Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-555

"Â nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi m.ájus hó 19-én, szerdán. 393 thenstein képviselőtársain is megemlékezett, ugy érzem azonban, hogy egy bizonyos mértékben kiegészítésre szorul. Tegnap közibeszólás formájában már voltam bátor Petrovácz képviselőtársamnak megemlíteni, hogy ha valaki valamiről beszélni akar, csak ugy beszéljen, ha ért hozzá. Bátor vagyok most kijelenteni, hogy a képviselő tir hozzáértés nélkül beszélt a rokkant- és nyugdíjpénztárról, hiszen fogalma sincs a dolgokról, nem ismeri az egész ügyet és a problémát ugy tárta a nemzetgyűlés elé, hogy amennyiben az ugy volna, mindenki részéről csak gyűlöletet váltana ki. Petrovácz t. képviselő ur ugyanis azt mondotta, hogy a rokkantpénztár harmincöt éves tagot 6700—7000 koronával elégít ki. Erre csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy a rokkantpénztár nem is áll fenn ennyi idő óta, össze-vissza csak 33 év óta áll fenn, igy tehát a nénztárnak^ nem is lehet 35 éves tagja. Ismerni kell r% intézet belső életét, ügyvezetését, alapszabályait, mert ezek ismerete nélkül a kérdés hez nem lehet hozzászólni. A kénviselő nr pedig ma is megkockáztatott egy olyan közbeszólást hogy adjon a pénztár annyi nyugdíjat, amelvből a tag- mes: tud élni. Ezt igen könnyű mondani, de meg kell nézni az alapszabályokat, amelyek nélkül egy egyesület sem működbet — hiszen a tagok jogai, kötelességei paragrafusokba vannak foglalva — és ha az ember ezeket ismeri, csak akkor szólhat a kérdéshez tárgyilagosan. Tudni kell azt, hogy a tagfelvételnél bizonyos kategóriák vannak. A kategóriák öt év különbség szerint váltakoznak, és 10 éves tagság előtt semmiféle nyugdíjra nem lehet számítani. Petrovácz Gyula képviselő urnák tehát meg kellett volna mondania, hogy a szóbanforgó munkások az egyesületnek hány éve tagjai. Már az előbb bebizonyítottam, hogy az emiitett 35 esztendős tagság a tényállásnak nem felelhet meg. minthogy az egyesület sem áll fenn ennyi idő óta, Valószínű, hogy az illetők alacsonyabb tagsággal biró tagok, épen azért nem igényelhetnek magasabb segélyeket az egyesülettől. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy egyáltalában nem felel meg a valóságnak az, hogy egyesek 6700 vagy 7000 koronás segélyeket kapnak, mert ilyen segélyek ezidőszerint ebben az egyesületben .egyáltalában nincsenek. (Rothenstein Mór: Nem is voltak!) Voltak akkor, amikor a pénz még értékesebb volt. Rothenstein képviselőtársam már megemlítette, hogy az 1926. évre megállapított rokkantsági segély legnagyobb összege már 33 évi tagságnál 1,004.000 koronát tesz ki és már a 20 éves tag is 426.000 korona segélyt kaphat, de viszont tudni kell azt, hogy milyen osztályba tartozik az a tag, mert az egyesületnek hat osztálya van. Ha tehát valaki kevés járulékot fizet, ha rövid idő óta tag, akkor kevés segélyre is tarthat számot, de semmiesetre sem olyan kevésre, mint amennyit Petrovácz képviselőtársam megemlített. A dolog lényegéhez tartozik az is, — amiről szintén volt szó. de amire én hangsúlyozottan akarok kitérni — hogy ez az egyesület annakidején hazafias felbuzdulásból vagyonának igen tekintélyes részét hadikölcsönbe és egyéb állami értékpapírokba fektette; ez annakidején 22 millió aranykoronát tett ki, mai pénzértékre átszámítva, kerek összegben 300 milliárd koronát. Azt is jó volna tehát figyelembe venni, hogy mi történt ezzel a pénzzel. Ezt még egyetlen százalékkal sem