentumoknak hitelt adjanak és szüntessék be a fináncok azt a bosszantó játékot, hogy az üzletember életmódjából vonnak le következtetéseket és igy azután megadóztatnak látszatnyereségeket. Hogy mit jelent egy látszatnyereség megadóztatása, azt hiszem, hogy ezt az igen t. kereskedelemügyi minister urnák felesleges magyarázni. Az üzletember a saját érdekében amúgy is vigyáz a külszinre, és a legtöbb üzletember olyan életmódot folytat, hogy tudja, hogy mások figyelik és ha már arra kényszerülne, hogy életmódjának szinvonalat csökkentse, akkor is ezt már utolsóra hagyja, mert fél attól, hogy az ő összehúzódásából, pl. kisebb lakásba való költözködéséből, egyes dolgainak eladásából káros következtetéseket vonnak le az ő üzletére vonatkozólag. Az ón álláspontom az, hogy inkább maradjanak büntetlenül egyesek, mintsem összeroppanjon a gazdasági élet a valóban meg nem szerzett jövedelmek jogtalan és indokolatlan megadóztatása folytán. Ebben a tekintetben az iparosok és a kereskedők a kereskedelmi minister ur közbelépését várják. A kereskedelem és az ipar, amely az államháztartás helyrehozatala érdekében a tönk szélére jutott, alaposan kivette a maga részét annak idején abból a nemzeti áldozatból, amelyet hadikölcsön-jegyzósnek neveztünk. Mivel azonban az ipar és kereskedelem most a tönk szélén áll, nagyrészében pedig tönkrement, most már a hadikölcsön kérdésében nem vár, türelmetlenné vált és most követeli pénzét attól az adóstól, az államtól, amely dicsekszik azzal, hogy viszont az ő háztartása pedig egyensúlyban van, az ő háztartása rendbejött. Az iparosoknak és kereskedőknek épugy, mint a többi magyar állampolgárnak teljesen jogos _s igazságos a követelése, eddigi türelmes várakozása csak honorálást és elismerést érdemel, elutasításuk pedig, ugy ahogy a pénzügyminister ur tervezi, egy merész, kockázatos játék, nagyon merész játék a tűzzel, amelytől óva intem a kormánynak minden egyes tagját. A kereskedelemügyi minister urnák bizonyára vdlt módja a buidlapesti kereskedelmi
