Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
À nemzetgyűlés 554. ülése 1§26. évi május kó 18-án, kedden. 359 lehetősége. Én a folyamőrséget mint rendkivül szükséges és üdvös intézményt, rendőrségi, illetőleg rendészeti szervnek tekintem és mint ilyet kivánom birálni. Ugy fogom fel a folyamőrség hivatását, hogy miként a szárazföldön a rendőrség ura a közlekedésnek, addig a Dunán, a vizén a közlekedést a folyamőrség van hivatva irányitani. Minden közlekedési és ezzel együtt minden sportkérdés szabályozását kérjük, amely a Dunával kapcsolatos és épugy, mint a motorkerékpárosok tréningjének szabályozását követeltük a szárazföldön, épugy követeljük a Dunán való tréning okvetlen való szabályozását is. Erre a felszólalásra az a szörnyű szerencsétlenség késztet, amely vasárnap történt a Dunán és amelynek áldozata egy fiatal, 39 éves tisztviselő. Azt, hogy ő áldozatul esett, nagyrészben annak tulajdonitom, hogy a folyamőrség nem teljesiti a maga hivatását a Dunán abban a mértékben, amilyen mértékben azt joggal megkövetelhetjük. Ha 1895 emberből álló szervet tartunk fönn a Dunán, akkor igénytelen nézetem szerint nem szabad olyan katasztrófának bekövetkeznie, mint amilyen az elmúlt vasárnap megtörtént.' A belügyi kormányzat hatáskörébe tartozik a csónakok nyilvántartásának kötelessége és joga. Nem tudom, hogy az igen t. belügyminister ur vagy más közigazgatási hatóság részéről adatnak-e ki engedélyek olyan csónak használatára, amilyen csónak fordult fel elmúlt vasárnap a Dunán. Az a csónak, amint hallom, egészen uj gyártmányú, összerakható, gummianyagu, kétszemélyes csónak volt, amely ezenfelül vitorlaruddal és vitorlával volt ellátva. Aki az Árumintavásárt megnézte, az láthatott ilyen uj szerkezetű csónakokat. Természetesen közülünk senkisem ismerheti azt a csónakot olyan alaposan, mint aki abba beleül, azt igénybeveszi és életét kockáztatja, de mindenesetre a vasárnapi katasztrófa mutatja, hogy nem olyan közlekedési eszköz, amely megfelelő életbiztonságot nyújthat; úgyhogy kötve hiszem, hogy erre a csónakra nézve engedély lett volna és kötve hiszem, hogy a csónaknyilvántartásban ez a csónak szerepelt volna. Elsősorban tehát a folyamőrség rovására irom, hogy bárki is ilyen csónakkal a Dunára szállhat. Azt is a folyamőrség rovására irom, hogy olyan szélviharban, amilyen vasárnap délelőtt 11—12 óra körül a főváros felett volt, — hiszen porfellegbe volt burkolva egész Buda, olyan szélvihar volt Budán s egészen bizonyos, hogy a Dunán is — merészeltek utrakelni ketten és nem láttuk sehol a folyamőrséget, amely ezt megakadályozta volna. Tehát a esónaknyilvántartás és a folyamőrség kötelességének elmulasztása tekintetében meg kell, hogy állapítsam a felelősséget. Ettől függetlenül is, csak azért teszem szóvá ezt az ügyet, mert nyilatkozatot akarok provokálni a belügyminister urtóL A másik dolog a folyamőrség felelőssége tekintetében az> hogy kötelességévé tenném a folyamőrségnek a Dunán való mentési munkálatokat, a folyamőrséget olyan helyzetbe hoznám, hogy bárminő szerencsétlenség vagy bármilyen öngyilkossági kisérlet történjék a Dunán, a folyamőrségnek kellene elsőnek lennie, amely közbelépne. Meg kell állapitanom, hogy az elmúlt vasárnap a Dunán a publikum szemeláttára fúlt a vizbe ez a kiváló, derék ember, névszerint Szabó László banktisztviselő. Meg kell állapitanom azt is, hogy a mentés abszolúte lehetetlen volt. Sokan