Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-547

50 À nemzetgyűlés 547. ülése 1926. ujabb és ujabb teherpróba elé került és a regenerálódási lehetőséget nem biztositották ép azok a ministerek, — elsősorban a kereskedelemügyi minister ur, másodsorban a földmivelésügyi minister ur — akiknek ez, mint a termelés tényezőit védeni hivatott ministereknek kötelességük lett volna. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hogy hová vezet, ha tovább fejlődik a munkanélküliség, ha tovább csökken az ország lakosságának fogyasztó ereje és vásárló képessége, hiszen ezt a nemzetgyűlés minden egyes tagja ép olyan jól tudja, mint csekélységem. A munkanélküliség problémájánál azonban nem került szóba, legalább is részletesebben nem, az az akció, amely csodálatosképen a népjóléti minister ur tárcája körében kezeltetik, holott az a kereskedelemügyi minister ur tárcájával a legszorosabb kapcsolatban áll. Ez a lakásépítési akció. Nem tudom, milyen okból, mikor, hogyan került ez az akció a népjóléti minister úrhoz, nyilván csak a szociális szempontok miatt, én azonban a kereskedelemügyi tárcához tartozónak vélem, mert a lakásépítési akció elsősorban ide tartozik, hiszen a lakásépítés 43 különböző iparágat foglalkoztat értesülésem szerint. Ha pedig a lakásépítés egyrészt csökkenti a munkanélküliséget, másrészt csökkenti a lakásinséget, ez olyan eszköz a kormány kezében, amellyel egyszerre két legégetőbb, legfontosabb és legsúlyosabb problémánkat oldhatja meg. A kereskedelemügyi minister úrtól azt kérem, hogy ezeken a bizonyos tanácskozásokon és törvényelőkészítő munkálatokon hasson oda, hogy erre a célra sokkal nagyobb összegek áldoztassanak, mint amilyen összegek eddig áldoztattak. A tapasztalatok bebizonyították, hogy az államnak lakásokat építeni nem érdemes, hogy az állam nagyon drágán épített Ebben a tekintetben a tapasztalatok már tiszták előttünk. Sokkal célszerűbb, hogy ha az állam kölcsönöket ad lakásépités céljára, ugy, ahogy a kormány a népjóléti minister ur utján most is megtette. Ellenben mindössze csak ötmillió aranykoronát fordítottak erre a célra. Négymillió aranykoronát osztottak szét a, fővárosi építkezésre és egymilliót a vidékiekre. Értesülésem szerint 84-en kértek ebből a kölcsönből és csak 18-an kaptak. Amint a népjóléti ministeriumban az illető előadó uraktól szerencsém volt megtudni, köh r ül belül húsz millió aranykoronát tett volna ki az az összeg', amelyre szükség lett volna a bérházak és családi házak; építésére és a folyamatban levő állami építkezések befejezése érdiekében. A kereskedelemügyi minister úrtól' teliáit, mint az ipari ügyek legfőbb hatóságától azt kérem, hogy hasson a ministertanáoson befolyásával oda, hogy erre a célra sokkal na-. gyobb összegek hasittassanak ki és hogy a kölcsönhöz jutók ne legyenek) olyan vexációknak kitéve, mint amilyennek a legutóbb ki voltak téve, amely vexációkí teljesen feleslegesek voltak és teljesen eltérők voltak a külföldi példáktól. A kereskedelemügyi mikister úrtól ezenfelül azt kérem, hogy ezeken a törvényelőkészitő munkálatotkon és kereskedelempolitiklai tanácskozásokon hasson oda, hogy az állampolgárokat értejükön felül sújtó adóterheken minél előbb könnyítsenek. A kereskedelemügyi minister ur tehát a legsürgősebben szálljon szembe a pénzügyminister urrall az ipar és a kereskedelem megvédése érdekében. A kereskedelem és az ipar irtózatos áldozatokat hozott azért, hogy az. államháztartás egyensúlyát