Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán. SÔ7 érte, sot azt hiszem, meg- is haladta jóval a békebelinivót. Csa'k egy számot akarok a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani, amely fényes bizonyítéka annak, hogy a munkások és munkaadók által — mert hiszen méltóztatik tudni, hogy részben a munkások, résziben a munkaadók tartják; fenn ezt az intézményt — befizetett összeg majdnem kizárólag az intézmény céljára használtatott fel. Ezt ugy, értem, hogy alig valami fordíttatott ebből az összegből az igazgatás céljaira, holott legtöbbször az szokott lenni a támadási pont, hogy a pénztár igazgatás céljaira használja fel a befizetett járulékok jelentékeny részét. Előttem van egy hiteles statisztika. íNe méltóztassák senkinek a 'képviselő urak közül erre azt mondani, hogy nem igaz, mert igy szokták legtöbbször elintézni a kérdést, de ha utánanéznek, akkor hamar megállapíthatják, hogy bizony szó szerint igaz. Ebből a hivatalos statisztikai kimutatásból megállapíthatjuk, hogy mig az 1911—1914. években a személyzeti kiadások a pénztár járulékjövedelmének átlag 10.25%-át emésztet lék fel, addig az 1920—1925. éveknek átlaga csak 8-6%. Méltóztatnak látni, hogy a 10',25%-kal szemben 8-6%-ra csökkent a személyzeti kiadások összege. Ha most egyes éveket veszek, pl. az 1914. évet, akkor megállapíthatom, hogy 1914-ben a személyzeti kiadások a pénztári járulékoknak 12%-át tették ki, inig ellenben az 1924 évben 5-44%-át, 1925-ben pedig 6-2%-át. Méltóztatnak tehát látni azt az óriási megtakarítást, amit bizonyára okos, lelkiismeretes igazgatással ért el az intézmény. Ez nagy differencia számokban és pénzben, mert méltóztassék tudomásul venni, hogy súlyos milliárdokról van szó és nem néhány százezer koronáról, amit ezzel a lecsökkentéssel a munkások javára tudott a pénztár megtakarítani, mert mindig tudni kell azt, hogy amit a személyzeti kiadásnál megtakarított, annyival tudta viszont feljavitani a munkások ellátását. Ezzel szemben azt mondani, hogy itt pusztulás, rombolás történt, pláne azt mondani, hogy a járulékokat felhasználják igazgatási célokra, egyszerűen csak demagógia jellegével bírhat, de semmiesetre sem tárgyilagos megállapítás.^ Épen ezért megragadom az alkalmat és a népjóléti minister ur szives figyelmébe ajánlom, hogy épen ez a statisztika azt is bizonyítja, hogy a Munkásbiztositó Pénztárnál a tisztviselők helyzetén lehetne és kellene is végre valamikép segíteni, mert ez a statisztikai szám, amit voltam bátor felemlíteni, arra ad jogot, hogy bizonyos áldozatot azokkal szemben, akik ezt a lelkiismeretes munkát elvégezték, a pénztár még elbírhat. Ma a helyzet az, hogy épen a Kerületi és az Országos Munkásbiztositó Pénztár tisztviselői aránytalanul rosszabbul vannak fizetve, mint egyéb állami intézmények tisztviselői. Méltóztassék megengedni, hogy itt is egy statisztikát mutassak be. A belügyministerium összes számvevőségi és pénztári tisztviselői közül 34:15% van a VIII. fizetési osztálytól felfelé magasabb fizetési osztályokban. A pénzügyministerium dohányjövedéki központi igazgatósága összes tisztviselőinek 34-9%-a van a VIII. fizetési osztálytól fölfelé menő magasabb fizetési osztályokban a földművelésügyi ministerium Országos Gazdasági Munkáspénztára tisztviselőinek 37.9%-a van a VIII. fizetési osztálytól fölfelé menő fizetési osztályokban, mig ezzel szemben az Országos Munkásbiztositó Pénztárnál mindössze 26-4%, a Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnál