Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. minister urat, hogy ezt a kérdést, amelyet szíves volt a sürgős teendők közé felvenni, most már mielőbb a megvalósulás stádiumába iktatni szíveskedjék. Utalok itt arra is, hogy ez a kérdés a helyi érdekeltségnél nemcsak megértéssel találkozott, hanem ez a vidék egyúttal anyagi hozzájárulását is biztosította ennek a tervnek megvalósítása érdekében. Tudomásom szerint ugy Kecskemét városa, mint a tiszazugi községek nagyobb összegű hozzájárulást hajlandók felajánlani erre a célra. Ezzel kapcsolatban egy további programm lenne a két törvényhatósági ut összekapcsolása, a vasútnak a hidon való átvezetése. A Tiszától két elágazást kellene csinálni: az egyik a Tisza mentén menne, megfelelve a kormány régi programmjának, a üszamenti vasútnak s a beágazás Tiszaföldvár állomáson kapcsolódna be, a másik pedig Kunszentmártont kötné öszsze a többi tiszazugi községekkel és ezeket a községeket ezáltal levegőhöz juttatná. Ennek az egész programmnak egyúttal az egész ország közgazdasági szempontjából is fontos jelentősége van, mert segítene azokon a régi hibákon, amelyeket az egész vasúthálózat centralizációja eredményezett. Hiszen ma a Dunántúlról, hacsak a Baja—Báttaszéki vonalon nem, Budapest megkerülése nélkül nem lehet átjutni a Tiszántúlra, mig ha a vasutvonalat eszerint a terv szerint kiépítenék, a két országrész közvetlen összeköttetése lehetővé válnék s ezáltal az árucsere is könnyebben eszközölhető lenne. Addig is azonban, mig a tiszazugi hid megépül, bátor vagyok a Tiszazugnak egy-két közlekedési kérdését a kereskedelmi kormányfigyelmébe ajánlani, hogy addig is lehetővé váljék, habár más módon az összeköttetés az egyes községek között. Nevezetesen az érdekeltségnek egy további kérése a Pasztafenyő—• Kunszentmárton—Szentesi vonalnak fővonallá való átépítése, ami által egy nagyobb, életerősebb vérkeringésbe kerülne ez a vidék. Erre az aktualitást megadja az is, hogy a felépítmények úgyis kicserélődnek ezen útvonalon és igy csekély anyagi erővel eszközölhető volna a nagyobb tipusu sínpárokra való kicserélés is, aminek következtében bekövetkeznék a békéscsabai vonal tehermentesítése s ennek a fontos gazdasági vidéknek további megerősítése. Békében, közvetlenül a háború előtt a Pusztatenyő—kunszentmártoni vonalon és egészen Szentesig sokkal erősebb volt a közlekedés s ez a helyi érdekeltségeket teljesen kielégitette. Annakidején ugyanis motoros vonatok jártak ezen a vonalon. Miután tudomásom szerint a kereskedelmi kormány a motoroskocsijáratokat felvette programmjába s erre a szükséges intézkedéseket megtette, tisztelettel 'kérem, hogy ezt a vonalat is vegye elsősorban programmjába és biztosítsa a motorosjáratokat és a voaialparokat is szaporítsa. Elöljáróban is bátor voltam utalni arra, hogy e vidék több községe az ©gyes vasútállomásoktól igen messze fekszik s igy a szegényebb lakosság nem jut a vasúti állomásihoz a nagy távolságok miatt megfelelő fuvar hiányálban s aiig van lehetősége az utazásra. Miután a kereskedelmi kormány és a Máv. igazgatósága ugyancsak foglalkozik az autóüzemnek beállitásával olyan helyeken, ahol az egyes községek a vasúti állomástól távolfekszenek, tisztelettel kérem, hogy ebiben a tekintetben is szíves ke dj ék ; a kormány és a Máv. igazgatósága egyetértően ezt a vidéket pártfogásába venni. Ezeket voltam bátor a közlekedési ügyekéit május hó 7-én, péntehen. 31 kei kapcsolatban előhozni. Megemlítem még, hogy ennek a 'környéknek egy része ma kizárólag mezőgazdasági munkából megélni nem tud, tehát kívánatos lenne ezen a vidéken valamilyen gyár létesítése. Amikor ezt megemlítem, arra is kérem a kereskedelmi minister urat, hogy a sárvári gyárral kapcsolatos mizériák ügyében is szíveskedjék saját hatáskörében sürgősen intézkedni. A költségvetést egyébként tisztelettel elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Bármenynyire kényelmes újból és újból végighallgatni a panaszokat, mégis kénytelenek vagyunk újból felszólalni akkor, amikor látjuk, hogy az illetékes ministeriumok sem ezeknek a panaszoknak megoldását nem keresik, sem az ezen megoldásra irányuló javaslatainkat nem veszik figyelembe, ezeknek a javaslatoknak úgyszólván teljes és tökéletes negligálását látjuk. Már az általános vitánál is kifejtettem azt a véleményemet, hogy az egész költségvetésben egyetlen egy reformgondolatot nem látunk, az egész költségvetés kijegecesedett, megkövesedett számsor, amely úgyszólván szolgai ismétlése az előbbi költségvetéseknek. Most, amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetését tárgyaljuk, megállapíthatom, amit megállapítottak előttem szólott pártombeli képviselőtársaim is — hogy ugyanaz a gondolat vonul keresztül a kereskedelemügyi tárca költségvetésén is, mint a többi tárcákon: a kereskedelemügyi tárca költségvetése sem tanúskodik arról, hogy a gazdasági életnek ezerszámra felvetődő problémái iránt érdeklődnék, hogy ezekkel az uj problémákkal bármiféle közösséget is érezne

% Nem akarok az egész tárcával foglalkozni, hanem csak kiragadok néhány tételt, amelyeket a magam szempontjából a legfontosabbaknak tartok és ezekről fogok beszélni. Itt van a Statisztikai Hivatal ügye. Ha a földrajzi térképekhez hasonlóan munkásügyi térképeket is készítene a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, akkor — bátran azt mondhatnók — Magyarország épugy, mint a földrajzi térképen Afrika közepe, fel nem kutatott részei, nagy fehér foltként szerepelne. Az általános vitánál emiitettem azt is, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tavaly őszszel kiadott egy füzetet, amelyben az amerikai reálbéreket hasonlította össze az európai reálbérekkel. Ebből a füzetből Magyarország hiányzik, holott Magyarországnál jelentéktelenebb államok és olyan államok is szerepelnek benne, amelyekben alacsonyabbak a reálbérek, mint Magyarországon. Ez azt kell, hogy bizonyítsa, hogy Magyarország ezeket a statisztikai adatokat nem adta meg a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak és igy az ezeket nem is közölhette. Van egy statisztikai hivatalunk, amely van, de tulajdonképen nincs. Azt mondhatjuk, hogy nálunk a statisztikának nincs egyéb szerepe, minthogy elbujtassa a számokat, és akkor abban a hiszemben vannak, hogy ezzel a játékkal a bajok megszűnnek, vagy legalább is kevesebb baj lesz. Nem elég a Nemzetközi Statisztikai Intézet költségeihez hozzájárulni, — mint a költségvetésben ez fel van tüntetve — hanem szükséges az is, hogy a statisztika területén nemzetközileg szerzett tapasztalatokat és gyakorlati eredményeket idehaza is érvényesítsük. Ha lesz valamikor a kormányzatban komoly és elhatározott szándék arra, hogy