Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

A nemzetgyűlés 554. ïiïése 1926. évi május hó 18-án, kedden. 365 csak adókedvezményben részesült 89 épitkezés 334 lakással. Jelenleg tárgyalás, illetőleg előkészület alatt áll 72 épitkezés cca 95 lakással, összesen cca 12 milliárd korona hitelkerettel. Á folyó évi bérházépitési akció 17 budapesti bérház-épitkezés 823^ lakással, összesen cca 58 milliárd korona 50°/o-os állami építkezési kölcsönben részesült, vagyis itt ennek az összegnek a duplája forog szóban az építkezéseknél. Az 1925. évi tatarozási hitelakcióról is meg kell emlékeznem, ahol a Pénzintézeti Központnak az egyes pénzintézetekkel megszervezett váltóhitel visszleszámolással kapcsolatos külön akciójáról, amelynek csupán a székesfővárosi műszaki ellenőrzését látta el a ministerium. Budapesten és környékén 52ö háztulajdonos vette igénybe ezen kétéves váltóhitelt, összesen 50,378.000.000 korona hitel erejéig, vidéken pedig 456 háztulajdonos vette igénybe ezt a hitelt 16 és 7-2 milliárd erejéig. T. Nemzetgyűlés ! Ami az állami beavatkozások kérdését illeti a lakásügyekre, ezekre vonatkozólag előadom, hogy Magyarország állami lakásépítő tevékenysége az 1925. esztendő folyamán is legnagyobbrészt Budapest székesfőváros építkezéseire szorítkozott. Ez évben is folytatódott a közvetlen állami tevékenység, amelynek eredménye volt a még 1924. év folyamán megkezdett négy bérpalota, nevezetesen az Attila-körúti, a Ráday-uteai, Munkácsy-utcai és Hunyady-utcai bérpaloták befejezése és az itt termelt közel 200—500 lakásnak a lakásigénylők rendelkezésére való bocsátása. A már régebben megvásárolt Korál-, Visegrádi- és Sziget-Pannonia-utcák által határolt, valamint a Kinizsyutcai telkeken tervbevett további körülbelül 150 lakást eredményező hat bérház-épitkezés előmunkálatai szintén még ez év utolsó hónapjában megindultak, ugy, hogy 1926. évi novemberéig legalább négy ujabb bérház felépítése a közvetlen állami akció keretében biztosítottnak tekinthető. A közvetlen állami tevékenységtől függetlenül ugyancsak folytatódott az u. n. magánépítő tevékenység is, melyet a népjóléti tárca közvetve, épitési kölcsönök nyújtásával ezidén is támogatott. A 10 év alatt törlesztendő 60%-os épitési kölcsönökben kisebb családi házak legnagyobbrészt tisztviselők, illetőleg közalkalmazott építői részesültek, akik mintegy 500 lakás termelésével járultak hozzá a vidéken is érezhető lakásínség enyhítéséhez. Minthogy az állami és az állami támogatásban részesített építkezések, továbbá a családiház épitő akció keretében felépült lakásépítkezések önmagukban nem elégségesek az országos lakásÍnség likvidálására, a lakások felmondásának, a lakbérek szabaddátételének 1927. évi májusára tervezett lehetővététele érdekében kívánatosnak mutatkozik legalább 1000—1500 lakás felépitése. Épen ezért a népjóléti ministerium kezdeményezésére még az^ 1925. év folyamán eredményes előkészületek tétettek folyamatban egy nagyobbszabásu bérházépitő akció megszervezése s az ily házépítkezések hosszú lejáratú épitési kölcsönökben való részesítése céljából. Különös fontossággal bír ezen most folyamatban levő akció eredményes lebonyolítása a már említett lakásügyi rendszerváltozás szempontjából is, mert ez lesz mintegy biztositéka annak, hogy a lakások szabadforgalmára való áttérés idején elegendő lakás áll majd a gazdaságilag gyengébb társadalmi rétegek rendelkezésére. Ez az akció, amelynek az 1926/27. költségvetési évben való folytatása bizonyosra vehető, Budapesten egyelőre