Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

W70. À nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, hedden. ben. Az országos munkásbiztosi tó pénztár pl. a balesetvizsgálatoknái és a járadékmegáilapitásoknál nem alkalmazza ezt a hihetetlenül merev négy osztályt, hanem a balesetet szenvedett munkaképességének és életkörülményeinek mérlegelésével állapítja meg a baleseti százalékot és ennek megfelelően a járulékot. A segélyezés dolgában az 1925 december 18-án megjelent 7597. számú rendelet szabályozza a járadékokat, azonban nem biztosit megfelelő segélyt a rokkantaknak a kivetett rokkantellátási adó ellenére sem, amelyet nem tudom, hogy más osztályok olyan szigorúan és pontosan befizetnek-e, mint a munkásosztály, amelynek kereseti adóját százalékolják meg, s amely sem az adóalapot nem vonhatja el, sem pedig a befizetéssel nem késlekedhetik. Ennek a rokkantellátási adónak és az ebből befolyó jövedelemnek ellenére is a rokkantak ellátása, a rokkantjáradék, még ma sem annyi, amennyi a rokkantak számára megfelelő életmódot biztosithatna. A 100%-os legénységállománybeli rokkant 1,000.000, a 75%-os rokkant 400.0UO, az 50%-os 100.000, a 25%-os pedig 12.000 koronát kap havonta. Ezzel szemben Németországban egy 50%-os rokkant, kinek két gyermeke van, 1,264.000 koronát, a 100%-os rokkant ugyancsak két gyermekkel 2,380.000 koronát kap a nálunk élvezett 1,000.000 koronával szemben. A német hadirokkantellátási törvény biztosit a rokkantnak ezenkívül ápolási illetményt és az özvegy számára havonta 1,707.000 koronát. Arról beszéltünk már, hogy a vak rokkantaknak vezetőkutyákat adnak rendelkezésükre, melynek eltartására a rokkant külön 263.000 koronát kap havonta. Kap ezenkívül temetkezési illetéket is, amely 2,907.000 korona. A félárva hadiárva illetménye 415.000 korona, nálunk ezzel szemben 6000 korona. Az egész árva járuléka havonta 615.000 korona, ezzel szemben nálunk havi 40.000 korona. Ezenkivül az ellátás fokozatában is van a német rokkanttörvény szerint megkülönböztetés aszerint, hogy valaki Berlinben, vagy olyan városban, vagy községben lakik, ahol az ellátási és megélhetési viszonyok könnyebbek. Berlin, mint első osztályú város szerepel, azonkívül a többi német városok szintén igy kategóriákba vannak beosztva, és aszerint, hogy melyik városban vagy községben lakik, kapja a hadirokkant a megfelelő pótlékot. A hadiözvegyek kérdésénél a felülvizsgálatnál olyan kíméletlenséggel jártak el a különböző felülvizsgáló hivatalok, elöljáróságok és más egyebek, hogy például annak a hadiözvegynek, aki tényleg a maga szűk kis lakásában hat-nyolc albérlőt tart, elvon ják a hadiözvegyi járulékát azzal a megokolással, hogy ő fenn tudja magát tartani s neki megvannak a megfelelő anyagi eszközei élete fentartására. Attól a hadiözvegytől, aki nehéz testi munkával, mosássál, takarítással vagy bármilyen súlyos testi munkával egy egészen minimális összeget meg tudott magának szerezni, elvonták az özvegyi járulékot ugyanakkor, amikor azok a jobbmódu özvegyek, akiknek a vagyoni alapjuk megvolt, akik talán kényelemszeretetből és mert megengedhették maguknak azt a mulatságot, hogy nem mentek dolgozni, minden további nélkül megkaphatták ezeket a járadékokat. A hadiárvák ellátásának kérdésénél is meg kell említeni azt, hogy az árvák azonkívül, hogy azt a 6000 vagy azt a 40.000 koronát kapják havonta, semmiféle kedvezményben nem részesülhetnek. Az ösztöndíjak odaítélésénél az az alapelv, hogy csak teljesen kitűnő bizonyitvánnyal bíró hadiárva kaphat ösztöndíjakat. Nem veszik számításba