Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
554 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. torkerékpár ma már nem luxuscikk. Amig az volt, .egész- máskép lehetett a kérdést megítélni. A motorkerékpár és az automobil rövidesen az élet közlekedő eszközévé fog válni és nem lehetünk annyira elmaradottak, hogy visszamentünk a múltba s antipátiával kezeljük ezt a kérdést. Amerikában a motorkerékpár és az automobil annyira el van terjedve, hogy természetesen ott egész különleges rendszabályokat léptetnek életbe ezeket illetőleg. Nekünk is arra kell törekednünk, hogy az automobil és a motorkerékpár kenyérkereseti eszközzé válhassak és hogy gyártásuk minél olcsóbbá tétessék. Vegyük épen az orvosokat, vegyük a kereső embereket, ezeknek ez nem luxus cikk. Én látom például az országutakon azt az óriási antipátiát, amellyel az automobilokat és motorokat kezelik; kiállanak az utcasarokra a gyerekek és megdobálják kövekkel ezeket a közlekedési eszközöket. Nem mondhatjuk, hogy ez »ördög kereke« és mindenki antipátiával kezelje ezt a közlekedési eszközt. Aggályosnak tartom azt is, hogy ha egy szerencsétlenség történik, nem azzal a higgadtsággal kezelik a dolgot, amellyel kezelni kellene. Hiszen ez kétoldalú kérdés: először az illetőknek a kérdése, akik a motort vagy az automobilt vezetik, másrészt a járó-kelő közönség kérdése is, amint arra igen helyesen mutatott rá Szilágyi Lajos t. képviselőtársam. Én nagyon fájlalom, hogy szerencsétlenségek vannak és azt tartom, hogy meg kellene tiltani például azt, hogy bizonyos megszabott sebességen túlmenő nagy sebességgel közlekedhessenek motoros járművek a forgalmas utcákon vagy versenyek előtt forgalmas utcákon nagy tréningeket csináljanak. Az előbb emiitettem, hogy Amsterdamban láttam, hogy a legforgalmasabb belvárosi utcákban a maximális sebesség motorkerékpárokra 12 kilóméter. Olyan óriási forgalom van Amsterdamban, hogy mindenki biciklizik és a biciklisták párosan mennek, férj-feleség, fiatalemberek, leányok egymás kezét fogva kettesével bicikliznek a legforgalmasabb utcákon, úgyhogy az ember egészen zavarba jön ettől a biciklizéstől. A biciklizők az utcán 12 kilométeres sebességgel mennek. Viszont, ha valaki olyan szabályt akar hozni, hogy csak négy kilóméteres sebességgel lehet közlekedni, ezt igazán nem lehet betartani. Tehát észszerűen a motorhoz értők véleménye alapján létrejött szabályrendeletnek kell ezt a kérdést szabályoznia. Amennyire perhorreszkálom a nagy sebességet, a felesleges puffogtatást, a nagy füstöltetést, — és ezt vonatkoztatom az autókra és motorokra egyaránt — annyira nem tudom helyeselni azt, ami Budapest utcáin végbemegy. Hozzá nem értő közrendőr megállitja a motorost azzal, liogy »Miért puffog ennyire a gépe?« Hogy mennyire kell a gépnek püffögni, azt tessék szakértőkkel megállapittatni. Vagy pedig azzal tartóztatja fel a rendőr az autót, hogy miiért füstöl annyira? A közlekedés alatt, állandóan fékezni kell különösen hídfeljáróknál és ha fékeznek, meggyülemlik a cilinderben az olaj és ha megindul a gép, meggyúl az olaj és füstöl. Láttam egyszer, hogy egy biciklista megelőzte a motorost. A rendőr megállította a motorost, aki azt felelte: Én olyan lassan mentem, hogy a biciklista utolért. De SL rendőr leszállította a motorról es a tolonobázJba gyalog kellett a rendőrrel elmennie, a rendőr nem engedte meg, shogy ráüljön a