Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

À nemzetgyűlés 554. ülése 1§26. évi május kó 18-án, kedden. 359 lehetősége. Én a folyamőrséget mint rendkivül szükséges és üdvös intézményt, rendőrségi, illetőleg rendészeti szervnek tekintem és mint ilyet kivánom birálni. Ugy fogom fel a fo­lyamőrség hivatását, hogy miként a száraz­földön a rendőrség ura a közlekedésnek, addig a Dunán, a vizén a közlekedést a folyamőrség van hivatva irányitani. Minden közlekedési és ezzel együtt minden sportkérdés szabályozását kérjük, amely a Dunával kapcsolatos és ép­ugy, mint a motorkerékpárosok tréningjének szabályozását követeltük a szárazföldön, ép­ugy követeljük a Dunán való tréning okvet­len való szabályozását is. Erre a felszólalásra az a szörnyű szeren­csétlenség késztet, amely vasárnap történt a Dunán és amelynek áldozata egy fiatal, 39 éves tisztviselő. Azt, hogy ő áldozatul esett, nagyrészben annak tulajdonitom, hogy a fo­lyamőrség nem teljesiti a maga hivatását a Dunán abban a mértékben, amilyen mérték­ben azt joggal megkövetelhetjük. Ha 1895 em­berből álló szervet tartunk fönn a Dunán, ak­kor igénytelen nézetem szerint nem szabad olyan katasztrófának bekövetkeznie, mint ami­lyen az elmúlt vasárnap megtörtént.' A belügyi kormányzat hatáskörébe tarto­zik a csónakok nyilvántartásának kötelessége és joga. Nem tudom, hogy az igen t. belügymi­nister ur vagy más közigazgatási hatóság ré­széről adatnak-e ki engedélyek olyan csónak használatára, amilyen csónak fordult fel el­múlt vasárnap a Dunán. Az a csónak, amint hallom, egészen uj gyártmányú, összerakható, gummianyagu, kétszemélyes csónak volt, amely ezenfelül vitorlaruddal és vitorlával volt el­látva. Aki az Árumintavásárt megnézte, az láthatott ilyen uj szerkezetű csónakokat. Ter­mészetesen közülünk senkisem ismerheti azt a csónakot olyan alaposan, mint aki abba bele­ül, azt igénybeveszi és életét kockáztatja, de mindenesetre a vasárnapi katasztrófa mutatja, hogy nem olyan közlekedési eszköz, amely megfelelő életbiztonságot nyújthat; úgyhogy kötve hiszem, hogy erre a csónakra nézve engedély lett volna és kötve hiszem, hogy a csónaknyilvántartásban ez a csónak szerepelt volna. Elsősorban tehát a folyamőrség rová­sára irom, hogy bárki is ilyen csónakkal a Dunára szállhat. Azt is a folyamőrség rovására irom, hogy olyan szélviharban, amilyen va­sárnap délelőtt 11—12 óra körül a főváros felett volt, — hiszen porfellegbe volt burkolva egész Buda, olyan szélvihar volt Budán s egészen bizonyos, hogy a Dunán is — merészeltek utra­kelni ketten és nem láttuk sehol a folyamőr­séget, amely ezt megakadályozta volna. Tehát a esónaknyilvántartás és a folyamőrség köte­lességének elmulasztása tekintetében meg kell, hogy állapítsam a felelősséget. Ettől függet­lenül is, csak azért teszem szóvá ezt az ügyet, mert nyilatkozatot akarok provokálni a bel­ügyminister urtóL A másik dolog a folyamőrség felelőssége tekintetében az> hogy kötelességévé tenném a folyamőrségnek a Dunán való mentési munká­latokat, a folyamőrséget olyan helyzetbe hoz­nám, hogy bárminő szerencsétlenség vagy bár­milyen öngyilkossági kisérlet történjék a Du­nán, a folyamőrségnek kellene elsőnek lennie, amely közbelépne. Meg kell állapitanom, hogy az elmúlt vasárnap a Dunán a publikum sze­meláttára fúlt a vizbe ez a kiváló, derék ember, névszerint Szabó László banktisztviselő. Meg kell állapitanom azt is, hogy a men­tés abszolúte lehetetlen volt. Sokan akartak a