Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

422 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. sági alkalmazottakra vonatkozó kötelező biztosí­tást és már húsz esztendővel ezelőtt tett igére­tett az akkori kereskedelemügyi minister ur arra, bogy a rokkantság és aggkor esetére való biztositásról szóló törvényjavaslatot beterjeszti, de huez év óta nem volt elég ideje az azóta volt sok kormánynak, hogy ezt az Ígéretet be­váltsák és bár azóta egy világfelfordulás kö­vetkezett be, bár súlyos világháborún estünk át, amelyben ezer és ezer áldozatot hoztunk, amely ezer és tízezer áldozat megköveteli, hogy az egészségében leromlott lakosság egészség­ügyének megjavítása érdekében minidlent meg­valósítsunk, sem a népjóléti minister ur, sem a földmivelésügyi minister ur, sem a kereske­delemügyi minister ur ezen szoeiálpoilitikiai törvények megalkotása és kiépítése iránt azóta semmiféle intézkedést nem tett. (Dréhr Imre előadó: A munkiahiány esetére való biztositást egész biztosan megcsináljuk!) Le kell itt szögeznem azt is, hogy ma, amikor a nemzetgyűlés előtt egy tárgyalásában félbesza­kadt törvényjavaslat fekszik, a magánalkalma­zottak nyugdíjának megállapítására vonatkozó törvényjavaslat, akkor ennek a törvényjavaslat­nak sem bizottsági, sem nemzetgyűlési tárgyalá­sánál nem hallottuk a népjóléti minister ur sza­vát, hogy ígéretet tett volna arra, hogy a kötelező nyugdíjbiztosítást be fogja vezetni és igy kiépíti a szociális biztositást egy ujabb biztosítási ággal ; de nem hallottuk a népjóléti minister ur tiltakozó szavát sem az ellen, hogy megtörténik az a jog­sértés, az a jogfosztás, amelyet pedig a magán­alkalmazottaknyugdíjának megállapítására vonat­kozó javaslat foglal magában. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a napirend tárgyalására szánt idő letelt. Györki Imre : Ilyen körülmények között — bár teljesen eredménytelennek látom az eddigi működés után azt, hogy határozati javaslatot ter­jesszek be, amely a munkásbiztositás kiépítését célozza — mégis utalással arra, hogy a külföldi legkiválóbb szakemberek mind a munkásbiztositás önkormányzata mellett foglalnak állást; utalással arra- hogy a népjóléti minister ur saját szűkebb pártjához tartozó képviselők jelentékeny része a múltban a munkásbiztositás önkormányzatát és annak kiépítését szükségesnek tartotta, határo­zati javaslatot terjesztek be, amely a következő­képen ^szól^ (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a népióléti és munkaügyi minister urat, hogy a munkásbiztosi tó pénztárak autonómiáját felfüg­gesztő rendeletet helyezze hatályon kiyül és a pénztárak normális működését és fejlődését az autonómia visszaállításával állítsa helyre.« Befejezésül a népjóléti minister urnák és mindazoknak, akik a szociálpolitikai kérdésekkel kapcsolatosan olyan hangokat hangoztatnak, ami­lyeneket hallunk most, amikor a munkahiány esetére szóló biztosítás kérdését tárgyalják egy ankét során, a következő nagyon bölcs megálla­pítást ajánlom figyelmükbe, amelyet a német munkásbiztositás egyik kiváló szakértője tett, s amely a következőket tartalmazza : Az a pénz, amelyet Németországban a munkásbiztositási tör­vény végrehajtására kiadnak, ezer alakban vissza­térül ; családi boldogsággá, egészséggé, emberi méltósággá alakul és hatalmas Németországot teremt, amely örökké fenmarad. Ha tehát önök olyan Magyarországot akarnak teremteni, amely örökké fenmarad, akkor első kötelességük legyen ezeknek*-a szociálpolitikai törvényeknek kiegészí­tése és uj törvények megalkotása. