Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

360 À nemzetgyűlés 554. ülése 1926'. évi május íió 18-án, kedden. szempontjaiból annál- fontosahb viziélet kifejlődését, sajnos aatoníhan ennek a fejlődésnek meg vannak a maga szomorú következményei is. 1925-ben a fővárosi Dunán 38 {halálos baleset volt, a folyó évben pedig eddigelé) bat, a tegnapival együtt 7. Az eddig lezajlott hónapok azonban még nem voltak alkamasak arra, hogy á vizisport 'kibonthassa szárnyait, ez az alacsony szám tehát abszolúte nem biztathat bennünket azzal, hogy a jövő elé jobb reménynyel nézhetünk. Nézetem szerint a viziközlekediést szabályozni kell, főleg pedig intézkedni kell abbían az irányban, bogy kiskorúak, fejletlen gyermeke'k legalább is felnőttek felügyelete nélkül vizijárműre ne léphessenek. Második kötelességünk a mentőszolgálat berendezése. Egy vállalat nemeslelkü felajánlása révén a rendőrség rövid, időn belül már hozzá fog jutni egy motorcsónakhoz, amelyet szolgálatba fog állitani, de egyébként is igyekszünk más eszközökkel, lehetőleg azonban az államkincstár megkimlélésével, igénybevéve a társadalom áldozatkészségét, a motorcsónakok számát szaporitani. Az a célunk, bogy a főváros területén legalább is minden hídnál fcéJszenlétben álljon egy mentőjármű és hogy a Budapest feletti szakaszon, ahol a sportélet leginkább fejlődött ki, majdnem azt mondhatnám, ahol a sportélet leginkább dühöng, szintén berendezkedhessünk mentésre. Ez az akció a legjobb irányban halad és azt hiszem, belátható időn belül a Dunán olyan mentőszolgálatot fogunk tudni berendezni, amely csökkenteni fogja a halálos balesetek számát. A műszaki szolgálat itt is a folyamőrséget fogja illetni. Természetes, hogyha nagyobb számú mentőjárművet helyezünk forgalomba, permanens szolgálatot nem tudunk fentartani s ezért so'kkal helyesebb, ha az illető 'hídfőknél szolgálatot teljesítő rendőrőrszemek képeztetnek ki a motorcsónakkal való mentőszolgálatra, mert igy aránylag kisebb munkaerő igénybevételével és pedig nem is állandó igénybevételével tudjuk a kérdést megoldani. Én azt hiszem, hogy a társadalom áldozatkészsége segiteni fog bennünket ezen a téren is. A folyamőrségnek rendelkezésre álló mozgó egységeit is lehetne, legalább vasárnapokon, nagyobb viziforgalom idején erre a célra felhasználni, de az üzemköltségek fedezetéről is gondoskodnunk kell, mert a motorcsónakok forgalma meglehetősen költséges. Ha állandó szolgálatot akarunk beállítani, ez sokkal drágább megoldás, mint ha bizonyos pontokon helyezünk készenlétbe ilyen mentő jármű veket, amelyek természetesen csak akkor használnak fel üzemanyagot, ha kimennek a Dunára életmentés céljából. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy igyekszem a kérdés legjobb megoldását megtalálni és azt hiszem, a közel jövőben már intézkedések is fognak következni. Kérem a tétel elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 1. rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »2. Rovat. Dologi kiadások 1,249.945 P.« Elnök: Megjszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Beruházások. Révkapitányságok: és kirendelteégek elhelyezésére szolgáló épületek építésére s vételére 38.280 P.« Elnök: Megszavazta tik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »7. Cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások 1,449.810 P.« Elnök: Megszavaztatik. Ezzel a belügyi tárca költségvetése letárgyaltatok. Áttérünk az 1926/27. évi költségvetés népjóléti és munkaügyi tárcája költségvetésének általános vitájára. Az előadó urat illeti a szó. Dréhr Imre előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! A népjóléti és munkaügyi ministerium 1926/1927. évi költségvetését van szerencsém főbb vonásaiban ismertetni a t. Nemzetgyűlés előtt. Ennek a tárcának a költségvetési előadói a múltban, amióta csak ez a ministerium fennáll, mindig különleges helyzetben voltak, ugyanis valamennyien szükségét érezték annak, hogy előadói beszédükben elsősorban a ministerium létjogosultságát kimutassák és megvédjék. Olyanok ezek az előadói beszédek, mintha valamennyien egy titkos vád ellen védekeznének, - s ez a vád azt mondaná, hogy a népjólét és munkaügy külön ministeriumára tulajdonképen nincs is szükség és az nem« egyéb, mint bürokratikus komplikálása olyan ügyek intézésének, amelyeket más tárcákhoz beosztva is el lehetne intézni. Mint mondtam t. Nemzetgyűlés, én ma már, azt hiszem, teljességgel felmentve érezhetem magamat ez alól az előadói hagyomány alól, — ma már, azí; gondolom, nincsen komoly tényező ebben az országban, aki kétségbevonná annak a ministeriumnak a szükséges voltát, aki, ha változást kivan ne abba az irányba kívánná azt, hogy a ministerium hatásköre és anyagi lehetőségei fejlesztessenek és aki kétségbevonná azokat az értékes eredményeket, amelyeket a népjóléti ministerium a rendelkezésére álló eszközöknek rendkivül szűkös volta dacára elért. Maga, e ministerium kiváló vezetője, Vass József minister ur egyizben arra vezette vissza azokat a tévedéseket, amelyek a ministerium munkakörével szemben fennállanak, hogy magának, a ministeriumnak a neve, amely név a nagy francia forradalom kezdeti idejéből származik, hiányos és meglehetősen hézagosan jelöli meg a ministerium feladatainak körét. Valóban, ma már nem azért kell külön ministeriumot fentartani, hogy a népjólét időnként való hiányosságait orvosolja, ami egyrészt meghatározhatatlan feladat volna, másrészt ez a feladata más ministeriumoknak is megvan. Ernst Sándor igen t. képviselőtársam erről a helyről egy alkalommal a következőket mondta a népjóléti tárcáról (olvassa): »E tárca keretében sok mindenféle intézkedést lehet látni, amelyek, ugy látszik, preventív intézkedések abból a szempontból, hogy a társadalmat kíméljük, igazságosabbá, egészségesebbé és erkölcsösebbé tegyük. Feltétlenül arra kell törekednünk, — folytatta a képviselő ur — hogy ez a ministerium egy-két év alatt teljesen és tökéletesen szociális ministeriummá váljék,^ amely elsősorban az állam társadalmi részét, de produktív, gazdasági fejlődési részét is folyton szem előtt tartja, mélységes hatással van a magyar állam életére és irányitólag hat a társadalom életére és fejlődésére.« Ha nem is tételesen, de általánosságban annál világosabban és megkapóbban jelölte meg ebben t. képviselőtársunk a fejlődésnek azt az útját, amelyen ennek a ministeriumnak járnia kell, illetve — már most hozzáteszem — járnia kellene, ha e pillanatban még mindig hem tornyosulnának eléje oly súlyos akadá-