Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

32 A nemzetgyűlés 546. ülése 192t komoly szociálpolitikát csináljon, akkor ezeket a statisztikai adatokat, amelyeket gyűjteni kellene, volnának tulajdonképen alapjai annak a szociálpolitikának, amelynek hiányát ma annyira fájlaljuk és reklamáljuk. A statisztika tulaj donképen diagnózis az ország különböző munkaterületeiről. Ha például a munkaügy terén fennálló állapotokat akarjuk látni, ha teljes mélységükben ismerni akarjuk azokat a bajokat, amelyek a munkával vannak összefüggésben, akkor a diagnózis pontos megállapításához szükséges először is az, hogy rendszeresen vezetett alapos nagyszabású és körültekintő statisztikai adataink legyenek. A szociális statisztika ezerféle részletére kellene, hogy kiterjedne figyelme a Statisztikai Hivatalnak és nem volna szabad, hogy olyan cáfolatot adjon például egy ujságköziemónyre, amely az egyik napilapban megjelent, hogy azt, hogy ezen és ezen a területen mi az a szám, ^amelyet az illető újság tudni akar, maga a Statisztikai Hivatal sem tudja. A Statisztikai Hivatalnak végre már komolyan kellene foglalkoznia a munkásügyi statisztikával, a reálbérek alakulásával, a pénz vásárlóerejének alakulásával, a jövedelmi arányoknak különféleségével, az egyes kategóriákban alkalmazott munkások és tisztviselők létszámának fluktuálásáról rendes kimutatást kellene adnia, úgyszintén az egyes munkáskategóriákban mutatkozó eltolódásokról is •— hogy ne is beszéljek arról, amit más alkalommal is már számtalanszor sürgettünk: a munkanélküliek pontos statisztikájáról, ami nélkül a munkanélküliség kérdésében teljesen a sötétben tapogatódzunk — és az életszínvonal alakulásával és hivatalos és megbizható indexstatisztikával is kellene foglalkoznia. Itt van továibbá az iparfelügyelettel kapcsolatos különböző statisztikák szükségességre: a különböző védőberendezésekről, a nőknek és gyermekeknek az iparban való alkalmaztatása arányáról, a munkaidőről, a munkahely higiéniájáról és állapotáról. Ha ezek a statisztikák megfelelő módon előkészitve, összegyűjtve és feldolgozva volnának, szerintem a munkáltatókra erőteljes erkölcsi pressziót jelentenének azok a szomorú adatok, amelyeket ma a magyar ipari munka területéről össze lehetne gyűjteni; valósággal erkölcsi presszióként hatnának ezek a számok azokra a munkáltatókra akik most a nálunk uralkodó rossz munkaviszonyokról számadatokat nem szolgáltatnak és igy pellengérre sohasem kerülnek. így sohasem kerül a közvélemény elé az, hogy bizonyos munkaterületeken milyen hibák, milyen bajok és sérelmek vannak. Ezeknek a statisztikai adatoknak számait talán szegyeinek is egyesek s ez mindenesetre erőteljesen hozzájárulna ahhoz, hogy ezeken a bajokon segítenének. A szociális statisztikának ezerféle formiája van, amelyekre nem akarok most rátérni, hiszen a kereskedelemügyi ministeriumban épen elég szakember van, aki ezeket nagyon alaposan ismeri, aki nem szorul rá arra, hogy ezen a téren én neki tanácsot adjak. Elég, ha arra hivatkozom, hogy Németországban a Keichsarbeitsblatt-ot adja ki a kormány, amely legpompásabb példája annak, hogyan lehet nagyszerű és mindenre kiterjedő szociális statisztikát szolgáltatni: a munkásegészségügy teréről, a speciális ipari megbetegedések teréről a különleges technikai berendezkedésekről és az ezeknek következtében előálló különleges baleseti kockázatokról, a