Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, kedden. 345 zottságok újjászervezésének kérdésével, igen vagy nem? (Rakovszky Iván belügyminister: A javaslat a Ház előtt van!) Utóvégre ezt tudnunk kell. Tegnap a minister ur határozott nyilatkozatot tett a nemzetgyűlési képviselői választások tekintetében, azt most már az ország lakossága a napilapokból olvassa és ebből tudta azt, hogy a legközelebbi választások, tehát a régi rendelet alapján és a régi választókerületi beosztás alapján fognak megtörténni. (Dréhr Imre: Ezt nem mondta a minister egy szóval sem!) A minister ur nyilatkozata annyit jelentett, mert kijelentette, hogy a választókerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslat akkor válik aktuálissá, amikor majd életbelép a választójogi törvény, az pedig viszont akkor lép életbe, amikor a nemzetgyűlés a felsőház korszerű reformjáról szóló törvényjavaslatot is megszavazza. Szóval junktimba hozott az igen t. belügyminister ur (Felkiáltások jobbfelől: Nem ő hozta! A törvény!) három törvényjavaslatot és ebből kifolyólag tehát nagyon könnyű levonni a következtetést, mivel a felsőház reformját nem fogjuk tudni letárgyalni. (Felkiáltások jobbfelől: Miért?) A felsőház reformjára a többség az egységespárt soraiban sincs meg. (Ellenmondások jobbfelől. — Dréhr Imre: Megvan! Ne fájjon a feje magának! — Horváth Zoltán: Mire nincs ott többség? — Zaj.) Könnyű levonni a következtetést az általános képviselőválasztásokra, hogy azok milyen módon terveztetnek. De abszolúte tájékozatlanok vagyunk a törvényhatósági választások tekintetében. S e tekintetben is nyilt szinvall kivánom késztetni az igen t. belügyminister urat, akinek magatartását e tekintetben annál kevésbé értem, mert épen az ő kormányzata alatt Budapest székesfőváros lakosságának alkalom adatott arra, hogy törvényhatósági bizottságát újjászervezze. Én nem tudom, milyen jogon, minő állampolgári több jogon jut hozzá Budapest székesfőváros lakossága ehhez a kiváltságos kedvezményhez, amikor a vidéki törvényhatóságaink kötelékébe tartozó állampolgároknak pedig nem nyújt a kormány lehetőséget arra, hogy uj választás utján nyilvánítsák a maguk szabad akaratát a kommunális életre vonatkozólag. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Miután senki sincs feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nemi) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Szilágyi t. képviselőtársam nyilatkozatot kivánt tőlem arra nézve, hogy a kormány mit tervez a vármegyei törvényhatósági és ia vidéki városi törvényhatósági bizottságok felújítása és újraválasztása szempontja'»51. Ha a képviselő ur a nemzetgyűlés irományait áttekintette volna, megállapíthatta volna, hogy ez a törvényjavaslat immár két esztendeje fekszik a nemzetgyűlés előtt és ebből a törvényjavaslatból egészen határozottan kitűnik, mit tervez a kormány ezen a téren. A törvényjavaslat tárgyalásra több izben ki volt tűzve s tárgyalása a bizottságban meg is kezdődött. Az igen t. képviselő urak legjobban tudják, hogy a nemzetgyűlés állandóan indemnitási és költségvetési vitákkal foglalkozott (Szilágyi Lajos: És szünetekkel!) vagy egyéb sürgős ügyeket kellett elintéznie. Valóban nem került tehát rá idő, hogy ezt a törvényjavaslatot is letárgyaljuk. Én le akartam tárgyaltatni minden ülésszakban — szentül meg voltam győződve róla, hogy ennek az esztendőnek elején le is tárgyalhatjuk — és valóban nem én vagyok az oka annak, hogy a nemzetgyűlés közben politikailag igen fontos egyéb ügyekkel volt elfoglalva és a tervezett programúitól kénytelenek voltunk eltérni. Én azonban törvény nélkül semmit sem tehetek, mert a Corpus Juris-ban ebből a szempontból hiatus van. Az a törvény, amely meghosszabbította a régi törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát, csak a meghosszabbításról gondoskodott, eltemben nem intézkedett megfelelőien aziránt, hogy amennyiben időközi választások ki íratnának, azokat milyen névjegyzék alapján kell megtartani. Ez a törvény ugyan kimondotta, hogy az 1914. évi névjegyzékek alapján kell a választást megtartani, nézetem szerint azonban ez ma nevetséges anachronizmus volna, úgyhogy a törvénynek ezt az intézkedését elavultnak kell tekintenem. Addig tehát, amig a törvényhozás utasitást nem ad vagy nem intézkedik arra nézve, hogy ezek a választások milyen alapon vagy legalább is milyen választójog alapján tartassanak meg, addig a belügyministernek nincs módjában a választások ügyében rendelkezni. A magam részéről az első vagyok, aki magam is elismerem, hogy vannak ezeknek a törvényhatósági bizottságoknak igen régen megválasztott tagjai. Nem: tudom, miért nevezi a képviselő ur ezt szégyennek, mert ezielk a régen választott tagolk lehetnek ,igen becsületes és tisztessléges emberek azért, hogy régen lettek megválasztva. Akkor azonban, amikor elsősorban hosszabitotta meg a törvényhozás a törvényhatósági bizottságok mandátumát valószínűleg: nem számított arra, hogy ez a törvényhozási intézkedésekben való űr ilyen hosszú időre fogja kitolni a választásokat. Amellett arról is meg vagyok győződve, hogy ha már egyáltalában törvényes alánon hozzányúlunk ehhez a kérdéshez, ma 1926-ban nagyon nehéz volna a régi törvényt egyszerűen valami kis apró módosítással újból végrehajtani. Nézetem szerint, ha foglalkozunk ezzel a kérdéssel, olyan alapon kell foglalkoznunk vele, hogy ez a választás a mai viszonyoknak megfelelőien történjék meg és hogy ez a törvény, amely a választást elrendeli, gondoskodjék arról, hoigy azokat a hátrányokat, amelyek a régi törvény életbelépése következtében előreláthatólag nézetem szerint kétségtelenül beállanának, törvényes intézkedések segítségével kerüljük ek igyekezzünk olyan törvényt alkotni, amely garanciát nyuit arra, hogy az újonnan megválasztott törvényhatósági bizottságok a közigazgatási és önkormányzati ellet önzetlen és hazafias szolgái lesznek; s igyekezzünk ezekből a törvényhatósági bizottságokból a lehető legnagyobb mértékben eliminálni a nani politikát. Mert a közigazgatásnak az az érdeke, hogy az önkormányzat a maga teendőivel foglalkozzék és mentől kisebb mértékben szaturálja ezt a munkát napi politikával. Azt hiszem ezekben megfeleltem az igen t. képviselő ur kérdéslére. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a hatiáiroziathoziatal. Az 1. rovat összegében meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »2. Rovat. Előleg a községi-, kör- és segéd jegyzők illetményeire 4,640.720 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »II. Vármegyei számvevőségek. 3. Rovat. Személyi járandóságok 1,219.850 P.«
