Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

À nemzetgyűlés 55á. ütése 1926. évi május hó 18-án, kedden. S53 Rendőrtiszti és altiszti szaktan folyamtok költségeire 20.350 pengő.« Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások, Átmeneti kiacHáisiotk 1. Rovat. Kerékpíárok beszerzésére 8800 pengő.« Elnök: Elfogadtatik. Forgáes Miklós jegyző (olvassa): »2. Rovat. Motorkerékpárok, beszerzésére 15,680 pepgő.« — Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Motorkertékpárok bieíszerzésérei 15.680 pengő van itt előirányozva. Ebihez tkivánnék hioazásizólani.^ A legutolsó napok szomorú gyászosan végződő balesetei kényszeiritenek felszólalásra. Mielőtt magára a motorkerékpárok szükséges vagy szükségtelen voltára rátérnék, indítva érzem magam egy kijelentésre s ez az, hogy a közlekedési rendőrség működését illetőleg innen az ellenzéki oldalról is meg kell állapitanunk, hogy határozott javulás észlelhető e téren. A közlekedési rendőrség tényleg olyan munkát végez, amely fokról-fokra nagyobb eredményeket mutat fel, úgyhogy a közigazgatási hatóságoknak és speciálisan az állami rendőrségnek ebbeli fáradozása mindenesetre eredménnyel jár és elismerésre méltó. A legutóbb túlontúl elszaporodott motorkerékpárok járása-kelése és futkozása azonban kell hogy gondolkodóba ejtsen bennünket és kell hogy gondolkodóba ejtse elsősorban magát az igen t. belügyminister urat és pedig két szempontból. Először azok szempontjából, akik a motorkerékpárokon rajta ülnek és száguldanak, másodszor pedig azok szempontjából, akik ugyanebben az időben az utcákon vagy az utakon járnak-kelnek, legyen bár emberek vagy állatok. Mindkettő érdekében, tehát ugy a motorkerékpárosok, mint a nagyközönség érdekében kívánok felszólalni, akiknek életét veszélyezteti a motorkerékpárok száguldozása. Általában azt kell tapasztalnunk, hogy vasárnap történnek ezek a szerencsétlenségek nagyobb mértékben, amiből azt következtethetjük, hogy ezek nem olyan utak vagy utazások, amelyeket a szükség parancsol, hanem szórakozás vagy sportolás céljából, avagy a motorkerékpárosoknál sokszor tréhing érdekében végzett utak. Már maga az a zaj felháborító, amivel a motorkerékpárosok az ország területén, főleg pedig a városokban bent az utcákon ide-oda mozognak. Aki a motorkerékpár szerkezetét ismeri, az nagyon jól tudja, hogy lehet hangtalanul is hajtani és abszolúte nincs szükség arra, hogy a puffogókat kinyissák s olyan irtózatos zajjal szágfuldjanak végig a motorosok a legsűrűbben lakott utcákon, mint ahogy végigszáguldanak. Abszolúte semmi ok nincs arra, hogy eltűrjük, hogy a motorkerékpárosok ilyen zajjal közlekedjenek. Hogy egy ilyen keskeny térséget és kis uttestet elfoglaló közlekedési eszköznek, kis járműnek miért kell megzavarni a maga lármájával nemcsak a pályatesten járó-kelők nyugalmát, hanem még a járdákon közlekedők és a lakásokban tartózkodók nyugalmát is, ezt nem tudom megérteni. Nem tudom megérteni, miért kell olyan nagy zajt ütniök, hogy mindenki ijedten néz körül: honnan és merről közeledik ez az egész kis motorkerékpár. Épen azért kérem az igen t. belügyminister ur intézkedését az egész ország területére, hogy ez a zaj és lárma, melyet a motorkerékpárosok csinálnak, rendkívül szigorú intézkedéssel betiltassék, (Általános helyeslés.) mert sokszor ez a lárma okozza a szerencsétlenséget, ez ijeszti meg a