Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
414 A nemzetgyűlés $55. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. segélyezés, mert ez bajokkal jár; ez csak azt jelentené, — amint az egyik okos ember mondotta — hogy növelnék a munkanélküliek számát, mert ha lesznek olyanok, akik munkanélkülisegélyt kapnak, akkor majd mások is részesülni akarnak ebben. Az a javaslat, amelyet a minister ur kidolgozott, azt mondja, hogy csak az kaphat segélyt, aki önhibáján kivül lesz munkanélkülivé, a munkaadók mégis azt mondják, hogy nekik ez nem kell, mert ez áldozatokkal jár, pénzbe kerül. Én már megmondottam egy alkalommal, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a munkaadók ezt ellenzik, mert pénzükbe kerül. De kérdem: ha Európa valamennyi országában behozták a munkanélküliség esetére szóló biztositást, épen Magyarország legyen az egyedüli ország, amely ebbe nem akar belemenni azzal, hogy ez nem vezet jóra! Hiszen még mindenütt azt tapasztalták, hogy ennek csak jó hatása volt. Nálunk az a baj, hogy a mi munkaadóink el vannak kényeztetve és nem az történik, amit igen t. Ernszt képviselőtársunk mondott, hogy az állam a gyengéket segítené, hanem inkább J az erőseket veszi pártfogásába. Ki lehet mutatni, hogy évtizedek óta — nemcsak a mostani kormány idején — bármit is kértek a munkások, vagy sztrájkba léptek, az állam mindig a munkaadók mellett állott. Ez bátoritotta ós bátoritja most is őket és nem gondolják meg azt, hogy épen ez a rideg álláspont vezetett — nem mondom, hogy csak ők voltak az okai — a kommunizmushoz. Sehol nnicsen olyan elkeseredett munkásság, mint épen minálunk. Érthető ez azért, mert nálunk a legjobban nyúzzák és használják ki őket. Mig a szomszédos országokban mindenütt 8 órai munkaidő van, nálunk ujabban ezt is meg akarják hosszabbitani, s amig mindenütt vannak hathatós szociális törvények, addig nálunk alig van valami és ha van is valami, még azt sem tartják be. A népjóléti minister ur egy rendeletet adott ki, amelyben panaszkodik a miatt, hogy á közegészségügyi hat óságok nem tartják be a rendeletét, nem tesznek neki jelentést. Rendeletében jelentéseket kért és azt mondja, hogy már többször irt át, mégsem kapja meg a kellő jelentéiseket s újból kéri őket, hogy a gyárak egészségügyi vizsgálatált szorgalmazzák. Ha tehát nálunk van is szociális törvény, azt sem tartják be, nem törődnek vele. Elképzelhető, hogy milyen állaípotok vannak akkor, ha nincs ilyen törvény! A tanoncokat dolgoztatják, mert azt az időt, amely alatt leventéznek, iskolába járnak, sok helyen este; kell hehozniok. Nappal ugyanis 3—4 órát mulasztanak és ezt éjjel kell behozniuk, annak ellenére, hojgy a törvény tiltja. De ki törődik a törvénnyel, hiszen nincs iparfelügyelet, Különösen fontosnak tartanám, hogy az iparfelügyelet kérdése, az egészségügyi 'kérdések, a munkások szervezkedési ügye is odatartozzék a népjóléti minist érhez. Mindenki csodálkozik azon, hogy nálunk a munkások szervezkedési ügye még mindig a belügyministerhez tartozik, tehát a munkások szervezkedési szabadsága még ma is rendőri ügy. Ugyanazon az értekezleten, amelyről az imént neszeltem, mondták azt is, hogy á szakszervezetek 14 milliárdot fognak megtakaritani — »nem tudom, honnan vették az adatokat — s hogy vájjon ezt a pénzt nem fogják-e politikai célra felhasználni. Azt hiszem, 14 milliárdot nem is fizettek ki, de eltekintve ettől, há az állam ad 'munkanélküli segélyt, | akkor