ebben az országban helyre lehessen állítani és évi május hó 8-án, szombaton. áldozatainak meghozatala közben maga is majdnem odaveszett. Amúgy is hátrányos helyzetben van. külföldi konkurrenseivel szemben, amúgy is kevés a termelési lehetőség ebben az országban, a kereskedelemben nincs forgótőke, megoldatlan a hitel problémája, szó val más országok iparosaival és kereskedőivel szemben nálunk amúgy is hátrányos helyzetben vannak. A kereskedelemügyi minister urnák tudnia kell, hogy nincs olyan ipar és nincs olyan kereskedelem seihol a földtekén, amely ilyen terheket, mint amilyen terhiek alatt roskadozik ma a magyar ipar és kereskedelem, elbírna. Össze fog ropanni itt minden exisztencia a legrövidebb idő alatt és vele természetszerűleg fel fog borulni megint az államháztartás egyensúlya, amely olyan nehezen volt helyreállítható. A kereskedelemügyi minister urnák tehát első és főfeladata ezeken a tanácskozásokon az lehet, hogy a terheket konnyittesse és igy a magángazdaságok prosperálásának, boldogulása lehetőségének útját egyengesse a pénzügyministeriumnak mindeneket elnyelő moloch jávai szemben. A kereskedelemügyi minister urnák oda kell hatnia, hogy háttérbe szorítsa a financiális elvet a gazdasági élet követelményeivel szemben. A mai finánceredményt ugyanis csak egyszerű pyrrhusi győzelemnek tekintem, amelyet az adófizetők felett a pénzügyminister urnák alkalma volt kiverekednie, die ebben a győzelemben nincs semmi köszönet, ebben a győzelemben több a veszteség, minta nyereség. Mert kérdezem a kereskedelemügyi minister urat, hol lesznek: ennek

1 az, országnak legbiztosabban és legponiosabbaú fizető adóalanyai, az iparosok és kereskedők akkor, ha adópolitikánk hibáit nem küszöbölteti ki és ha a kereskedelemügyi minister ur nem áll sarkára a pénzrügyminis térrel szembeni Érdekes volt megfigyelni az elmúlt években, hogy míg mindig kaptunk ministert és kormányt, amely büszkén vállalta a felelősségiét az adók emelése tekintetéiben, most keresve keressük és lámpával kell keresnünk azt a ministert és kormányt, aki vagy amely vállalni meri a felelősséget az adómérséklés tekintetében, pedig az adómérséklés politikája azonkívül, hogy hasznos az országra, még népszerű is kifelé az ország lakossága előtt. Az adómérséklés politikája az ipar és kereskedelem terén tőkeképződést és élénkebb forgalmat jelent. Nem értem, nem tudom, de mindenesetre szeretném tudni, hol van itt az államháztartás kára vagy hol van itt kockázat az államháztartás veszélyére? A modern pénzügyi politika, amikor a kiadásokra fedezetet keres, a fedezeti módszernél most már mellőzi az eddigi kizárólagos financiális és fiskális elveket, e helyett inkább tehermentesíti, a gazdasági erőket, hogy pezsgő, njnizsgő eleven életre ösztönözze azokat a gazdásági tényezőket, amelyek rövidesen újra fizető- éís adófizetőképesek lehetnek. A kereskedelemügyi minister urnák tehát nézetem, szerint az legyen a gondja, bogy a pénzügyi politikában hatékonyabban érvényesüljön minden közgazdasági szempont, amivel pénzügyminister kollégájával szemben sem fejt ki ártó tevékenységet, mert hiszen akkor a közgazdaság lesz a pénzügyi politika eredményeinek biztos záloga és előlfeltéltelei Ha a kereskedőket hallj ember panaszkodni, elsősorban azért panaszkodnak, hogy nines kereskedelmi szerződésünk Romániával, Jugoszláviával és Lengyelországgal. A minister ur nyilatkozatai ebben a, tekintetben részben kielégítők, részben azonban azt mutatják,