Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

À nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken, 45 Nem beszélek most arról, hogy épen a kereskedelmi költségvetés tekintetében közelről érdekelt minister szólt nekem ide és kert, hogy kérjem beszédemnek elhalasztását, nem beszélek arról most, hogy a többségi párt soraiból kiáltották ide, hogy kérjem beszédemnek elhalasztását, nem beszélek arról, hogy a jegyző, aki szintén a kormánypárt tagjai közül jött ide hozzám és kért, hogy halasszam el beszédemet, mindez az urak szerint ugy látszik megy és egészen normális dolog, hogy a minister, a többség és az ellenzék mind a mellett van és akkor nekem az elnök ur megtagadja azt, hogy beszédemet elhalásszam, illetve ismételem, hogy a házszabályok által előirt kötelességét nem teljesítette, nem tette fel szavazásra a kérdést, hogy beszédemet elhalaszthatom-e, igen vagy nem? Azt, hogy Zsitvay Tibor elnök urnák nem volt igaza ebben a kérdésben, bebizonyítom Zsitvay Tibor elnök ur nyilatkozataival, még pedig nem is megyek messzire, a tegnap elhangzott nyilatkozatával. Tegnap 5 perc alatt kétszer jött az elnök ur összeütközésbe önmagával, mert azt mondotta, hogy nincs nekem most már erre jogom, mert megkezdtem beszédemet. Hát még most sem kezdtem meg beszédemet, amelyet a kereskedelmi tárca költségvetéséhez el akartam mondani, ez tehát egyszerűen nem áll, mert a beszédemet nem kezdtem meg. Én kértem az elhalasztását. Az pedig, hogy én az elhalasztást kértem, nem jelenti beszédem megkezdését és ezt maga az elnök ur sem tekintette abban a pillanatban még a beszéd megkezdésének, mert ha a beszéd megkezdésének tekintette volna, akkor nem lett volna szabad neki a következő pillanatban, mikor éo a tanácskozóképesség megállapítását kértem, elrendelni a tanácskozóképesség megállapítását. Az elnök urnák tudnia kell a házszabályokat, hogy beszédközben egyetlen képviselő sem kérheti a Ház tanáeskozóképességét, tehát vagy beszéltem én már akkor, vagy nem. Ha megkezdtem beszédemet, akkor hibázott az elnök ur, miért rendelte el a Ház tanácskozóképességére vonatkozó kérelmemet, akkor szabálytalan volt a kérelmem a Ház tanácskozóképességének megállapítását illetőleg. Miután pedig a t. házelnök ur, mikor először kértem a beszéd elhalasztását, azt mondotta r (olvassa) : »A házszabályok 203. §-a 2. bekezdése értelmében csak annak a képviselőnek van erre joga, aki ezt a kérdést a napirend tárgyalására szánt idő utolsó negyedórájában terjeszti elő« ... Elnök : A képviselő urnák még egy perc áll rendelkezésére. Kérem a képviselő urat, hogy méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos :.. . tehát az igen t. elnök ur önmaga magyarázta a házszabályokat. T. i. a házszabályok nem eléggé világosak. Azt mondja ki, hogy csak annak van joga kérni beszédének elhalasztását, akire az utolsó 15 percben kerül a sor. Ez a »kerül a sor« tehát egy bizonytalan valami, erre én hitelesebb magyarázatot nem fogadhatok el, hogy mit értsek ez alatt a »kerül a sor« kifejezés alatt, mint magának az igen t. elnök urnák magyarázatát, aki épen tegnap, tehát egy-két perccel előbb önmaga ezt a »kerül a sor« kifejezést akként magyarázta, hogy annak joga van előterjeszteni a halasztási kérést, aki ezt a kérelmet a napirend tárgyalására szánt idő utolsó negyedórájában terjeszti elő. Részint tehát ezzel, részint pedig, hogy a tanácskozóképesség megállapítására vonatkozó kérésemet elrendelte, önmaga bizonyította be, hogy még beszédemet nem kezdtem meg, tehát önmaga kétszer jött önmagával ellentétbe, ami bizonyítja, hogy teljesen szabálytalanul és házszabályellenesen járt el velem