Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

418 À nemzetgyűlés 555. ülése 19.26. évi május hó 19-én, szerdán. ezt valamikor le kell operálni, mert végtére is ez az állapot in infinitum nem tartható fenn. (Ugy van! jobb felől.) Azt hiszem, ezekben a gondolatokban rávilágítottam a népjóléti ministeriuni szociálpolitikai munkásságára, s miután én a minister ur minden munkája iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, arra kérem őt, hogy azon az utón, amelyen eddig haladt, haladjon tovább is s iparkodjék a magyar szegénységet minél kisebbé tenni, hogy ez a csonka ország a szociális^ békességet mielőbb megtalálja. A népjóléti és munkaügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és- taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Aki a most folyó költségvetási vitát végigfigyelte, egy jelenséget kétségkívül megállapíthat s ez az, hogy a folyamatban lévő tárgyalások alatt két tárca költségvetése volt az, amelynél a felszólalók legnagyobb része keveselte azt az öszszeget, amelyet a költségvetésbe felvettek s ezeket az összegeket csak növelni, nagyobbítani akarták. Az egyik tárca, amelynél ez a momentum észlelhető volt, a kultuszminister tárcája volt; ugyanezt a jelenést észlelhetjük most, amikor a népjóléti és munkaügyi ministerium tárcájának költségvetéséről van szó. Itt is azt lehet látni, hogy a felszólalóknak csaknem mindegyike kevesli azt az összeget, amelyet nálunk szociálpolitikára fordítanak s lassúnak tartja azt a tempót, ahogy nálunk ezeket a kérdéseket megvalósítani igyekeznek, kevesli azt az összeget, amelyet a nép egészségének gondozására kivan a kormány fordítani s ezt az összeget is az ország teherbíró képességéhez képest más tárca, más inproduktiv költségek rovására növelni akarja. Ilyen körülmények mellett bizonyos mértékig jóleső hallgatni a felszólalókat, akik mindennek a tárgykörnek és szempontnak vonalán haladnak és akik csaknem egyöntetűen az ország lakossága egészségügyi érdekeinek megvédéséért szállnak itt síkra. A magam részéről jórészt aláírnám azt, amit Mátéffy igen t. képviselőtársam az imént tartott beszédében elmondott. Alig van beszédében egy olyan nyilatkozat, amellyel nem értenék egyet, csak tisztán a konzekvencia levonásában van köztem és közte, különbség. Különbség van azért, mert mig ő bizalommal van a kormány iránt és a népjóléti minister ur iránt, — amely bizalomnak pedig szerintem semmiféle alapja nincs — addig en a bekövetkezett események hatása alatt, azon intézkedések elmulasztása miatt, melyeket az ország közegészségügyének érdekében fontosaknak tartunk, amelyek azonban nem következtek be, bizalmatlansággal viseltetem a kormány é a J] ép jóié ti minister ur iránt. Egy kérdést azonban ki kell emelnem Mátéffy t. képviselőtársam felszólalásából. Csodálkozással kell megállapítanom, hogy a^ lakásfelszabaditásra vonatkozó kívánalom épen Mátéffy t. képviselőtársamtól ered,, épen egy papképviselőtársam szájából hangzik el. Azt mondotta t. képviselőtársam imént tartott felszólalásában, hogy a lakásfelszabaditás egyik sürgős problémája ennek az országnak. Hangoztatta, hogy megnövekedtek az igények és hogy az emberek erejükön felül vesznek igénybe lakásokat. Csodálatos az az ellentét, mely beszédének ezen nyilatkozata és egyéb nyilatkozatai között megtalálható. (Mátéffy Viktor: Nincs ellentét!) Kérdem a t. Nemzetgyűlést és t. képviselőtársamat, vájjon az egészségügynek nem legfőbb követelése, — hogy ugy mondjam — alfája az., hogy jó és kielégítő lakásról gondoskodjanak az emberek? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Györki Imre: T. Nemzetgjáilés! Aki közegészségüggyel foglalkozik, az megállapíthatja, hogy a jó egészség a jó és kellő lakással kezdődik. S ne méltóztassék itt megállapítani és különösen egy papképviselőnek hangoztatni azt, hogy megnövekedetek a lakásigények. (Mátéffy Viktor: Meg bizony! És még más igények is megnövekedtek, ezt meg lehet állapítani!) Ha nálunk a kultúrára a szükséges áldozatokat meghozták volna, akkor ezeknek az igényeknek tényleg meg kellett volna növekedniök. Ha azonban t. képviselőtársam összehasonlítást tesz a budapesti és a vidéki lakásviszonyok közt és összehasonlítást tesz a külföldi nagy városok és falvak lakásviszonyai közt, akkor meg fogja látni, hogy mennyire alatta vagyunk a külföldnek a lakásviszonyok tekintetében. (Zaj.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy a jó erkölcs érdekének megfelel-e az. ha 2—3 család lakik egy szobában. Ugy a proletártanyákoni, mint a falvakban is ugyanez az eset. Méltóztassék megállapítani épen a jó erkölcs érdekében, hogy miiyen romboló és pusztító hatással van a lakáskérdés rendezetlensége. Méltóztassék a kérdést bűnügyi szempontból is vizsgálat tárgyává tenni. Méltóztassanak csak megnézni a bűnügyi statisztika adatait s akkor meg fogják állapítani, hogy a bűnözők tekintélyes része tömeglakásokból kerül ki. De itt van ezzel a kérdéssel kapcsolatban a faj, az egészségügy, a szaporodás kérdése, amely mind összefügg a lakáskérdéssel. Hiszen mindenki tud! saját ismerősei sorában tömeges eseteket arra, hogy a fiatalok nem tudnak összeházasodni, vagy hogy a fiatal házasok nem tudnak gj^ermekeket létrehozni, mert nincs hol elhelyezni gyermekeiket, mert nem tudnak nagyobb lakásba átköltözködni. Ilyen körülménye'k között, amikor a lakáskérdésbtein mélyen alatta vagyunk akár a város, akár a vidék szempontjából bármely külföldi országnak, megállapítani egy papképviselőnek, egy kormányt támogató képviselőnek azt, hogy itt megnövekedtek az igények, hogy az emberek erejükön felül vesznek lakásokat igénybe s követelni a lakások felszabaditáisát: ez minden, csak nein szociálpolitika. Ezekután, minthoigy időm meglehetősen szűkre van szabva, a szociálpolitikának csak egy kiragadott 'kérdésével kívánok foglalkozni és ez a munkásbiztositás kérdése. Sokan foglalkoztak már ezzel itt a tárgyalás folyamán, sokan vitatták itt már a munkásbiztositás kérdését a népjóléti minister tárcájával kapcsolatosan. Sokan vitatták tálán azért, mert ebben az országban, ha szociálpolitikáról beszélünk, akkor csak abban a vonatkozásban beszélhetünk róla, amely a munkásibiztositással kapcsolatos. Más vonatkoizásban, meg kell állapítani, szociálpolitikáról ebbten az országban beszélni nem lehet. Méltóztassék a ma leromlott, r teljesitőképességéiben megösökkent miunkáshiztositó pénztár jelentését figyelembe venni, méltóztassék az ottlevő számadiatokat szemügyre venni és összehasonlitást tenni a költségvetés adataival és ak'kor meg- kell állapítani, hogy az egész magyar kormányzat meg-közelitően sem fordít annyit szociálpolitikára, népegészségügyre, mint amennyit a munkásbiztösitó pénztárak a közegészségügyre fordítanak. És teszi ezt a ma-