Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

À nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 421 a szerencsétlen emberek most tisztán a bányamunkaadók önkényére vannak kárhoztatva, akik pedig nincsenek áthatva attól a nagy keresztényi szeretettől, amelyet az imént Mátéffy Viktor t. képviselőtársam olyan élénken hangoztatott. Ennek az áldatlan állapotnak következménye az, hogy az itt kezemben levő kimutatás szerint egy bányamunkás 17 évi szolgálat után kap járadék címén 84.000 koronát, egy 14 évi szolgálattal biró bányamunkás 69.000 koronát, (Klárik Ferenc: Havonta!) egy 24 évi szolgálati évet betöltő munkás 56.000 koronát, egy bányász 23 évi szolgálat után 87.000 koronát, 22 évi szolgálat után 31.000 koronát, 16 évi szolgáután 40.000 koronát — és igy sorra vehetnem ezeket a megdöbbentőnél-megdöbbentőbb adatokat. Szólnom Ikell arról az állapotról isi amely a munkásbiztosiitás terén tapasztalható. Ez nemcsak abban mutatkozik, hogy a beteglétszám általában — a budapesti pénztárnál osaik ugy, mint a vidéki pénztáraknál, — a békebeteglétszámon .ióval alul van, ami azt mutatná, hogy ebben a szerencsétlen országban örvendetes egészségügyi állapotok vannak, hogy itt nem észlelhető az a jelenség, amely észlelhető a világ valamennyi államában, amely a háborúban rósztvett, hogy t. i. nagy egészségügyi leromlással kell számolni, amelynek feljavitására az államnak és a nemzetgyűlésnek egyformán^ törekednie kell. haíniem a munkásbiztositó pénzr tár jelentésélben levő statisztikából az tűnik ki, hogy itt gyönyörű egészségügyi állapotok vannak, mert a békebeli beteglétszámhoz viszonyitottan most kisebb beteglétszániot tart gyógykezelés alatt a munkásbiztositó pénztár. Azt is látjuk, hogy ha egyes szerencsétlen embereknek vitáis kérdései vannak a munkásbiztositó pénztárral, ezeknek a vitás kérdéseknek elintézése hosszú időt, legtöbbször éveket vesz -igénybe. Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál már szóltunk arról a lehetetlen állapotról, amelyet a munkaügyi porok elintézésénél tanasztalunk; máír akkor kifogás tárgyává tettük, hogy három hónapig is eltart, mig egy munkaügyi pörben első birói Ítéletet kapunk, a felsőbíróság Ítéletének meghozataláig pedig több. mint egy év is eltelik. Meg kell állapitanunk, hogy ez az állapot — amelyről, mondom, az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmláíval a munkaügyi r pörökkel kapcsolatban szóltunk, — rózsás állapot ahhoz képest, ami a munkásbiztositási biráskodásnál észlelhető, mert itt mindennapi eset az. hogy egyes nörök, mielőtt elsőbirói döntés alá kerülnek, legalább légy esztendeig tartar nak el. , ,.,,,... Kísérletet tettünk mar ug|y a nepnoleti minister urnái, mint az igazságügyminister urnái s kértük jóakarattal, hogy szaporítsák a birák számát, tegyék lehetővé, hogy a munkásbiztositó birósághoz, valamint a felsőbírósághoz került jogeseteket minél előbb döntsék el, mert egy-egy orvosi művégtagnak, egy-egy gyógyászati segédeszköznek megszavazására és bírói Ítélettel való eldöntésére nem várhat az a szerencsétlen munkaképtelen beteg, de a segély megállapítása, à baleseti kártalanítás végleges megállapítása sem lehetséges, hogy évekig tartson. Sajnos azonban, minden ide vonatkozó törekvésünk teljesen hiábavaló; ígéretet kaptunk, az ígéret beváltására azonban eddig sor nem került. De szóvá kell tennem azt is és kérnem kell a népjóléti minister urat arra is, hogy a budapesti pénztárnál, illetőleg most, annak megszüntetése folytán az Országos Pénztárnál a kormánybiztositási működésben teremtsen rendet. Ennek a rendteremtésnek szüksége az által merült fel, hogy bár bizonyos takarékossági szempontok szem előtt tartásával a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztárt megszüntették és ezt beolvasztották az Országos Pénztárba, még sem történt meg az a logikus cselekedet, hogy most már az Országos Pénztár intézménye helyi teendőinek ellátását, ennek az intézménynek összes terheit egyrészt az állam vállalja magára, másrészt pedig az önkormányzat felfüggesztésével, illetőleg feloszlatásával a munkásbiztositó pénztárak élére állított két-két kormánybiztos helyett most az egy intézmény ügyeit mint önkormányzathelyettesitő szerv, egy kormánybiztos lássa el. Az a komikum történt, hogy bár a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztár jogilag megszűnt, kormányibiztosa továbbra is megmaradt működésében, úgyhogy most az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak két kormánybiztosa van, amiből minden laikus és nem laikus előtt, aki a pénztár ügyeihez csak a legkisebb mértékben is konyít, áki a pénztár pénzügyi, vagy adminisztrációs kérdéseivel csak a legkevesebbet is foglalkozott, nyilvánvaló, hogy az egész csak péinzkérdéls; csak azért tartják fenn a két kormánybiztosi intézményt, hogy a második kormánybiztos is megkapja azt a szerintem egészen minimális öszszeget, amelyet, mint kormány biztosnak a munkásbiztositó pénztár terhére, tehát a munkaadó és .munkásérdekeltséig terhére a minister ur elrendielt. Megtörtént itt még az is, hogy nem akként szabályozta a népjóléti minister ur a két mi nisteri biztos hatáskörét, hogy az egyik ministeri biztos laissa el az országos nétoztár teendőit, a másik pedig csak annak helyettese legyen, aki a tényleges ministeri biztos akadályoztatása esetén jár el, hanem mind a kettőt meghagyta az intéfemény éléin parallel hatáskörrel, aminek ^ 'kellemetlen következményei már is észlelhetők á munkásbiztositás terén s ezek a kellemetlenségek nem nogy csökkenni fognak, hanem aki ismeri azt az állapotot, mely a munkásbiztositás terén uralkodik, tisztáiban van azzal, hogy csak növekedni fognak. Amikor ebben a nemzetgyűlésben mindenki a munkásbiztositás kiterjesztéséért emelt szót, nem hallgathatom el azt, hogy a magyar törvényhozás már 1907-ben is foglalkozott a munkásbiztositás kiterjesztésével és a magyar törvényhozás munkásügyi bizottsága 1907. évi január hó 11-én Giesswein Sándor elnöklése alatt határozati javaslatot fogadott el, amelyben felhivta a földmivelésügyi kormányt, hogy (olvassa): »a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek betegség és baleset^ esetére' való kötelező biztosítás iránt törvényjavaslatot készítsen és ezt lehetőleg a közeljövőben terjessze a képviselőház elé. A 'képviselőház akkori pénzügyi bizottsága a munkásügvi bizottság határozati javaslatához készségesen hozzájárult és ajánlotta elfogadásra. Ugy

an csak a pénzügyi bizottság akkor örömmel vette tudomásul a kereskedelemügyi minister urnák azt a bejelentését, hogy az ipari munkások rokkantság és aggkor esetére való biztosi fásának rendezése iránt mielőtt törvényjavaslatot fog a Ház elé terjeszteni.« Húsz esztendő telt el azóta, mióta ezt az országos határozatot az akkori parlament meghozta. Húsz esztendővel ezelőtt az akkciri országgyűlés kimondotta, hogy sürgősen megvalósitandó feladatnak tekinti a mezőgazda-