valorizálták, az állam, a nemzetgyűlés nem hozott még olyan intézkedést, olyan törvényt, hogy a hadikölcsönkötvényeket valamilyen mértékben valorizálva fizessék vissza, pedig, ha ennek a 300 milliárd koronának csak kamatait tekintem is — annakidején 6%-ban állapították meg a kamatot — ez is évente 18 milliárdot tesz ki. Nem teszek nagy kijelentést, ha azt mondom, hogy ha csak legalább ezt a 18 milliárdot adná oda az állam évenkint kamatok fejében, akkor mindjárt más alapokra lehetne helyezni a nyugdíjakat s azokat a járandóságokat olyan összegekre lehetne felemelni, amelyek sokkal jobban megfelelnének az igényeknek, mint a jelenlegi járandóságok. Vagyonát az egyesület annakidején állami felszólításra hadikölcsönbe fektette be, amelyet most nem valorizálnak, s most mégis azt kivánják ettől az egyesülettől, hogy olyan segélyeket adjon, amelyekből a tagok meg tudnak élni; nem akarok nagyobb kijelentést tenni, csak azt mondhatom, hogy ez egy kicsit túlzás. Nem kifogásolható az egyesületnek az a ténykedése sem, hogy házakat, ingatlanokat vásárolt, mert ezzel tulajdonképen átmentette vagyonát, hisz annakidején, amikor megvásárolta a házakat, az összes házak értéke, amenynyiért megvásárolta azokat, tízmilliárd koronát tett ki. Azt hiszem, hogy 11 ház ma valószínűleg többet ér 10 milliárd koronánál, az egyesület tehát vagyonával csak helyesen gazdálkodott, amikor olyan célokra forditotta, amelyekkel át tudta menteni vagyonát. Mert felületesebb kezelés mellett megtörténhetett volna az is, hogy takarékban hagyják elértéktelenedni, mint ahogy elértéktelenedett a hadikölesönben és egyéb állami kölcsönkötvényekben az egyesület vagyona. Egyébként is ki kell jelentenem, hogy ez az egyesület hosszú éveken keresztül felügyelet alatt állott, több mint három esztendeig kormánybiztos yolti hozzá kiküldve: ha tehát ebben az egyesületben bűnös könnyelműséggel kezelték volna a tagok ügyeit, az a hivatalosan kiküldött kormánybiztos ezt bizonyára észrevette volna — mert ketten voltak ott éveken keresztül •— és miután olyan felhatalmazása, olyan joghatásköre volt, annakidején megtette volna a szükséges intézkedéseket. Erről a kérdésről azért voltam bátor pótlólag ennyit még elmondani, mert ezzel is azt akarom bizonyítani, hogy Petrovácz igen t. képviselőtársam nem a való tényállásnak megfelelő dolgokat hozott ide a_ nemzetgyűlés elé, hanem rosszul hallottak alapján és az ügynek kellő ismerete nélkül hozta ide ezt az ügyet, mint ahogy azt már más esetekben is megtette; mint ahogy a másik esetben is nagyon gyorsan sikerült állításait megcáfolni, ebben az esetben sem én vagyok az első, aki állításait megcáfolja. Ezekután legyen szabad rátérnem a népjóléti tárca vitájánál egy rendkivül fontos problémára. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti minister ur közben kiment, de kényszerítve érzem magamat, hegy még távollétében is elmondjam ezt, mert ez olyan fontos probléma, hogy ez most már szerintem, semmi körülmények között halasztást nem tür. A nemzetgyűlés tagjai valószinüleg visszaemlékeznek még múlt év október 23-ikára. Ezen a napon a nemzetgyűlést mondhatnám, pártkülönbség nélkül valami szociális ihlet fogta el, mert a különböző pártok szónokai egymással vetélkedve, állottak fel itt a nemzetgyűlésen és mondották el szociális gondolkodástól és érzéstől áradozó beszédeiket ahhoz a törvényjavaslathoz, amely ezen a napon tárgyalás alá került. Ugyanis a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel 55*