szemben, amikor nem tudom milyen okból, mert nem érintette se a Ház tanácskozási rendjét, se a vita tartalmát nem érintette az egész kérdés és ma is a kereskedelemügyi ministeriumi költségvetést tárgyaltuk, abszolúte közömbös volt mindenki előtt, a Ház elnöke előtt, a többség előtt, az ellenzék előtt, hogy vájjon én beszélek-e ma reggel elsőnek, vagy pedig Peyer Károly képviselő ur, egyszerűen közömbös kérdés volt, ellenben a t. házelnök ur ezzel lehetetlenné tette, hogy azt a beszédet, amely összekapcsolt egész volt és amelyet elmondani szükséges lett volna, — csak azt vagyok bátor megjegyezni a t. házelnök urnák — minden eszközzel, rabulisztikával kétszeri önmagával való összeütközéssel és házszabálysértéssel megakadályozta. Tiltakoznom kell az ilyen elnöklés ellen s elvárom az igen t. elnök úrtól, hogy megfelelő elégtételt ad ebben a tekintetben ugy a nemzetgyűlésnek, mint nekem és a jövőben nem hoz sem engem, sem a kisebbség egyetlenegy tagját sem abba a helyzetbe, hogy az elnöki funkciók gyakorlása miatt itt fel kell szólani. Csak egy mondattal kivánnék megemlékezni arról, hogy mikor a mai napon megkiséreltem a Ház elnökségénél azt, hogy napirend előtt felszólaljak és igy beszédemet mégis elmondhassam, akkor pedig megint rideg elutasításban részesültem a házelnökség részéről olyan formában, hogy ugyanakkor egy kormánypárti képviselőnek napirend előtti felszólalásra adott engedélyt. Direkt szemmellátható volt tehát a mai napon megint, hogy a Ház elnöke, hogy a kollegialitását és szolidaritását kimutassa a tegnap elnöklő alelnökkel szemben, tehát ilyen magánérzések által hajtva. egy kormánypárt képviselőnek felszólalási engedélyt adott olyan kérdésben, amely a mai napirendi tárgyat képező kereskedelmi törvényjavaslathoz nem tartozott és nekem pedig nem adott felszólalási jogot olyan kérdésekben, amelyek nagyon is belevágtak a mai tárgyalási rendbe. Lehet, hogy vannak képviselők, akik igen könynyen veszik az ilyen dolgokat, hiszen tendenciát lát az ember a parlamentarizmus lejáratásában ... Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy miután beszédideje már lejárt, most már méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos : önök lejáratják a parlamentarizmust és ugyanakkor nemcsak az ország, hanem személy szerint, sőt fizikai értelemben véve is áldozatai leszünk mindnyájan az önök abeli munkájának, amely egy mondatban foglalható össze: a parlamentarizmus tudatos és szándékos lejáratása! Elnök : A t. képviselő ur a házszabályok rendelkezései kapcsán szólt az elnöki eljárásról. Mindenekelőtt arra kívánok reflektálni, amivel a t. képviselő ur beszédét kezdte, t. i. ő arra az állítólagos szokásra hivatkozott, hogy elnök, akinek az eljárása ellen egy képviselő felszólalt, nem szokott volna az elnöki székből felelni az elhangzott kritikára. Evvel szemben megállapítom, hogy épen az ellenkező a szokás, mert egyedül az a helyes eljárás, hogy az az elnök, akinek eljárása ellen kifogás tétetik, az elnöki székből áll helyet magatartásáért és onnan magyarázza meg mint egyedül illetékes személy és egyedül megfelelő helyről saját eljárását. (Szilágyi Lajos : Rakovszky István lejött az elnöki emelvényről a padba! — Zaj jobbfelóL) A képviselő urnák ezen első megjegyzése tehát nem helytálló. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ezt követőieg a képviselő ur azt a megjegyzést is megkockáztatta, hogy az a mód, amely szerint az elnök egy bizonyos irányban eljár, az ő megállapítása szerint ellentétben volt a Házban kialakult felfogással, amennyiben a többség is, és a ministerek is mind- vele voltak egy nézeten. Evvel szemben ki