a szervezetek is kötelesek lesznek se- ' gélyt adni, mert bizonyos, hogy az állami segély nem lesz oly magas, hogy a munkás megélhessen belőle, ezt tehát bizonyos tekintetben pótolni kell. Kérem a minister urat, ne hallgasson a munkaadók kívánságára, mert akkor bajba jön az ország. Azt látjuk, hogy mindig bajokat okozott az, hogy a nagykapitalisták egyoldolulag vezették az országot, (ügy van! a szélsőbaloldalon,) Bá tudnók mutatni arra, hogy minden baj onnan eredt, hogy a nagykapitalizniust mindig támogatták. Remélem, hogy ebiben a kérdésben lesz támogatásunk, hiszen Haller képviselő ur is rámutatott a nagykapitalizmus kinövéseire, arra, hogy tulaj donképen a nagykapitalizmus, amely a liberalizmust szülte, szülte a szociáldemokráciát is. Most ez itt van, nem lehet eltörölni és ezzel számolni kell. A mi programmunk ugyanaz; mi is azt kérjük, amit a keresztény gazdasági párt: gyermekvédelmet, munkásvédelmet, szervezkedési szabadságot. Ebben a nemzetgyűlésben már szép beszédek hane-zottak el; különösen kivánatos lenne, hogy a nemzetgyűlés szociális kérdésekkel foglalkozzék. Ezek mindig terméken yitőek és ezek nagyobb hatásúak is lesznek kifelé, mintha itt állandóan személyeskedésről vagy más, ide nem tartozó dologról beszélnek. Kérem a népjóléti minister urat, hogy különösen a munkanélküliség elleni biztosítás kérdésében ne engedjen és csinálja meg azt, amit a beszédében igért. (Baticz Gyula: Ne engedje, hogy a munkaadók elgáncsolják!) Néhány szót kívánok még szólani a munkásbiztositáis kérdéséről. Szabó József igen t. képviselő ur beszélt erről. A munkásbiztositás kérdését mi nagyon jól ismerjük. Benne voltunk és tapasztalatokat szereztünk. Nem tudom, hogy Szabó képviselő ur kap e panaszokat, de mi rengeteg panaszt kapunk. Panaszt kapunk különösen az orvosok ellen, akik elutasítják a betegeket. Nálam volt már lázas beteg is, akit egészségesnek nyilvánítottak és akinek, táppénzt nem adtak. A panaszok ezredrésze sem jelenik meg a Népszavában. Ezeket próbáljuk elintézni, de legtöbb esetben nem is lehet. A panaszok ezrei jelentik tehát, hogy ott nincs rend:. Másrészt pedig bizonyos, hogy ha a minister ur meg is alkotja a munkanélküliség elleni biztosítási törvényt, akkor is kell autonómia, mert autonómia nélkül nem lehet munkásintézményt vezetni. A gyakorlat ezt számtalanszor bizonyította. Erre Magyarországon is nagyon szép példák vannak. A munkások 50—60 évvel ezelőtt a maguk filléreikből alkották meg az Általános .Munkás Betegsegélyzőt. Ez egy minta kis pénztár volt abban az időben, amikor a közegészségügyi viszonyok olyanok voltak Budapesten, hogy itt minden öt évben kolerajárvány volt s a munkás nem tudta, hogy hová menjen, ha beteg. Én, aki budapesti vagyok, gyerekkoromban százával láttam a Rókus előtt mindenféle beteget állani, akiknek nem volt hová menniök. Akkor jöttek a külföldi munkások, megalkották a Munkás Betegsegélyzőt és hatalmassá tették. Ezt később átvette az állam. Ez a Munkás Betegsegélyző volt a legjobb, mert munkások vezették és ami a fődolog, a munkásoknak bizalmuk volt hozzá. Bizalom nélkül semmiféle intézményt nem lehet vezetni. A mostani Munkás Biztositóban sem a munkaadók, sem a munkások nem biznak. Márpedig igy munkásintézményt vezetni nem lehet. Hiszen a munkás az orvosban ellenséget lát, mert nincs bizalma hozzá. Ezrével kapjuk a panaszokat, hogy megrövidítik őket, nem kapják a kellő táppénzt; spórolnak az egyleti pénzzel.