azt, hogy ezek a hadiárvák olyan szociális miliőkben élnek, amely lehetetlenné teszi, hogy teljes erejükkel és figyelmükkel a tanulásnak adják oda magukat, úgyhogy, ha tiszta kitűnő bizonyítványon kivül valamelyik egészen lényegtelen tantárgyból nem kitűnő osztályozást nyernek, akkor már ettől az ösztöndíjtól elesnek. A hadiözvegyek kérdésénél meg kell említeni azt is, hogy egy tiszti Özvegy havi járuléka 200.000 korona, egy önálló iparos vagy kereskedő özvegyének járadéka 120.000 korona, a legénységi özvegyé ellenben havi 60.000 korona. Ez is egy olyan szörnyű igazságtalanság, amelynek kiirtásáról a megalkotandó rokkanttörvényben gondoskodni kell. Az, hogy a 200.000 koronás járadék a tiszti özvegynek kevés, és hogy abból meg nem élhet, még mindig nem indokolja azt, hogy a legénységi özvegynek még ennél is összehasonlíthatatlanul kevesebbet, 60.000 koronát adnak havonta. Annak az önálló iparosnak, kereskedőnek vagy önálló mezőgazdának az özvegye, akire a férj esetleg egy üzletet vagy műhelyt vagy néhány hold földet hagyott, azzal a 120.000 korona havi járadékkal jobban ki tud jönni, mint az a hadiözvegy, kinek 60.000 korona havi járulék az egyetlen összege, amit kap. A német háborusözvegy ezzel szemben 1,169.000 koronát kap az államtól. Az özvegy nálunk gyógykezelést nem kap, özvegyi járadékot, ahogy mondtam csak az kaphat, aki az igén y megállapító bizottsághoz fordul és a levelek tömegét lehetne a nemzetgyűlés előtt felolvasni, amelyek ezen igén y megállapítás igazságtalanságai ellen felszólalnak. A hadirokkantak kívánságai már több izben és több költségvetési tárgyalásnál tolmácsoltuk a nemzetgyűlésben, most itt újból felhivjuk rá a nemzetgyűlés figyelmét és elmondjuk azt, hogy a rokkantak most már végre komoly és elhatározott törvényalkotást sürgetnek és kérik, hogy ebben a törvényalkotásban le legyenek szögezve azok a kedvezmények, amelyekre ők joggal igényt tartanak, igy például az, hogy a rokkantak rokkantságuk arányában kapjanak kedvezményes vasúti jegyeket, hogy akár munkájuk, akár a felülvizsgálat után megfelelő módon költségek nélkül eljárhassanak. Kívánják azt is és én ezt a kivánságot nem tartom túlzottnak, hogy a közterhekben is csökkent keresőképességük arányában vegyenek csak részt. Igazságosnak tartanám azt, hogy a 25%-osnál magasabb rokkantak százalékos keresetképtelenségük arányában kevesebb adót, kevesebb kórházi ápolási díjat fizessenek, ugyanilyen arányban kapjanak olcsó gyógyszereket, valamint az állami lakások bére is a rokkantaknál a keresetképesség százalékos csökkenése szerint leszállítandó. A rokkantdíj megállapításánál a rokkantak szerint — és ezt se tartom igazságtalan követelésnek — nem volna szabad különbséget tenni altisztek és tisztek között, hiszen azok a közemberek, akik a háború elején sebesültek meg és akik, mint közemberek váltak rokkantakká, egészen bizonyosan magasabb rangot értek volna el a háború folyamán és igy a rokkantdíj magassága tisztán csak attól a véletlentől függ, hogy ők hamarabb sebesültek meg a harctéren. Kívánják a hadiözvegyek és hadiárvák valamint a keresetképtelen szülők, az elesett szülők részére a nyugdíjat olyan módon rendezni, hogy ebből megfelelően meg is tudjanak élni. Elnök : Képviselőtársunknak még egy perc áll rendelkezésére, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Kéthly Anna : A rokkantkérdésről még utánam is fognak többen beszélni. Én csak ugy nagy vonásokan akartam vázolni azokat a bajokat amelyek azonnali sürgős segitségre szorulnak. Szerintem — újból csak azt hangsúlyozom — a