pedig 27*33% van a VIII. fizetési osztálynál magasabb fizetési osztályokban. Méltóztatnak látni, hogy itt a tisztviselőknek lényegesen nagyobb része van a VIII. fizetési osztálytól fölfelé menő fizetési osztályokban, tehát a IX., X. és XI. fizetési osztályban, mint az előbb emiitett intézményeknél. Ebből azt a következtetést vagyok bátor levonni, hogy a Munkásbiztositó Pénztárnál talán lehetne most már valamit tenni a tisztviselők érdekében és lehetne őket most már megjutalmazni akár státusrendezéssel, akár előléptetésekkel, mert az eredmények is azt mutatják, hogy ott az elmúlt esztendő alatt lelkiismeretes, komoly munka folyt Nagy helyesléssel fogadtam a népjóléti minister urnák a JMunkásbiztositó Pénztárt illető ama rendelkezését, mellyel egyesíti a Kerületi és az Országos Munkásbiztositó Pénztárt. Az ember szinte esodálko

: zik ilyen intézkedés hallatára azon, hogy ezt nem csinálták meg már régen és gondolkozóba esik, hogyan lehet az, hogy hosszú évtizedeken keresztül tűrték, hogy legyen külön Kerületi Munkásbiztositó Pénztár és külön Országos Munkásbiztositó Pénztár, különösen ha az ember azt is tudja, hogy ez a két intézmény a közelmúltban egy épületben volt elhelyezve. Egészen helyes tehát a minister urnák az az intézkedése, ^ amely a két intézmény egybeolvasztása által az adminisztrációt egyszerűsíteni kívánja ugy, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztárra bizza a Kerületi Pénztár ügyeit is. Én azt hiszem, hogy ez az intézkedés a, biztosítók javára áldásos eredményeket fog hozni. Felszólalásomban ugyanazt a sorrendet kívánom követni, mint amilyen sorrendben a minister ur foglalkozott expozéjában az egyes kérdésekkel. Egryik legérdekesebb kérdés volt, amelyről a minister ur szólott, az egészégügy. Az e téren elért eredményeket számadatokkal alátámasztva voltam bátor már jellemezni, A második kérdéis, amelyet szóvá akarok tenni, amely valósággal tengeri kigyónak mondható, a lakáskérdés. Méltóztatnak tudni, hogy a népjóléti minister ur rendelkezése következtében május 1-étől kezdve a 10.000 főnyi lakosságot mea: nem haladó községekben a lakások felszabadittattak. Ez a felszabaditás, azt hiszem, bizonyos fokig a népjóléti minister urban is csalódást okozott, bennünk azonban feltétlenül, mert a háztulajdonosok nem éltek ezzel a nekik visszaadott jog-gal olyan belátó módon, mint ahogy a mai nehéz körülmények között vele élniök szabad lett volna; túlságos jó étvágyat, szinte mohóságot árultak el s hogy ugy mondmondjam, rajtaütöttek a szerencsétlen lakókon felmondásokkal és lakbéremelésekkel. Pedig a háztulajdonosoknak mérlegelniök kellett volna, hogy a minister ur nekik, mondhatnám,

# kedvezményt adott a városban levő háztulajdonosokkal szemben. A minister ur jóindulatú figyelmébe ajánlom ezt az esetet és kérem, hoffy e téren bizonyos revíziót vigyen keresztül. Egyben bizonyos óvatosságot ajánlok a minister urnák, a méff fel nem szabadított kerületekre vonatkozólag. Hiszen méltóztatik látni, hogv nem lehet ezt a kérdést a háztulajdonosok jóindulatára bizni. hanem itt szabályokat kell alkotni és amennyiben a jövőben még fokozatos felszabadítások történnének, ezeket a felszabadításokat véleményem szerint, bizonyos korlátok közé kellene szorítani. Nem akarok ezzel a kérdéssel most részletesen foglalkozni, csak megemlitem, hogy amennyiben egy másik kerületben szintén lakásfelszabaditásra kerül a sor, nem lehetne-e a kérdést ugy megoldani, hogy ha korlátlan