Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

46 A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. kell jelentenem, hogy sem engem, de bármely más elnököt sem, aki kötelességét és a pártatlanságot ismeri, nem érinthet az a körülmény, illetve teljesen közömbös kell, hogy legyen az elnök előtt, amikor az elnöki székben ül, hogy egy adott kérdésben a többségnek, a ministereknek, avagy bárkinek is mi a nézete, mert az elnök kizárólag lelkiismerete, a törvény és a házszabályok szerint jár el. (Tetszés és helyeslés jobb felől.) Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy tegnapi eljárásomban kizárólag ez a szempont vezetett és nem illojalitás és egyéb olyan szempontok vezettek, amilyeneket a t. képviselő ur felhozott. Azt is megemlítette a képviselő ur, hogy az az elnökség, aki nem kezdi pontosan 10 órakor az ülést, nem bír erkölcsi jogosultsággal,— a képviselő ur jónak látta ilyen kijelentést használni — hogy az ülés végén percnyi pontossággal mérje az időt. (Szilágyi Lajos : Hajszálnyi pontossággal !) Az ülés megnyitásának ideje megvan határozva, de az ülés megnyitásának joga a házszabályok értelmében az elnöké. Az elnöknek a házszabályok értelmében joga van bármikor egy órára fel is függeszteni az ülést és annál inkább joga van megvárni egy órán belül az ülés elején azt az időpontot, amikor a Ház tanácskozóképes. Ez mindig igy volt a parlamenti szokásoknak megfelelően, ellenben semmiféle összehasonlitás nem tehető az ülés megnyitása és befejezése között, mert az ülés bezárása időpontjához a házszabályok különböző jogkövetkezményeket fűznek. Az egyik ilyen jogkövetkezmény a házszabályok 203. §-ának második bekezdése is, amelyben körülirt időpontot annál inkább pontosan kell számitani, mert a házszabályok 240. §-ának első bekezdése az elnök kötelességévé teszi, hogy a házszabályok szigorú végrehajtásáról gondoskodjék. Olyan joga, hogy bizonyos házszabályrendelkezést akként magyarázzon, amely a házszabályok valódi értelmének kijátszására vagyfélremagyarázására vezethet, egyetlen képviselő urnák sincs, sőt az elnök vétene akkor, ha egy ilyen kisérletet elnézne. A képviselő ur vita tárgyává tette a 203. § második bekezdését. Ez a szakasz a képviselő ur által vitatott részében a következőképen szól (olvassa) : »A szólásra felirottak közül annak a képviselőnek, akire a napirend tárgyalására megállapított idő utolsó 15 percében kerül a sor, joga van a Házhoz azt a kérést intézni, hogy beszédét a következő ülésen mondhassa el.« A képviselő úrra a nem vitás tényállás szerint az idő nem a tárgyalásra megállapított utolsó 15 percében került, hanem 2 perccel korábban. Amikor a képviselő ur felállott, s

felállott azon a címen, hogy a kereskedelmi tárca általános vitájához fel volt irva és a felirottak közül a képviselő ur volt az, akire a sor került. A képviselő ur ezen a jogcímen szólott és nem egyéb jogcímen. A képviselő ur tehát megszólalása pillanatában beszédét elkezdette : avval^ vagy élnie kellett vagy a szótól elállnia. Ez kétségtelen, mert különben egész felszólalása maga házszabályellenes lett volna, amennyiben semmiféle más jogcímen szólásjoga nem volt. Kétségtelen, hogy a képviselő ur ezen jogával élt; ezen jogát semmi körülmények között nem ismételheti meg, mert a 203. § első bekezdése szerint kétszer egy vita során senki nem szólalhat fel. (Helyeslés a jobboldalon.) De képviselő ur azt panaszolja, hogy a tanácskozóképesség megállapítását kérvén, a tanácskozóképesség megállapitása után már megszólalása az utolsó 15 percben kezdődött. T. képviselő ur ! T. Nemzetgyűlés ! Megállapítom, hogy az a képviselő, akire a feliratkozottak közül az utolsó 15 