akartak a mentőcsónakba ugrani és segítségére sietni ennek az embernek, a mentőcsónak azonban, a lapok közlése szerint, le volt lakatolva és azt az embert, aki a lakatját kezelte a mentőesónaknak, néni lehetett sehol megtalálni. Itt tehát bűnös mulasztás terhel valakit, azt, aki a csónakot kezelte, lelakatolta és nem volt a helyén. Ebből kifolyólag, amikor a folyamőrségre vonatkozó költségvetési tételt megszavazom, azt kérem az igen t. belügyminister úrtól, méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy amilyen rendet követelünk szárazföldön a rendőrségtől, ugyanolyan rendet tartson a vizén a folyamőrség; a folyamőrség teljesítse kötelességét ugy a csónak-nyilvántartás, mint a csónakok közlekedése tekintetében; egyben pedig juttassék akár költségvetési, akár más utón a folyamőrség abba a helyzetbe, hogy a mentési munkálatokat a főváros lakossága érdekében garantálni tudja. Ha az igen t. belügyminister ur a folyamőrséggel csak ezt az utóbb emiitett célt eléri, akkor meg lesz a biztonsága a főváros lakosságának abban a tekintetben, hogy a Dunán mindennemű szerencsétlenség megelőztetik azáltal, hogy a folyamőrség a helyén^ van, mert az 1895 ember révén ezt a kötelességet teljesiteni is tudja, ha az idevonatkozó rendelkezések megtörténnek. Kérem tehát a belügyminister urnák hasonló szigorú rendelkezését, mint az előbb emiitett szárazföldi közlekedési parancsok tekintetében. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Nagyon örülök, hogy a képviselő ur a dunai balesetek kérdését felvetette, mert épen legutóbb foglalkoztunk ennek a kérdésnek rendezésével. A hatáskörök szempcintjábból talán nem eg-észen jó helyen fogta meg a képviselő ur a dolgot, mert Budapest székesfőváros területén elsősorban a dunai kapitányságnak kell megtennie a megfelelő intézkedéseket. (Szilágyi Lajos: Azt tudom.) A folyamőrségnek, mint a képviselő ur is mondotta, elég nagy a létszáma, azonban szana-széjjel van elosztva az orsziájgban, úgyhogy a budapesti létszám nem elég erős arra, hogy csupán a folyamőrségre lehetne ezt a dolgot bizni. Van azonban a kérdésnek egy oldala, amely okvetlenül a folyamőrségre tartozik, ez pedig a hajók ellenőrzése, de egyszersmind a hajóba szállók ellenőrzése is. A dunai rendészet terén ugyanis a folyamőrség eddigelé még csak oda jutott el és pedig egy nemzetközi egyezmény és a Duna-bizottság intézjkedései alapján, hogy nyilvántartja az összes folyami járműveket, tehát a csónakokat is, de nincs intézmény felállatva arra., hogy a csónakok használhatóság szempontjából is megvizsgáltassanak, hogy a forgalomban lévő csónakok és egyéb vizi járművek időnkint ellenőrzés alá vétessenek annak r megállapitáisa végett, vájjon alkalmasak-e még közlekedési célokra, vagy pedig a rajtuk való közlekedés veszéllyel jár. Ez téhiát az egyik kérdés, amelynél a folyamőrség szerepe nyilvánul. A másik kérdés pedig az, hogy mivel a Duna bizonyos időközökben, főleg Budapest feletti szakaszában meglehetősen veszélyes viz, rendszabályokat alkalmazzunk olyan irányban, hogy ne ülhessen bale mindlenki tetszése szerint lélek vésztőbe és ne evezhessen ki a Duna közepébe, ahol esetleg örvénybe kerülve életét veszítheti. A legnagyobb örömmiel kell látnunk a vizi sportok fejlődését a fővárosban, (Helyeslés.) a legnagyobb örömmel kell látnunk a sport, a regattizmus szempontjából számba nem jövő, de az egészségi és testi épség ápolása 50*