Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-554
A nemzetgyűlés 554. ülése 1926. évi május hő 18-án, kedden, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költsógvetós részletes tárgyalása. — A belügyi és a népjóléti és munkaügyi tárca. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülós idejének ós napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása. — Az ülós jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen vannak: Rakovszky Iuán, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 50 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Ősik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a belügyi tárca részletes vitája. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a XI. fejezet, 1. cím, 1. rovatát felolvasni. Forgáes Miklós jegyző (olvassa): »XI. Fejezet. Belügyministerium. 1. Cím. Központi igazgatás. Kiadás. Rendes kiadások. I. Ministerium. 1. Rovat. Személyi járandóságok 1,426.900 P.« — Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Mindjárt az első tételnél vagyok bátor pár kérdést intézni az igen t. jelenlévő minister úrhoz. Már több költségvetési vita alkalmával felhívtam a mélyen t. minister ur figyelmét arra, hogy a legnagyobb anachronizmus az, hogy az egész világ átalakult és Magyarországon is bizonyos átalakuláson mégis csak mentünk keresztül, ellenben a közigazgatás mereven megmaradt régi formái között, a közigazgatás nem aplikálódott az időhöz és nem vonta le az idők tanulságait. A minister ur két-három esztendővel ezelőtt tartott egy ankétet, amelyre a főispánokat, az alispánokat és a szaktekintélyeket meghívta, ahol arról vitatkoztak, hogy államositsák-c vagy ne államosítsák a közigazgatást. Ennek az ankétnak tanulságait sem szűrte le azonban a kormány, sőt nem lehetett látni, nem lehetett tudni, hogy magának a minister urnák ebben a tekintetben mi az álláspontja. Én azt látom és tapasztalom az elhangzott beszédekből, hogy a vármegyékből kiküldöttek és a szakemberek jelentékeny része feltétlenül az autonómia megtartása mellett volt, azonban voltak olyan hangok is, amelyek a tisztviselők életfogytiglan való megválasztása mellett érveltek. Szóval rendkívül érdekes diskusszió volt és vártuk volna ennekutána, hogy NAPLÓ. XLIII. az ország közigazgatásának újjászületése és megreformálása bekövetkezik, amit ugy a kormány mögött ülő párt, mint más képviselő urak is a választások alkalmával mindnyájan felvettek programmjukba. Ez azonban nem következett el. A ministerium, a vármegyei közigazgatás összes fokozatai, alsó, közép- és felső fokozatai megmaradtak a maguk régi mivoltában, úgyannyira, hogy most ugy tűnik fel, — és ezt őszintén megmondom — hogy az egész apparátus nem egyéb, mint a kormány választási gépezete. (Élénk ellenmondások johbfelől. — Szabó Sándor: Kikérjük magunknak! Erdélyben, ugy látszik, ezt tapasztalta a képviselő ur!) Igjen, ezt tapasztaltam Erdélyben is annakidején, mert a közigazgatás nem volt egyéb, mint a kormány választási gépezete. Azt szeretnők és e tekintetben különösen Németországban az; a felfogás alakult ki, hogy válasszák el a politikai részt a közigazgatási résztől; a közigazgatás ne legyen egyéb, mint mindama feladatok végrehajtása, amelyet^ tulajdonképen céloz a közigazgatás rendjének fentartása, ami tulajdonképen lényege kell, hogy legyen a közigazgatásnak. E helyett azonban azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy különösen az alsóbb közigazgatási hatóságoknál ez a túlságos politikai szellem rendkívül nagy mértékben érvényesül, mert mozgalmat és érdekeltséget csak akkor látunk a közigazgatás részéről, amikor választások következnek el. Hiszen nem kell a minister urnák elmondanom, kicsiny az idő arra, hogy elmondjam azt a rendkívül jellemző anekdotát, hogy feltűnt a magyar asszonynak, hogy urának köszönt a főszolgabíró és megkérdezte az urától, hogy van ez, miért köszönt és erre azt felelte az ura: hát nem tudod, hogy választások lesznek, mert hiszen a parasztnak csak akkor köszönnek. (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon: Ez nagyon régi vicc! Már Meskó is elmondta. — B. Podmaniczky Endre: Ez már benne volt a kalendáriumban is! — Szabó Sándor: Szekunda tanár ur! — F. Szabó Géza: Ez ifjúsági vice! Restellem magam az ifjúságért! — Berki Gyula: Pedig szolgabíró volt, darabont volt valamikor! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: Egy csepp vizbol meg lehet az egész tenger tartalmát ismerni és egy ilyen piciny anekdotából következtetni lehet az egész közigazgatási rendszerre. (F. Szabó Géza: Tagadom, hogy szolgabíró lett volna!) 48