cca 7—800, míg a nagyobb vidéki városokban további cca 200—250 lakás felépítését biztositja. T. Nemzetgyűlés ! Ezeket kívántam volna az építkezésekre vonatkozólag elmondani, egyébként NAPLÓ. XLIII. pedig kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a népjóléti tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A belügyi tárca költségvetésének az 5. cím. Állami rendőrség. Rendkivüli kiadások. Beruházok 2. rovatánál F. Szabó Géza képviselő ur egy javaslatot adott be, amelyet én félreértettem. Ö ugyanis a gyermekmentő otthon költségeinek elszámolása címén kérte 7200 pengőnek elszámolását ezen cím valamelyik rovatánál. Én ugy értelmeztem, hogy ő azon rovatnál, amelyhez felszólalt ennyi összeggel akarja a költségvetésnek itteni 332.000 pengős tételét emelni és igy tettem fel a kérdést. Amennyiben a képviselő ur javaslata nem ezt célozta, én tévesen fogtam ezt fel. Az ő javaslata tulajdonképen határozati javaslat jellegével bir, amelyre a részletek tárgyalásánál a kérdés fel sem tehető. Mivel a kiindulási pontom hibás volt, ennél fogva a határozat sem lehetett helyes- Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt tudomásul venni és a határozatot tárgytalannak tekinteni. (Helyeslés.) A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, amiket a t. előadó ur a tárca költségvetésével kapcsolatban szakszerűen, bár röviden, de azért mégis a lényeget érintve, megemlíteni szives volt, nekem tulaj donképen alig van mondanivalóm. Megvallom őszintén, hogy ennek a teremnek üressége is visszatart engem attól, hogy hosszabb, expozészerü fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen nagyon sajnálom, hogy mikor egy ilyen, az egész társadalmat érintő tárcának költségvetése van tárgysoron, az érdeklődés legnagyobb részét a frankügy tárgyalása teljesen elvonja ettől a teremtől. Mindamellett legalább elvi magaslatról mégis szeretnék egynehány mondatot épen ehhez a gondolathoz hozzáfűzni. Nevezetesen, amint az előadó ur is emiitette már, a szociálpolitika és hozzáfűzöm : a szociális higiéné, a szociális egészségügy nem egyes embereket vagy kevés embert, vagy egyes osztályokat érintő tünetként fogható fel. A szociálpolitika a szociális életnek, tehát a társadalom egész^ életének a tüneteivel foglalkozik; a társadalom élete pedig, akármilyen szempontból, akár kulturális szempontból, akár gazdasági, akár egészségügyi, akár munkásjóléti, fogyasztási vagy termelési szempontból veszem szemügyre, mindig rendkívül komplex jelenségeket mutat, összetett jelenségeket mutat még a saját nagy differenciáltságában is. A szociálpolitikus tehát, aki a társadalmi életnek ezt a differenciáltságát nem tudja átfogó módon felfogni, megmagyarázni és a tüneteket ugy okaikra visszavezetni, hogy ezekben az okokban meglássa az egyetemes hatást, nem jár helyes utón, mintahogy nem járna helyes utón az sem, aki politikus létére a népjóléti tárca költségvetésében felölelt problémákat kizárólag csak egyes, ott közvetlenül érintett társadalmi osztályok vagy segélyezendők vagy felkarolandók szempontjából iparkodnék elbirálni. Meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy a társadalom életében minden olyan tünet, amely egyes embernek vagy kevés embernek az érdeke határain túlmegy, az már szociális jellegű tünet, mely az egészet érinti. Valami olyat akarok mondani, valami olyan értelemben akarom a gondolatomat kifejezni, hogy mi, a társadalom tagjai, porszemek a társadalom nagy egyetemességében, nem lehetünk izoláltak a társadalom többi nagy 51