Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-555
A nemzetgyűlés 555. ülése 1926. évi május hó 19-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. TúiMjyai: Tankovics János napirend előtti felszólalása. — Az 1926/27. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. — A népjóléti éa munkaügyi ministeri tárca. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjóuek megállapítása. — Kiss Meny bért bejelenti Hir György mentelmi jogának megsértését. — Interpellációk : Petrovácz Gyula, a ministerelnök ós belügymmisterhez, a Világ című napilapnak állítólag nj néven való engedélyezése kérdésében. — A beiügyminister válasza. — Láng János, a honvédelmi ministerhez, a párbaj mánia, megszüntetése tárgyában. A honvédelmi minister válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakouszky Iván, Bud János, Wctlko Lajos, Mayer János Pestfiy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Seitoszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur„ Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Tankovics János képviselő ur a sajtóban őt ért támadásokkal kapcsolatban napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. A szó a képviselő urat illeti. Tankovics János: T. Nemzetgyűlés! Az »Újság« című lapban vasárnap minősíthetetlen durva támadás ért. Ennek előzménye az, hogy a kismalmok, a vámmalmok a háború alatt a közélelmezés szempontjából le voltak kötve. Később kontingenst kellett adni olyan értelemben, hogy a kontingens tiz százaléka tartalék s azt az államnak vissza kell fizetnie minden év végén, elszámolás szerint. Az állam egyetlenegy évben sem számolt el, sőt 1924 óta már nincsen kontingens s azóta sem számolt el. Ezzel szemben meg kell emlitenem hogy az Országos Molnáregyesület ezt a dolgot a kismalmok érdekében soha nem forszírozta. A vidéki vámmolnárság az én jelenlétem, az én közbejöttem nélkül ezelőtt pár évvel megalakult Magyar Vámőrlő Malmok Országos Egyesülete címén. Később ennek az egyesületnek én lettem az elnöke és ez, évben az elnöki tanács, amelyben én részt sem vettem, több határozati javaslatot .elfogadott, hogy a majdan összehívandó molnárkongresszussal kapcsolatban a kormányhoz ezeket fölterjessze. Ezek között plyan határozati javaslatot is szerkesztettek, amely azt kéri, hogy az egyesület ebben a tartalékügyben járjon el és a befolyó összegekből, ha ezeket az egyesület a NAPLÓ. XLIII. kormánnyal, illetőleg a kincstárral szemben be tudja, ha kell birói utón is, hajtani, 50%-ot iegyesületi célokra az egyesületnek engedményez. Minthogy ezt az összeget nem én, hanem az elnöki tanács, amely ezzel foglalkozott, elveszett pénznek tekintette, — javaslatot terjesztett a kongresszus elé, hogy ötven százalék az egyesület felsegélyezésére, molnáriskola stb. alapjára fordittassék. A kongresszus vezetősége a kongresszusra minden egyes csonka Magyarországon lévő vámmolnárt meghívott és azon én elnököltem. Bognár Károly veszprémmegyei malmos olvasta fel azt a határozati ja-, vaslatot, nekem csak annyi szerepem volt ebben, hogy megkérdeztem a kongresszust, amelyen 1020-an jelentek meg, hogy elfogadja-e a határozati javaslatot. Egyhangúlag elfogadták és egyetlen ellenmondás sem hangzott ,el. Akkor azt kérdeztem, hogy kimondhatom-e határozatképen? Erre igenis azt mondották, hogy ki. Kimondottam tehát határozatképen. Ebből kiindulva a rivális egyesület összekeverte a kereskedelmi malmokat a vámmalmokkal. Bármelyik közélelmezési minister ur vagy államtitkár, vagy bármelyik tisztviselő, aki ezzel az üggyel foglalkozott, tudja azt, hogy a két típusú malom ügyét becsületesen, célszerűen és minden tekintetben, ugy, ahogy az kívántatik, egy egyesületben megoldani nem lehet. Ugyanis a két malomtipusnak, a kereskedelmi malomnak és a kézműipar fogalma alá eső vámmalomnak érdekei homlokegyenest ellenkeznek. S amikor az igen t. másik egyesület, amelynek Bugyi Antal igen t. képviselőtársam is egyik társelnöke, látta, hogy a vámmolnárság többé nem hajlandó nekik fejőstehenük lenni és a maga ügyét a maga kebelében kívánja elintézni, akkor már húsvétkor engem egy minősíthetetlen támadás ért egy cikkben. Mig eddig olybá tüntették fel s ugy enilegjették mindig, hogy legfeljebb másfélmilliárdot kaphatnak vissza a malmok a tartalékból, addig most, hogy a szenzáció nagyobb legyen, ötvenmilliárdról beszél ez a tisztelt lap és olyanformán tünteti fel, mintha én inkorrekt módon jártam volna el. Tartozom az igen t- Nemzetgyűlésnek, annak a testületnek, amelynek tagja vagyok az54