percben került a sor, kérheti beszédének elhalasztását, akire azonban korábban került a sor és ennek következtében meg is szólalt a Házban és később csupán csak egy kifogással halasztotta beszédét, az, ha evvel a kifogással élt is, csak saját beszédidejét rövidítette meg, de semmi körülmények között sem nyert több jogot, mint amennyivel azelőtt bírt, mert a házszabályok kijátszására való célzattal nem lehet több jogot szerezni, mint amennyi joga az eredetileg az illető képviselőnek volt. (Szilágyi Lajos : Hát amikor az elnök a házszabályok kijátszásával szünetet rendel el.) Amikor az elnök szünetet rendel el, csak avval a jogával él, amelyet a házszabályok megadnak neki, (Helyeslés jobbfelől.) Egyébként a képviselő ur egyetlen egy esetet sem tud felhozni arra, hogy az elnök kijátszotta volna a házszabályokat. A tegnapi esetben is megállapitom, hogy teljesen házszabály szerűen jártam el, mert semmiféle olyan szempont nem vezetett, amely a házszabályokkal vagy az elnöki objektivitással nem lett volna összeegyeztethető. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő urnák még egy megjegyzésére kell válaszolnom, még'pedig arra a megjegyzésére, minthogy ha tegnap ismételten előfordult volna az, hogy a Ház a házszabályok ellenére olyan állapotban határozott, amikor nem volt tanácskozóképes vagy határozatképes. A t. képviselő ur tudja, hogy ezt a kérdést a képviselő uraknak módjukban van a házszabályok keretén belül azon pillanatban megállapítás tárgyává tenni. Megállapítom, hogy tegnap a t. képviselő ur felszósorán nemcsak az nem állapíttatott meg, amit a képviselő ur mondott, hanem épen a képviselő úrral ellentétben az állapíttatott meg, hogy a Ház nemcsak tanácskozóképes, hanem határozatképes is volt, mert 50-néí több képviselő volt jelen. (Platthy György : 73 képviselő volt jelen !) Ha a képviselő ur álláspontját elfogadnánk, azzal kétségtelenül a házszabályok kijátszására adnánk teret. A t. képviselő ur álláspontja akkor sem volna helyes, ha a házszabályok esetleg arra gondoltak volna, r hogy valaki a 15 percnél korábban szólal fel, kéri a tanácskozóképtelenség megállapitását — avagy az elnök ezt hivatalból konstatálja — és az illetőnek érdemi felszólalására a sor a tanácskozóképtelenség pillanatában kerül, amikor természetesen már nem szólhat. Erre az esetre mit írhattak volna elő a házszabályok % Legfeljebb azt írhatták volna elő, hogy ha a felhívott szónok a ház tanácskozóképtelensége folytán az utolsó 15 percben nem mondhatja el beszédét, ez is kérhetné beszédének elhalasztását, mert ez esetben ő tulaj donképen az illető tárgyhoz való szólás jogával még nem élt. — Ha a házszabályok esetleg ezt előirták volna, akkor lehetett volna szó arról, hogy képviselő, aki a tanácskozóképtelenség folytán nem tudja megkezdeni beszédét, el ne veszitse szólásjogát. Ilyen rendelkezés azonban nincsen bent a házszabályokban. Annál kevésbbé áll meg a képviselő ur álláspontja a tegnap előfordult esetben, amikor a tanácskozóképesség a Házban megvolt Ennek következtében bátor vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy méltóztassék a t. képviselő urnák és a t. Nemzetgyűlésnek tudomásul venni, hogy a legjobb lelkiismeretem szerint házszabályszerüen és korrektül jártam el. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreállítása címén kérek szót ! T. Nemzetgyűlés ! Egy precedensre hivatkozom. A kereskedelmi tárca tárgyalása előtt, amikor az igazságügyi tárcát tárgyaltuk, miután a jegyző ur felszólított, a tanácskozóképesség megállapitását kértem és most megtudtam az elnök ur házszabály-magyarázatából, hogy ezt a jövőben nem szabad csinálni, mert ez egyet jelent a beszéd