Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

A Nemzetgyűlés 554, ülése. 1926, sági eljárásnál sem e közlekedési eszközök tekintetében. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Gr. Széchenyi Viktor! Gr. Széchenyi Viktor: T. Nemzetgyűlés! Én nem óhajtottam felszólalni, de az előttem elhangzott felszólalások késztetnek arra, hogy az automobil- és a motorforgalmat illetőleg néhány megjegyzést tegyek. Ez olyan kérdés, amelyet — ez nem vonatkozik az igen t. előttem szólókra — az általános közvéleményben legtöbbnyire teljesen egyoldalulag bírálnak el; vagy a motoros szempontjából bírálják el, aki minden járó-kelőben és az uttestet jogosan használó minden eg3^éb közlekedőben ellenséget lát, mert ő akar egyedül menni az országúton, vagy pedig elbírálják a nem motorozok, tehát vagy a gyalogjárók, vagy a kocsin közlekedők szempontjából, akik viszont a motorosban látnak minden rosszat, mert a lovak esetleg megijednek vagy a gyalogjárót elgázolja. Én teljesen pártatlan szempontra tudok helyezkedni, mert magam is motor vezető vagyok és vezetek motort ugy a városban, mint az országúton, azonkivül a lovaimat is hajtom, ennélfogva én mindegyiknek a mentalitásába bele tudom magam helyeizmi. (Egy hang jobbfelöli Csak gyalog nem jár!) Azon kívül nagyon sokat járok gyalog is. A;z előttem szólók teljesen kifejtették már, hogy mennyire szükséges, hogy a rendet fentartó közegek e tekintetben szinén ilyen pártatlan álláspontra tudjanak helyezkedni. De egyet kívánok különösen kidomborítani és erre a belügyminiister ur nagybecsű figyelmét felhívni. Nem annyira a városban való közlekedésre, — mert hiszen ott nagyon fejlett utrendiészet van és közlekedési rendőrök vannak külön kurzusokban való kiképzéssel, ezt tehát kikapcsolom, mert hiszen ha vannak is még hibáik, aiziotk talán r még a gyakorlatlanságból ea^ednek és rövid idő múlva valószínűleg ki fognak küszöbölődni — hanem a vidékre akarom felhívni az igen t, beilügyminister ur figyelmét, különösen azoknak a községeknek bajaira, amelyek nagyobb autómobilforgalmu ut mellett fekszenek, mint pl. azok a községek, amelyek a Budapest—Siófoki vonalon vannak. Az én kerületemnek is néhány nagyobb községe fekszik e vonal mellett és eizefe teile vannak panasszal. Nyári szezonban naponta 3—500 automobil száguld keresztül az utcákon és hála az utfentartás, mondjuk az útépítkezés elég gyatra voltainak, rengeteg a por. Hiszen a hengerezés folytán az útépítésben ma még nem vagyunk anynyira Magyarországom, hogy egy utat, ha rendesen hengerezve van, olyan állapotban tudjuk fentartani, hogy az ne termeljen óriási mennyiségű port. A hiányos és még nagyon kezdetleges utépitkeíziés hozza tehát magával azt, hogy rengeteg port fejlesztenek az utak, ugy, hogy ezekben a községekben olyan házakban, ameiyek a főutcán vannak, júniustól szeptemberig; egyáltalában nem mernek ablakot nyitni, mert abban a pillanatban;, amikor az ablakot kinyitják, a lakásuk annyira telemegy porral, hogy abban tartózkodni nem lehet. Itt tehát az utrendészetnek párosulnia kell az utépitészettel, hogy ezeken a bajokon valamiképen segíteni lehessen. Az utak lehető pormentesitése tehát nagyobb községekben feltétlenül szükséges, amit kétfélekép lehet elérni: először ugy, hogy ezek akkép hengerelteinek meg, hogy ne maradjon rajtuk olyan felesleges föld vagy homok, amely port tud előidézni, . évi május hő 18-án, hedden. 355 másodszor pedig ugy, hogy a portalanítást akár vizöntözéssel, akár olaj öntözéssel eszközlik. Azonkivül szigorúan vigyázni kellene arra, hogy a községeken belül az automobilok bizonyos maximumon túlmenő sebességet ne használhassanak, hiszen mentől sebesebben megy az autó, annál több port ver fel. Mindez azután természetesen vonatkozik még a sok liba, tyúk stb. elgázolása is. Ezek azok az apró tüjszurások, amelyek a falusi népet nagy ellenszenvre és gyűlöletre ingerlik az automobilosokkal szemben. Ezek azok a kérdések, amelyeket különösen a vidékre való tekintettel bátor volnék a belügyminister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Forgáes Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy ennek a tételnek kapcsán a közlekedési rendészet összes problémáit felvetették, méltóztassék megengedni, hogy én is részletesebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt leszögezem azt az álláspontomat, amely teljesen egyezik Wolff Károly t. képviselőtársam álláspontjával, hogy a rendőrségnek és a kormányzatnak semmi olyat tennie nem szabad, ami arra az eredményre vezetne, hogy az automobil-, motorkerékpár- és kerékpárközlekedés fejlődését megakasztjuk. Ezt a kérdést ugyanis nem. szabad teljesen egyoldalúan, mondjuk, hazai szemmel nézni. (Meskó Zoltán: Mi gyalogjárók többségben vagyunk!) Ha az ember végigmegy a világon, azt fogja konstatálni, hogy Magyarországon, sajna, nagyon el vagyunk maradva ebből a szempontból, hogy nálunk az automobilizmus még gyermekkorát éli, holott a mai modern élet versenyében el kell maradnia annak a nemzetnek, amely a maga közlekedésében is nem tud lépést tartani a szomszéd és konkurrens államokkal. A motoros közlekedési eszközök szaporodása a fejlődésnek egy jele, egyrészt következménye a gazdasági és kulturális élet komplikáltabb kifejlődésének, másrészt azonban eszköze is a további fejlődésnek, úgyhogy végeredményben minden olyan állásfoglalás, amely egyszerűen gyűlölettel fordul a motoros közlekedési eszközök ellen, nemcsak naiv és igazságtalan, hanem egyúttal az ország fejlődésének kerékkötőjévé is lehet. Ezen a téren az utóbbi évek fejlődését is bátor vagyok ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) 1923-ban Budapest székesfővárosban mindössze 3205 motoros jármű volt, ezzel szemben 1924-ben már 4613, 1923-ról 1924-re tehát 44%-os fejlődést mutat a motoros jármüvek számának emelkedése. 1925-ben azután rohamos fejlődés konstatálható, mert majdnem duplájára emelkedett a motoros járművek száma. Nevezetesen az 1924 évi 4613 motoros járművel szemben 1925. év végén az egész ország területén már 8678 motoros jármű volt. Budapest székesfővárosban pedig 6925, ami az 1924-es számmal szemben körülbelül 35%-os emelkedést mutat. A folyó év első négy hónapjában pedig 928-eal emelkedett a motoros járművek száma, ami 11%-os emelkedést jelent nem egészen egy félév alatt. Érdekes, hogy az utóbibi időkben az emelkedés legnagyobb része valóban a motorkerékpárokra esik, (Meskó Zoltán: A balese-