Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

352 A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. 1926/27. évi költségvetésbe 7880 rendőr illetmé­ny« van felvéve ami — hangsúlyozom — a trianoni létszámnak csak kétharmad része. Azt a létszámot tehát, amelyet nem is barát­ságosan hangolt hatalmak állapítottak meg olyanféleképen, hogy az az ország közrendjé­nek fentartására okvetlenül szükséges, nem érjük el és ennek a létszámnak csak kéthar­mad részét tartjuk valóban fenn. Mindamel­lett az 1913-as állapothoz képest az összehason­lítást megtesszük, a 4804 fővel szemben ma 7880 főnyi rendőrségünk van, tehát egy 3076 főnyi plusz mutatkozik. Ha azonban elemez­zük ezt, akkor azt fogjuk megállapítani, hogy ez a többlet a vidéki városok szempontjából nagyon keveset jelent. Budapest székesfővá­rosban és a Budapest székesfővárosi rendőr­séghez csatolt községekben már békében is ál­landó volt az a követelés, hogy a rendőrség létszámát emeljük, mert a régi létszámmal nem tudta a rendőrség ellátni a szolgálatot. A székesfővárosban és a székesfővárosi állam­rendőrségnél 2200 fő van beosztva ebből a 3076 főnyi pluszból. (Drozdy Győző közbeszól.) Én számokat mondok, t. képviselő ur, fan­táziával nem lehet ilyen dolgot elintézni; tes­sék a számokat meghallgatni s akkor a kép­viselő ur meg fogja látni, hogy áll a dolog és ha látta a számok alapján a helyzetet, akkor más kijelentéseket fog tenni. Marad tehát a vidék számára 587 főnyi plus. A békeidő óta uj rendezett tanácsú városok alakultak, köz­tük Magyaróvár, Kalocsa, Salgótarján, Kis­pest, Komárom, Balassagyarmat, Pesterzsébet, Hajduhadház, Mohács, Budafok; tehát ezekben a városokban uj rendőrségeket kellett felállí­tani s ezekhez az államosítás után felállított vidék számára 587 főnyi plus. A békeidő óta 876-ból összesen 568 főnyi létszám. A valódi többlet vidéken mindössze 310. Amikor tehát a képviselő urak a rendőrségi létszámnak nagy­mérvű emeléséről beszélnek, ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy az összes vidéki városokban mindössze 310 főnyi az emelés. (Horváth Zoltán: A statisztikával azt lehet csinálni, minister ur, amit akar az ember!) A statisztikával csak azt lehet csinálni, amit a számok mutatnak. Ez mindenesetre igen kelle­metlen azoknak, akiknek érveit a statisztika megcáfolja, de a számokat megcáfolni nagyon nehéz. Ha tehát látjuk azt, hogy a vidéki rend­őrségekre mindössze 310 plus jut s ha látjuk, hogy n trianoni békeszerződésben megállapí­tott létszámmal szemben nagy minusban va­gyunk s ez a minus az utóbbi négy esztendő alatt következett be, — mert hiszen én a tria­noni békelétszámnál egynéhány fővel nagyobb létszámot vettem át — akkor nem lehet meg­tagadni a kormánytól azt, hogy ezen a téren megtette a maga kötelességét. Azok a bizonyos beállítások, amelyek azt mutatják, hogy a vi­déki városokban horribilis rendőri létszám van, rendesen csak a múltra vonatkozólag he­lyesek, a jelenre nézve azonban már nem felel­nek meg. mert hiszen az utóbbi két esztendő­ben történt a rohamos létszámcsökkentés. Azt mondja Kiss Menyhért képviselő ur, hogy a detektivlétszám különösen nagy. Ezt a rendőrség modern fejlődése hozza magával; hiszen mindenütt a világon a detektivtestüle­tek fejlődtek, izmosodtak és szélesedtek, mert a régi eljárásokból nyomozati eljárássá kifej­lődött modern rendszerek teszik szükségessé azt, hogy lehetőleg polgári ruhás rendőrök legyenek nagyszámban az egyenruházott rend­őrök mellett. És ha azt kérdezzük, hogy szük­ség