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök; A napirend tárgyalására szánt idő letelt s így a házszabályok 212. §-ának 5. bekezdése értelmében a népjóléti és munkaügyi tárca költ­ségvetésének általános vitájára meghatározott idő lejárt. A házszabályok 212. Vának 5. és 7. bekez­dése alapján tehát a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének általános vitáját bezárom. A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minis­ter : (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel csak néhány mondatban szeretnék reflektálni a más­félnapos vitában elhangzott egyik-másik gon­dolatra. Nem azért, mintha minden egyes itt el­hangzott gondolat nem érdemelné meg azt, hogy a szakminister részéről bizonyos rezonanciában részesüljön, hanem azért, mert csak az itt elhang­zott legfontosabb gondolatokra szeretnék valami­képen visszatérni. E gondolatok között, amelyek felemiittettek, amint vettem észre, egészen különös hangsályt kapott a falu egészségügyének gondolata. Abból a felfogásból kiindulva, amelyet rövid expozé­beszédemben voltam bátor hangsúlyozni, hogy t. i, az egész társadalomnak kell együttéreznie akkor, amikor szociálpolitikai és szociálhigiéniai kérdé­sekről van szó, nagyon természetes, hogy mind­azon képviselőtársaim felszólalására, akik a falu egészségügyének nagy gondolatát egészen különös szeretettel kötötték szivemre, nem felelhetek mást, mint azt, hogy ez a kérdés semmiképen sem má­sodlagos kérdés az én felfogásomban, sőt ellenke­zőleg ez a kérdés az, amelyre a közeljövőben a lehető legnagyobb gondot kivánjuk fordítani (Élénk helyeslés.) Azt is megemlítem, hogy a nemzet egészség­ügyi regenerálódásának rezervoáját természetesen épen a falvak fajmagyar népében kell tekintenem, és mivel látom viszont azt, hogy épen a magyar­ságnak a falvakban élő gyökerét támadja meg legnagyobb mértékben és mind veszedelmesebb formákban a nagy népbetegségek egyik-másik neme, ennek következtében egyrészt legfőbb gon­dom lesz ezt a gyökeret még meglevő egészség­ügyi mivoltában megtartani, másrészt ahol sebet ejtettek rajta, a sebeket meggyógyítani és izolálni törekszem. Az orvosképzéssel kapcsolatban megemlítem, hogy teljesen ig'az egyik-másik t. képviselőtár­samnak az a megállapítása, hogy az államot orvosokkal kellő számban még előreláthatólag hosszú évtizedekre, a fejlődésnek bevárása előtt ellátni nem tudom. Ennek következtében kell valami szurrogátumról gondoskodni, olyan szer­vezetről, amely a szocial-hygiene szempontjából tagjaiban teljesen ki van képezve, ha nem is az orvosi tudásnak magaslatára, de mindenesetre olyan mértékbeli; amely alkalmasitja őt arra, hogy a falu egészségügyét közvetlenül szemügy alatt tartsa és ott avatott kézzel segítsen a bajo­kon. Ezért iparkodom az ápolónő-képzés megre­formálásával, megalapozásával és kiterjesztésével olyan másodrangú egészségügyi hadsereget terem­teni az orvostársadalom mellé, amelynek egyes tagjait a falvakba kihelyezve a falvak egészség­ügyi védőnői rendszerét fogjuk tudni kiépíteni. (Helyeslés.) Gondolok arra, hogy a szülőanyák védelmét, a csecsemők védelmét, a bábák szak­szerű, lelkiismeretes ellenőrzését, a falu egészség­ügyének minden irányban való felkarolását kell szem előtt tartanunk és ezt tűzzük ki feladatul e védőnők elé akkor, amikor ezt a szervezetet kiépítjük. Azt hiszem, nem mondok utópiát, amikor an­nak a reményemet fejezem ki, hogy néhány esz­tendő alatt, egy évtized alatt, programma tik us módon előhaladva ezt a rendszert Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents