Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

336 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. részétől. Ha pl. én el tudok menni az utón és nem ütöm meg egy kőben a lábornat azért, mert megelőzőleg ment már valaki azon az utón, és az ott lábatlankodó követ félretaszitotta, az az ember ezzel az önkéntelen tényével már szociális munkát végzett, mintahogy például, ha én előveszem az órámat vagy feltekintek a parlament termének órájára és jólesően veszem tudomásul, hogy egy precíziós műszer áll rendelkezésemre, amelyet egy magyarországi gyár vagy órás készített, az nem annyit jelent, hogy az érdem azé az órásé, aki készítette az óramüvet, mert századokon keresztül megelőzőleg temérdek szakképzett kéz dolgozott ugyanabban a műszakban és valamennyi munkájának eredménye az a tökéletes műszer, amelynek én most hasznát veszem. Ilyenformán próbálom illusztrálni gondolatomat a társadalmi szolidaritásról, a társadalmi együttműködés természetes fényéről, arról a tényről, hogy a tünetek, amelyeket a társadalom életében észlelek, bár szét vannak differenciálva, bár a társadalom élete maga millió differenciáltságot mutat, azért mégis tulajdonképen egy nagy cél irányában folyik minden aktus és minden akció: a nagy egyetemességet érintő és összefoglaló cél irányában történik minden és kell történnie mindennek, ami. történik és megfordítva: minden baj, mely ezt a nagy organizmust egyik vagy másik helyi, lokális részében érinti, tulajdonképen az egész organizmus baja, következőleg minden segitési mód, amellyel én a lokálisan jelentkező bajt megpróbálom megszüntetni és kiiktatni, nemcsak közvetlenül annak a lokális helynek érdekében történik, hanem az egész organizmust gyógyítom vele. Ebből következik egy nagy alapelv, az az alapelv, hogy minden szceiálpoiitika az egész társadalmat érinti, tehát minden szociálpolitikai intézkedés egyrészt egyetemes érdeklődésre kell, hogy számot tarthasson, — és ez az, amit sajnálatosan nélkülözök a jelen pillanatban — másrészt minden szociálpolitikai intézkedésnek a közvetlenül érintetteken túl a költségeit és terheit az egész organizmusnak kell természetszerűleg viselnie. Nem helyes tehát egyrészt azoknak a felfogása, akik azt hiszik, hogy egy osztály érdekében történő intézkedések lokális és teljesen izolált intézkedések és hogy azoknak terhei kizárólag az érdekeltekre hárittassanak vissza, de nem helyes az a felfogás sem, amely viszont a szociálpolitikának minden áldását, amely megvan vagy amely csak sürgettetik mint posztulátum, le akarja foglalni kizárólag és katexochen egy réteg részére, amelynek érdekében az sürgettetik. Ha én munkáspolitikát csinálok, azt én nemcsak a munkásréteg érdekében csinálom, hanem az egész nemzet érdekében ; ha én beteget gyógyítok, azt nem az illető beteg érdekében csinálom csak és kizárólag, hanem az egész nemzet érdekében, amelynek két szempontból is nagy érdeke, hogy az a beteg meggyógyíttassák : először, hogy ne fertőzzön, ha tényleg fertőző baja van, hogy az egészségesekben kárt ne okozzon, másrészt nemzeti vagj^on minden ember, amint nagyon helyesen mondotta az igen i előadó képviselőtársam, hogy 20 millióról hét és fél millióra lecsökkenvén, minden egyes ember iránt, ki nekünk még meg van, háromszoros gonddal kell lennünk, mert háromszoros értéket jelent nekünk, hacsak nem akarjuk magunkat teljesen deklasszifikálni minden vágyunkban, minden törekvésünkben és minden aspirációnkban ; hacsak nem akarjuk magunkat teljesen deklasszifikálni arra a kis körzetre, amelyre erőszakosan lenyirtak bennünket, akkor teljesen igaza van az igen t. előadó urnák, hogy igenis háromszoros gond fordittassék minden csecsemőre, minden munkáskézre, a nemzet minden értékes tagjára, mert hiszen ez nekünk háromszoros értéket jelent. A szociálpolitikát tehát és ami ezzel teljesen rokon, a szociális egészségügyi politikát én szeretném az egész nemzet és az egész nemzetgyűlés egyetemes érdeklődése és szeretete alá helyezni. Nagyon szeretném, hogy az a csend, ami most ebben a teremben azért van, mert véletlenül ebben a pereben kevés az érdeklődés, ne csak azért legyen meg ebben a teremben, mert kevés az érdeklődés pillanatnyilag, hanem erre a tárcára vonatkozólag azért legyen meg, mert tökéletes az egyetértés ebben a teremben. Politikai pártok fölé szeretném emelni ennek a tárcának törekvéseit épen azért, mert elvileg próbáltam előbb líiegkalapálni azt a tételt, ami különben nem újság a szociálpolitikához értők előtt, hogy a szociálpolitika és a szociálhigiene egyetemes érdek, egyetemes munka, kell tehát, hogy egyetemes fundamentuma legyen, és egyetemes érdeklődés és egyetemes szeretet vegye körül. Expozét mondjak ? Ha szociálpolitikáról van szó, akkor meg kell állapi tanom, hogy ennek a. most elmúlt négy esztendőnek egész története, amióta t. i. szerencsém van ennek a tárcának élén állani, az én részemről alig volt egyéb, mint böjtölés, kényszerű böjtölés és böjtöltetnem kellett azokat a nagy érdekeket is, amelyeknél pedig a böjtöltetés igen súlyos következményekkel járhat. Szanálási periódust kezdtünk és azon mentünk keresztül, még a végső hatásait nem is látjuk egyelőre, csak várjuk majd bizonyos idő múlva az eredményes hatásait és fellendülését a magyar gazdasági életnek. De ezen periódus alatt nekem csendesen kellett ülnöm a helyemen, mert be kellett látnom, hogy az ország gazdasági helyzete, de különösen az államgazdálkodás helyzete nem tudja nekem az eszközöket rendelkezésemre adni. Nem adott nekem egyebet három-négy éven keresztül, csak azokat a fegyvereket és olyan mértékben, amely fegyverekkel és amely munícióval — hogy ezt a régi kifejezésemet használjam — csak a bajok elterjedésének meggátlása volt lehetővé téve, uj intézmények alkotására azonban a magunk erejéből alig lehetett gondolnunk. Nekem harcolnom kellett talán a legnagyobb problémákkal, amelyek — talán a pénzügyi tárcát kivéve — az összes tárcákat is összehasonlítva vele, az én tárcámban vannak a legnagyobb mértékben összehalmozva. Ez a ministerium, — amint annakidején mondottam, amikor e tárcát átvettem — valóságos misztériumaként tűnt fel előttem a megolclhahatatlan vagy nehezen megoldható problémáknak. Épen ezért nagyon népszerűtlen feladatot kellett nekem végeznem ez alatt a négy év alatt és igen nagy hálával tartozom a magas politikai tényezőknek, hogy bizalmukkal engem megajándékozni méltóztattak ebben a négy esztendőben. De hálával tartozom a t. Nemzetgyűlésnek is azért, hogy méltóztatott engem támogatni, mert meg vagyok győződve arról, hogy e támogatás és megértés nélkül az én politikai presztizsemet ronggyá tépték volna maguk azok a problémák, amelyekkel nekem négy éven keresztül szakadatlanul viaskodnom kellett. Néha egy-egy pillanatában a politikai lelkiismeretvizsgálatnak szinte csodálkozom azon, hogy még a helyemen tudok egyáltalában állani, hogy fel nem őröltek engem azoknak a problémáknak malomkövei, amelyek közé kellett feszítenem nem egészen keskeny vállaimat, hogy a politikai fajsúlyomat teljesen ki nem üresitették belőlem azok a rettenetes^ kérdések, melyekkel szakadatlanul frontharcosként kellett szemközt állnom éveken keresztül. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy ennek a kényszerű böjtölésnek vége szakadt, azt hiszem