balesetvédelemről, a balesetmegelőzésről, a munkaviszonyokról és még ezerféle olyan területe van ennek a kérdésnek, '. évi május hó 7-én, pénteken. amelyet a statisztikai hivatalnak, ha munkáját komolyan akarja felfogni, végre figyelemre kell méltatni és erre az egész területre kiterjedő pontos és megbizható számadatokat kell szolgáltatni. A másik kérdés, amelyre ki akarok térni egészen röviden, mivel előttem már többen foglalkoztak ezzel a kérdéssel kimeritően: az iparfelügyelet problémája. Ezt is elmondottuk elégszer, de ugy látszik, még mindig nem elégszer, hogy nálunk az iparfelügyelők ezerféle más munkával vannak túlhalmozva, úgyhogy tulaj donképeni feladatukra, az ipar felügyeletére, a munkásvédelem ellenőrzésére, erre a tulajdonképpeni feladatukra idő nem marad, annál kevésbé, mert olyan kislétszámu személyzet látja el az egész szolgálatot, hogy még a legnagyobb ambicióval, jóakarattal és erejüknek teljes megfeszítésével sem tudják ezeket a munkákat rendesen elvégezni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ennél a kérdésnél én is újból megemlítem azt, hogy az iparfelügyeleti törvény kiegészitéséről ma már talán nem volna szabad beszélni, ma már mégis ebben a kérdésben befejezett ténnyel kellene szemben állani, amikor a nőknek, orvosoknak és szakembereknek bevonását követeljük az iparfelügyeletbe, amikor azt akarjuk, hogy a törvényeknek és rendeleteknek áthágása, amely ma uzus az egész ipari és kereskedelemi élet területén, hogy az ne történhessék azzal a könnyedséggel, azzal az ellen nem őrizettséggel, amellyel ma, hogy ne történhessenek meg azok az esetek, amelyek következményei napról napra jelentkeznek a munkásbiztositó pénztár baleset-statisztikájában, hogy ne ismétlődhessenek meg azok az esetek, amelyek a fecske utcai szerencsétlenséghez hasonlók, ahhoz a szerencsétlenséghez, amelynél 13 koporsót vittek ki a temetőbe, ahhoz a szerencsétlenséghez ne legyenek hasonlók, ahhoz a gyilkossághoz, — mert gyilkosságnak lehet csak mondani — amely még ma is megtorlatlan és amely szerencsétlenség áldozatainak hozzátartozói még ma is hiába kérik, hogy kenyérkeresőjük, eltartójuk után valamiféle kárpótlásban részesüljenek akár az állam, akár a magánmunkáltatók részéről. Az iparfelügyeleti törvény sürgős módositására van szükség abból a szempontból is, hogy az összes kisüzemek is ellenőrzés alá legyenek vonhatók, mert a nagyüzemek, a gyárüzemek annyira-mennyire eleget tesznek munkásvédelmi kötelezettségeiknek. A nagyüzemek ellenőrzése nemcsak az iparfelügiyelők által, hanem az ott alkalmazott munkások által is történik; az ott észlelt bajok és hibák könynyebben vannak orvosolva, ellenben a kisüzemekben dolgozó munkások teljesen és tökéletesen ki vannak szolgáltatva azoknak a munkáltatóknak, akik a maguk üzemköltségeit a balesetvédelmi berendezések megspórolásával akarják lecsökkenteni. Az iparfelügyelők munkakörében is változás kell, hogy történjék. Nem szabad megengedni azt, hogy fontos dolgaikat a kevésbbé fontos dolgok rovására elhanyagolják; nem szabad megengedni, hogy egy-egy iparfelügyeleti vizit az irodában történjék csak meg és az irodán túl ne jusson el az iparfelügyelő, vagy lm az irodán túl eljut a gyárüzembe, akkor a kijátszások ezerféle módja adódik a munkáltató részére, vagy ugy, hogy végeredményben egész látogatásának, felügyeletének értéke egyenlő a semmivel.