mentőcsónakba ugrani és segítségére sietni ennek az embernek, a mentőcsónak azonban, a lapok közlése szerint, le volt lakatolva és azt az embert, aki a lakatját kezelte a mentőesó­naknak, néni lehetett sehol megtalálni. Itt te­hát bűnös mulasztás terhel valakit, azt, aki a csónakot kezelte, lelakatolta és nem volt a helyén. Ebből kifolyólag, amikor a folyamőrségre vonatkozó költségvetési tételt megszavazom, azt kérem az igen t. belügyminister úrtól, méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy amilyen rendet követelünk szárazföldön a rendőrségtől, ugyanolyan rendet tartson a vizén a folyamőrség; a folyamőrség teljesítse kötelességét ugy a csónak-nyilvántartás, mint a csónakok közlekedése tekintetében; egyben pedig juttassék akár költségvetési, akár más utón a folyamőrség abba a helyzetbe, hogy a mentési munkálatokat a főváros lakossága érdekében garantálni tudja. Ha az igen t. bel­ügyminister ur a folyamőrséggel csak ezt az utóbb emiitett célt eléri, akkor meg lesz a biz­tonsága a főváros lakosságának abban a te­kintetben, hogy a Dunán mindennemű szeren­csétlenség megelőztetik azáltal, hogy a fo­lyamőrség a helyén^ van, mert az 1895 ember révén ezt a kötelességet teljesiteni is tudja, ha az idevonatkozó rendelkezések megtörténnek. Kérem tehát a belügyminister urnák hasonló szigorú rendelkezését, mint az előbb emiitett szárazföldi közlekedési parancsok tekintetében. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nem­zetgyűlés! Nagyon örülök, hogy a képviselő ur a dunai balesetek kérdését felvetette, mert épen legutóbb foglalkoztunk ennek a kérdésnek ren­dezésével. A hatáskörök szempcintjábból talán nem eg-észen jó helyen fogta meg a képviselő ur a dolgot, mert Budapest székesfőváros terü­letén elsősorban a dunai kapitányságnak kell megtennie a megfelelő intézkedéseket. (Szilágyi Lajos: Azt tudom.) A folyamőrségnek, mint a képviselő ur is mondotta, elég nagy a létszáma, azonban szana-széjjel van elosztva az orsziájg­ban, úgyhogy a budapesti létszám nem elég erős arra, hogy csupán a folyamőrségre lehetne ezt a dolgot bizni. Van azonban a kérdésnek egy oldala, amely okvetlenül a folyamőrségre tartozik, ez pedig a hajók ellenőrzése, de egy­szersmind a hajóba szállók ellenőrzése is. A dunai rendészet terén ugyanis a folyamőrség eddigelé még csak oda jutott el és pedig egy nemzetközi egyezmény és a Duna-bizottság in­tézjkedései alapján, hogy nyilvántartja az összes folyami járműveket, tehát a csónakokat is, de nincs intézmény felállatva arra., hogy a csóna­kok használhatóság szempontjából is megvizs­gáltassanak, hogy a forgalomban lévő csóna­kok és egyéb vizi járművek időnkint ellenőrzés alá vétessenek annak r megállapitáisa végett, vájjon alkalmasak-e még közlekedési célokra, vagy pedig a rajtuk való közlekedés veszéllyel jár. Ez téhiát az egyik kérdés, amelynél a fo­lyamőrség szerepe nyilvánul. A másik kérdés pedig az, hogy mivel a Duna bizonyos időközökben, főleg Budapest fe­letti szakaszában meglehetősen veszélyes viz, rendszabályokat alkalmazzunk olyan irányban, hogy ne ülhessen bale mindlenki tetszése szerint lélek vésztőbe és ne evezhessen ki a Duna kö­zepébe, ahol esetleg örvénybe kerülve életét veszítheti. A legnagyobb örömmiel kell látnunk a vizi sportok fejlődését a fővárosban, (Helyes­lés.) a legnagyobb örömmel kell látnunk a sport, a regattizmus szempontjából számba nem jövő, de az egészségi és testi épség ápolása 50*

Next

/
Thumbnails
Contents