Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. 401 munkaidő és a munkaviszonyok szabályozása mellett — ezt ki kell jelentenem — nem osztom azt a felfogást, amely elhangzott s amely szerint a munkásoknak az akkordmunka^ elleni törekvéseit jogosulatlanoknak tartják. Én magam jogosnak tartom, hogy a munkások az akkordmunka- ellen harcoljanak. Ez nem mai keletű kivánsága a munkásságnak, hanem évtizedes küzdelme az, hogy ne dolgoztassanak akkordba. A munkások ezen kívánságával szemben különböző érveket lehet hallani. Elsősorban azt, hogy ott, ahol órabérek vannak, amerikáznak a munkások. Ezzel szemben méltóztassanak megkérdezni a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatóját, avagy Kende Tódort, a másik szövetség igazgatóját s azok meg fogják mondani, hogy bár a kommün alatt abból az erkölcsi mentalitásból kifolyólag, amely akkor uralkodott, az emberek nem akartak dolgozni, de a kommün után, amikor a keresztény irányzat vette át az ország vezetését, a gyárak vezetői az egész vonalon felfokozták a termelést az órabérrendszerrel a békebeli, sőt nagyon sok üzemben a békebelin felüli mértékre is. De nem is szabad nekünk arra törekednünk, hogy olyan szociális haladás^ irányában menjünk, amely visszafejlesztést jelent. Felvetek egy problémát. Nem tudom mit szólnak az urak ahhoz, — most tessék itt munkásembert látni a felszólalóban, igy bennem is s a felszólalásban a munkások kívánságának kifejezését — ha a munkások azt mondanák, hogy tessék az akkordrendszert bevezetni a hivatalokba s tessék a hivatalnokokat is akkordrendszer mellett dolgoztatni! Vájjon nem volna-e ez a hivatalnokokra nézve lealázó? Nem volna-e ez azokra nézve nagyon megbélyegző 1 ? Én a munkásság intelligenciáját fokozni, emelni akarom. Ma már hála Istennek mondhatjuk, hogy a munkások között vannak már százak és ezrek, akik tudják, hogy az órabér mellett is vannak kötelességeik, amelyeket teljesíteniük kell, mert bért kapnak érte. Nem azért dolgozik az a munkás szorgalommal, hogy majd többet fog keresni, hanem azért, mert tudja, hogy neki meg van ezért a bére és azt meg kell szolgálnia. Nekünk ne az legyen a törekvésünk, hogy a munkást lealacsonyítsuk. Ne tekintsük a munkáskategóriának legunintelligensebb részét, hanem az intelligensebbet és munkálkodjunk azon, hogy az unintelligens munkásokból intelligenseket csináljunk, hogy a fegyelmezettséget, az öntudatot, a kötelességtudást is fokozzuk a munkásságban. Ezt a célt pedig csak ugy fogjuk tudni elérni, ha a munkásokat nem barom módjára és olyan munkamódszerek mellett foglalkoztatjuk, amelyek lealázzák tekintélyüket és emberi mivoltukat, hanem olyan munka módszerek mellett, amelyekkel tekintélyüket és emberi mivoltukat is emeljük. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ha a t. minister ur, aki volt szíves itt szociális törekvéseiről a t. Házat tájékozni, figyelmét ezekre a kérdésekre is ki fogja terjeszteni s az ő eddig tapasztalt befolyásával és nevének súlyával ezeknek a kérdéseknek szolgálatába áll, akkor nagyon nagy eredményeket tudunk elérni, és nagyban fogjuk tudni már ezáltal is a munkanélküliséget csökkenteni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindazokat a nagy kérdéseket, amelyek a pénzügyi, kereskedelmi részét képezik ennek az ügynek, ne forszírozzuk, ne szorgalmazzuk és azokat ne hajtsuk végre. De mondom, ezekről a kérdésekről most nem akarok beszélni azért, mert nem akarom velük a t. népjóléti minister urat terhelni, mert hiszen azok nem az ő, hanem az előbb emiitett minister urak tárcájához tartoznak. Ezeket voltam bátor a népjóléti tárca költségvetési vitájának során elmondani. Ismerve a minister ur tevékenységét és szociális érzékét már akkor is, amikor nem itt ültem, nem ebben a pártban foglaltam helyet, hanem a baloldalon, mint az ellenzék egyik tagja, — se tekintetben a t. Ház tanúságára hivatkozom — azt mondottam, hogy a népjóléti tárcát a minister ur kezében a legjobb kezekben látom letéve s hogy az ő szociális érzése és nagy tudása elsősorban predesztinálja őt arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldja. Én tehát a minister ur személye iránt bizalommal viseltetvén, a népjóléti tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalására rátérnék, néhány szóval kitérjek az előttem szóló igen t. képviselőtársam felszólalására. Szabó József t. képviselőtársam, egy statisztikát olvasott fel itt, amelyet én már régen megcáfoltam hivatalos adatokkal. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő ur akkor nem volt itt. Frühwitrh Mátyás t. képviselőtársam körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt ezt a statisztikát itt már felolvasta s miután én utána szóra következtem és mert nálam voltak a hivatalos adatok, a pénztár hivatalos jelentése, tehát számokkal igazoltam és neki is bebizonyítottam azt, hogy tévesek azok az adatok, amelyeket ő felhozott. Teljesen érthetetlen tehát előttem, hogy Szabó József igen t. képviselőtársam most ezeket az adatokat ismételten fölmelegítve idetálalja, mintha ez káposzta volna. (Szabó József: Ezek hivatalos adatok!) Azok nem hivatalos adatok. A hivatalos adatokat én magam is megkaptam a pénztártól, itt voltak nálam, Frühwirth t. képviselőtársamnak megmutattam s beigazoltam, hogy nem felel meg a tényeknek az, hogy a békeidőben, illetőleg azelőtt 10-25%-ot tett volna ki az adminsztráeió költsége, most pedig 8-6%-ot tesz ki. De ha meg is felelne ez a tényeknek, akkor sem lehetne ebből azt a konzekvenciát levonni, mintha az adminisztráció most kevesebbe kerülne, mint amennyibe került akkor, mégpedig azért nem, mert az igen t. képviselő urnák nagyon jól kell tudnia, hogy annakidején 4%-os járulékot szedtek, ma pedig 6%-os járulékot szednek, lényegesen magasabb tehát a bevétel, tehát lényegesebben kevesebb esik, százalék szerint, fizetésekre, mint amennyi annakidején esett. De ez, amint mondottam, nem is felel meg a tényeknek. Nem is tudom, honnan vette Szabó József t. képviselőtársam az 1919., 1920. és 1921. évekről szóló kimutatást, mert a pénztár évi jelentésében ezekről az évekről nincs kimutatás, sem 1919-ről, sem 1920-ról, sem 1921-ről nincs kimutatás és ebből azt következtetni, hogy az adminisztrativ költségek sokkal magasabbak voltak százalék szerint az előző években, nem lehet. Én beigazoltam már, hogy abszolúte nem felel meg a tényeknek az, hogy a régi adminisztráció drágább lett volna, mint az uj adminisztráció. T. képviselőtársam azt is felemiitette, hogy nagyon helytelen vágányokon haladunk akkor, amikor a Pénztár ellen kifogásainkat, észrevételeinket elmondjuk, csak azért, —• 56*