járókelőket, akik sokszor ijedtségükben a jármű elé ugranak s önmaguk lesznek okozói a szerencsétlenségnek. Arra kérem tehát az igen t. belügyminister urat, hogy szigorú rendőri ellenőrzés történjék, hogy ezek a motorkerékpárok zajtalanul közlekedjenek, különösen a városokban és azok belterületén. (Helyeslés.) Másodszor pedig szigorú intézkedéseket és büntetéseket kérek mindkét félre, ugy a motorkerékpárosokra, mint pedig a nagyközönségre s elsősorban azokra, akik okozzák a baleseteket. Mert kettőn áll a vásár. Mind a két fél egyformán hibás lehet és a végzet sokszor az egyiket sújtja halállal, máskor meg a másikat. A debrecen—nyirábrányi országúton az autó utasa, az a fiatal úriasszony, legutóbb pedig itt Budapesten az utcán levő asszony halt meg. Egyszer itt, máskor ott szedi a végzet áldozatait. Egészen bizonyos, hogy egyik oldalon is, meg a másikon is vanak hibák és egész bizonyos, hogy az igen t. belügyminister urnák a maga megtorló rendelkezéseivel, példás büntetésekkel mind a két irányban rendet kell teremtenie, viszont mind két irányban preventív rendelkezésekkel kell odahatnia, hogy a jövőben a balesetek száma csökkentessék. (Helyeslés.) Én már sokat hallottam arról, hogy X. Y. autókocsi-vezetőtől elvették a hajtási igazolványt, hallottam, hogy a motorkerékpár tulajdonosától elveszik hajtási engedélyét, hogy elveszik tőlük a motort és letétbe helyezik, szóval súlyosan büntetik őket; ellenben nem hallottam soha büntetést a tekintetben, hogy a közönség soraiból azokat, akik elővigyázattanul, mintegy maguk ellen kihiva a végzetet, önmaguk idézik elő a szerencsétlenséget, valaha is valamelyik közlekedési rendőrhatóság megbüntette volna. (Ugy van!) Nem tudom megérteni, miért nem lehet pl. megbüntetni szigorúan azt az embert, aki újságot olvasva megy át az utca egyik oldaláról a másikra. (Ugy van! Igaz!) Ezt ép oly szigorúan kellene büntetni, mint a gyorsan száguldó motorkerékpárost, mert az egyik ugy oka lehet a szerencsétlenségnek, mint a másik. Mindkét irányban preventív intézkedéseket és szigorú megtorló intézkedések életbeléptetését kérem, tehát, mert belátható időn belül a motorkerékpárosok száma szaporodni fog s ha nem történik a belügyminister ur részéről e tekintetben rendelkezés, a balesetek száma hihetetlen mértékben meg fog szaporodni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Nemzetgyűlés! Ezt a témát, amelyet Szilágyi Lajos képviselőtársam most megpenditett, nagyon fontosnak tartom, különösen a nagyvárosok szempontjából. Mert elvégre is nem jelentéktelen köznapi kérdésről van szó és nem hiszem, hogy ezt a kérdést, a motorkerékpárok és az automobilok kérdését az egyoldalú szerencsétlenségek szemüvegén át lehessen megítélni. (Szilágyi Lajos: Szó sincs róla!) Egyáltalában ez nem is volt célja előttem szóló t. képviselőtársamnak és koncedálom, hogy ezen a téren nagyon sok tennivaló van. De ha nézem a külföldi nagy városokat: Londont, Parist, Amsterdamot, ezekben a városokban magam láttam azokat az óriási különbséget, amely közöttük és Budapest között a motorkerékpárok és automobilok közlekedése tekintetében fennáll. A kérdést nem lehet ugy sem megoldani, hogy abszolúte antipátiával kezeljük a kérdést; mert elvégre az a jövő közlekedési eszköze. Nem lehetséges ezt a célt semminemű retrográd intézkedésekkel elérni. Kétségtelen, hogy az automobil és a mo-