van-e ilyen rendőrségre és ha Horváth Zoltán t. képviselőtársam azt mondja: főleg ennyi rendőrtisztviselőre, akkor rá 'kell mutat­nunk arra, hogy a rendőrség feladatai nagy mélrtékben megnövekedtek. Nem beszélek a közlekedési rendészetről, amely nagyon nagy­számú erő lefoglalását teszi szükségessé; nem beszélek a kihágásokról, amelyek szintén nagy­mértékben megszaporodtak, de beszélek a bűn­ügyi nyomozásokról. A rendőrtisztviselőnek az az első kötelessége, hogy ezeket a nyomo­zásokat irányítsa s ezen ártéren ma a rendőr­tisztviselői karnak, á bekéhez viszonyítva, énormis feladatai vannak. A magyar királyi államrendőrsélg területén — tehát a, csendőr­ségről nem beszélek — 1923 lév folyamán még 200 és félezer feljelentett bűncselekménnyel kellett foglalkozni. Ez a szám 1924-ben 143.000-re csökkent, 1925-ben pedig 117.000-re. Ha csak ezeket a számadatokat nézzük s ha csak azt látjuk, hogy a különböző bűncselekmények szaporodását, illetve fogyását feltüntető grafi­konban majdnem minden bűncselekménynél — 1923—-25 felé számítva — lefele tendáló vonalakat látunk, akkor nem tagadhatjuk meg az elismerést attól a rendőrségtől, amely foko­zott munkával a bűnözési számokat az utóbbi esztendőkben mégis nagymértékben csökken­tette az ország területén. De ha összehasonlit­luk az 1913. évi bűnözési statisztikát a mostani bűnözési statisztikával, akkor arra az ered­ményre jutunk, hogy még mindig nem értük el a bűnözéseknek 1913-ban mutatkozó számát, — már t. i. lefelé számítva— a csonka ország területén, az egész ország területéhez képest. Az 1913-as bűnözési statisztika u. i. azt mutatja, hogy az ország! területén elkövetett bűncselek­mények összes száma 132.401. Ezzel szemben az 1923-as és 24-es eredmény csonka Magyar­ország területén messze felette van az 1913-as összes bűncselekményeknek, és csak a folyó évben jutottunk el oda, hogy ez a szám alá­bukott az 1913-as számnak, ami azonban min­denestre még egy, a bűnözések terén különben az egész világon mutatkozó erős hullámra vall, hiszen csonka Magyarország területe hason­lóan függ össze az egíélsz ország területével. Ne méltóztassék a rendőrséget csak mindig abból a, szempontból mlegitélni, hogy az mellé­kesen bizonyos politikai rendészeti funkciókat is teljesít. Méltóztassék elhinni, hotgy a rendőr­ség munkájának igazán csekély százalékait teszi ki a politikái rendésezet. minden egyéb, ami a bűnügyi rendlőrsée', kihágást rendőrség, rendőri biráskoidás a közlekedési rendészet és az igaz­gatási rendészet terén a rendőrségre, mint meg­oldandó feladat vár, sokkal fontosabb annál és talán az ellenzéki padsorokban sem lehet anti­patikus annyira, hogy ebből a Masryarorsizágon mellékes és nem is legfontosiabb funkcióból ki­indulva' politikái szempontokból bíráljuk ell az államrendőrség munkáját. Kérem az igen t, képviselő urakat, méltóztassanak belenyugodni abba hogy épen a rendiörséímél a létsziglm^sők­fcentés terén elmentünik! a legsizéfisőbb batiárig és pillanatnyilag addie'. ami g zavarok, főleg em a világszerte mutatkoizó bűnözési hulláim jelent­keznek, toVábbmenni nem lehet- Kérem a tétel elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: AJ tanálcskoizáíst befejezettnek* nyil­vánítom. Következik a határod áthozatal. Az eliső rovat meg nem támadtatván, azt elföga­dottniák jelentem ki. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »2, Rovat, Dologi kiaidiáisclk 3.684.180 pengő.« Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa); »3. Rovat.

Next

/
Thumbnails
Contents