Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

404 A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi wÁjus hó 19-én, szerdán. Magyarországon a föidbirtokrendezéssel kapcsolatban 168.263 házhelyet osztottak ki, de ebből a 168.263 házhelyből csak 31.944-re építettek házat. A többi házhely még ma is üresen áll, arra még nem bírtak házat építeni, mert az illetők, akik a házhelyeket kapták, nem kaptak hozzá tőkét, nem kaptak megfelelő eszközöket, hogy arra a házhelyre tudjanak is házat épiteni. Ha tehát a kormány komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor arról is kell gondoskodnia, hogy azok az egyének, akik házhelyet kaptak, megfelelő kamatozású kölcsönöket is kaphassanak, hogy ezeken a házhelyeken a maguk kis házikóját fel is tudják épiteni. A lakásépítés nemcsak azért sürgős, hogy egyes családok, amelyek egészségtelen odukban húzzák meg magukat, fedél alá, lakáshoz juthassanak, hanem azért is, hogy azok a munkások, kik ma ezrével és tízezrével vannak munka nélkül, munkához jussanak. Elnök: Az ülést egy órára felfüggesztem. ( S sünét után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Saly Endre képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Amit a kormány a lakásépítés terén eddig tett, az csak apró pepecselő munka volt. amelynek semmi nagyobb jelentősége nincs. Utalni kívánok ezzel kapcsolatban arra hogy Bécs a lakásépítés problémáját sokkal jobban oldotta meg és ezt keresztül lehetett volna vinni nálunk is. Ott t. i. a lakásokra lakásadót vetettek ki, a nagyobbakra nagyobbat, a kisebbekre kisebb adót és ebből a lakásadóból építették meg a nagy bérpalotákat. A magyar kormány is szedett ilyen adót, ha talán nem is adó elnevezés, hanem kincstári haszonrészesedés címén, a befolyt pénzt azonban nem lakások építésére, hanem egyéb célokra használta fel. Ez is súlyos kérdés, ezt is meg kell említenem, mert a kormány nem mondhatja azt, hogy nem lehetett volna azt a módszert követnie, amelyet Bécsben követtek. Ebből a lakásadóból Bécs városa két és fél év alatt 25.000 lakást épített. Ezeknek a lakásoknak lakbérei meglehetősen alacsonyak, úgyhogy egy kétszobás lakásért havonta 50—60—70, esetleg 80.000 korona lakbért kell fizetni. Ezt a módszert Magyarországon is be lehetne hozni. Németország oan is nagy lakásépítő akció indult meg, amelynek folyamán a kormány minden építkezőnek 60%-os kölcsönt folyósított második helyre, úgyhogy első helyre való betáblázás mellett az illető maga is felvehetett kölcsönt. Ezzel azután nagyobb mértékben tudták megindítani az építkezést. (Dréhr Imre előadó: Mennyi időre szól a lakbér Bécsben?) Egy hónapra. (Dréhr Imre előadó: Nyolc shillingért nem kap ott lakást! Ez ki van zárva!) Méltóztassék utána nézni! Be nemcsak azért fontos a lakások épitése, hogy elegendő számmal legyenek lakások, hanem azért is, hogy az emberek munkához jussanak. A magyar kormány ebben a tekintetben nem tette meg kötelességét, súlyos mulasztás terheli a magyar kormányt azért, hogy a lakásépítő akciót nem forszirozta és annakidején nem feküdt bele ebbe az akcióba, csak most, amikor már látja, hogy tényleg csinálni kell valamit, most fog hozzá gyenge kis eszközökkel az akcióhozi (Dréhr Imre előadó: 8672 lakást épitettunk május óta!) De nemcsak azt látjuk, hogy lakások nem épülnek és hogy sem a városokban, sem a községekben nincsenek megfelelő számú lakások, hanem ahelyett, hogy a kormány hozzálátna a lakásépítéshez, még felszabadítja a lakásokat. Ebben a tárgyban a t. népjóléti minister urat Fábián Béla t. képviselőtársam meginterpellálta s a minister ur az interpellációra adott válaszában kijelentette, hogy gondoskodni fog arról, hogy az illető háziurak ne lépjék túl hatáskörüket, ne emeljék túlmagasra a lakbéreket. Megígérte azt is, hogy minden egyes esetet meg fog vizsgálni és a vizsgálat eredményéhez képest fog intézkedni. Utalt a népjóléti minister ur arra is, hogy a lakbéreket nem engedi a békebeli lakbérek 70—75%-án felül emelni, ha pedig azt látná, hogy az illető községekben a lakbéreket ezen felül emelik, akkor a kiadott 2830. számú rendeletet vissza fogja venni. Ez a kérdés nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, mert az elmélet egészen más, mint a gyakorlat. Elméletben ezt a nagyon szépen hangzó kijelentést el lehet fogadni, akik azonban a gyakorlatban látják a következményeket, azok nem lehetnek vele megmelegedve, mert hiszen ez a dolgokon nem segített semmit. Tudni kell ugyanis azt, hogy az illetők, akiknek felmondanak vagy akiknek a lakbérét felemelik, nem is igen mernek panaszra menni, mert nem tudják, hogy a ministerium kinek fog igazat adni; ki vannak téve annak, hogy nem nekik ad igazat és ebben az esetben csak molesztálásnak lesznek kitéve a háziurak réséről. A kérdés lényege ott van, hogy a gazdaságilag gyengébb fél áll szemben az erősebb féllel. Itt kell az igen t. népjóléti minister urnák sorompóba lépni és pártjára állani a gyengébb félnek. A háziurak ugyanis nem azt fogják tenni, hogy felemelik a lakbért, hanem felmondják a lakást a régi lakónak és amikor az a régi lakó majd látja, hogy más lakást nem tud kapni, a_kkor saját maga fog magasabb lakbért felajánlani a háziúrnak. így azután azon a címen, hogy ezt a magasabb lakbért ő maga ajánlotta fel, a népjóléti minister urnák nem is lesz módja eljárni az egyes panaszok esetén. De még tetézi ezt a dolgot az, hogty a minister ur kilátásba helyezte ministeri biztosok kiküldését a panaszok megvizsgálására. Nem akarok kifogást emelni azok ellen az urak ellen, akik ezeket a vizsgálatokat végzik, nem akarok igazságtalan lenni, de a múlt tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kiküldött urak nem minden esetben tartják azt a szempontot a szemük előtt, amelyet a minister ur, hanem saját belátásuk szerint intézkednek és ugy adják le jelentéseiket a népjóléti minister urnák. Nekem volt alkalmam tapasztalni, hogy amikor egy ilyen tisztviselő kiment megvizsgálni a panaszokat, abban a tekintetben, hogy menynyiben fedik az igazságot, nem a panaszoshoz ment el, aki panaszt emelt a háziúr vagy a házgondnok ellen, hanem ahhoz az egyénhez, aki ellen a panasz szólt és azzal együtt ment el a panasztevő lakására. Mármost méltóztassanak elképzelni, hogy lehet igy elintézni a dolgokat? Arra kérem tehát a népjóléti minister urat, gondoskodjék arról, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgok ne forduljanak elő, mert máskülönben az igazság semmiesetre sem fog kiderülni. Különösen súlyos a helyzet Pest környékén, Csepelen és ezekben a kisebb községekben, ahol a háziurak már eddig is felmondottak mindenkinek, minden indokolás nélkül. Mivel ez nekik kényelmesebb és könnyebb, miért áll-