motorra, hanem azt tolnia kellett egészen a toloneházig és, azután rögtön százezer koronára büntették a motorost. Le is foglalják a gépeket. Ezt akkor, ha gázolás történt, nagyon megértem; itt van kártérítési igény is és aki gázolt, viselje a felelősséget a gázolásért. Ilyen rohanásokat nem is szabad megeng-edni az utcákon. De vexációkkal egy ipart tönkre tenni: ezt se tartom lehetségesnek. Akármilyen óvatosan megy is valaki, ha a hajtása a legelső 'közlekedési rendőrnek nem tetszik, a legnagyobb vexációnak ki van téve. Ne ugy nézzék ezt, mintha mindig bankárok ülnének azon a motoron, vagy autón, hanem ugy, hogy olyan emberek ülnek rajta gyakran, akik foglalkozásuk után sietnek, akik kenyerüket keresik ezzel az eszközzel, akiknek az idő valóban pénz és akkor a rendőr megállitja őket, hogy miért füstöl a gép és előállitja őket a tolon©ház ! ba. Ott van — ugy tudom — a motorok kihágását elbíráló hatóság. Annak ellenére, hogy a nyilvántartásnál fel van irva a gépek száma és igy természetesen az idézés is megfelelő volna, mégis egészen túlmennek ebben a dologban. Ez ellen kénytelen vagyok felszólalni. Lefoglalnak elkoboznak 40—50 milliós motorokat füstölésért, odateszik a motort a toloncházba, ott van három hétig és tönkremenve kapja vissza a tulajdonos. Én semmiféle bolsevizmust nem helyeslek. Nagyon furcsa dolog, hogy lefoglalják a gépet és az három hétig ott ázik a toloncházban. Azt mondják: tessék a birságot megfizetni, mert ha fellebbez, akkor a motort lefoglaljuk és nem adjuk ki. Ez sem lehetséges. Egy konkrét esetet mondok. Az illetőt elitélik azért, mert füstölt a gépe, százezer koronára és azt mondják: »Ha ön fellebbez, nem adjuk ki a motort, mert ez a kérdés ^a fellebbezésig nincs elintézve!« és a motort lefoglalják. Ez lehetetlen elj Fizesse ki a százezer koronát és ne fellebbezzen még olyan esetben sem, amikor pedig lehet tudni, hogy ha egy szakértő mondana véleményt a kérdésben, bizonyára megállapítaná, hogy a hatóságnak nincs igaza. Ismétlem, konkrét esetből kifolyólag mondom ezt. Én csak a visszaéléseket akarom ostorozni mind a két oldalon: az eg*yik oldalon a túlságos gázolási lehetőségeket nyújtó száguldásokat, a másik oldalon pedig a hatóság eljárását. A hatóság megfelelő komolysággal kezelje ezt a kérdést. Hiszen szakadatlanul panaszkodunk az ipar hátrányos helyzetéről.^ Hát ez is egy iparág, ez is embereknek nyújt kereseti lehetőséget, ezt se tegyük tönkre. Hogyan fog a motoripar akkor fejlődni, ha helyes intézkedésekkel nem támasztjuk alá? Nem lehet retrográd irányban kezelni ezt a kérdést. (Helyeslés.) Nagyon sürgetem a járó-kelőkre vonatkozó szabályrendeletet is. Hallatlan negligencia, a hogyan a járó-kelők nagyrésze a motorokkal szemben viselkedik. Gyűlölettel vannak a motorok iránt, rézsut mennek át a legforgalmasabb utcán. Ez lehetetlen helyzet. Ezzel szemben kénytelen vagyok megállapitani, hogy a soffőrök hősiesen vezetik a gépeket az ilyen negligálensen járó-kelő közönség sorai között. Az ilyen járó-kelőket is meg kell tehát rendszabályozni a forgalmi rendészetnek, mert ennek kétségkívül nagy jelentősége van. Kérem tehát a belügyminister urat, igyekezzék oda hatni, hogy ez a kérdés objektíven kezeltessék, tarísák szem előtt ugy az ipar érdekeit, mint a közszükségletet és a motort, mint a jövő közlekedési eszközét, ne engedjék érvényesülni a negligeneiát, a rosszindulatot még a ható-
