Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-554

342 A nerruèetgyulês 554. ülése 1926. évi május hó 18-án, heddeú. Figyelmébe ajánlom a minister urnák, — és ezt a felfogást a közvélemény felé is hangoztatom — bogy mi a kormányzattól politikamentes és főleg pártpolitikamentes közigazgatást várunk és akarunk. (Szabó Sándor: Darabont is volt! — Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Akkor arra tisztességes ember nem is vállalkozott, nem vállalt semmit. (F. Szabó Géza: Ebben igaza vau! — Zaj. — Elnök csenget.) A nemzeti ellenállás szervezetei körében Kolozsvár városában az egész darabont-uralom alatt a legnagyobb akciót fejtettem ki. Nekem sokkal kevesebb közöm van a darabont-uralomhoz, mint számtalan túloldalon ülő képviselőtársamnak. (F. Szabó Géza: Ugyan ne beszéljen!) Én a közigazgatást akarom megszabadítani ezektől a hibáktói; itt rá kell mutatni a bűnökre és a hibákra, mert az tesz szolgálatot az országnak, aki nem hízeleg és nem fest valótlan képeket a közigazgatás állapotáról, hanem megmondja a hibákat ugy, ahogy vannak. (F. Szabó Géza: A közigazgatáshoz érteni kell!) Épen az érdekelt képviselő urak tiltakoznak legjobban ez ellen, pedig F. Szabó Géza képviselő urnák is jobb lenne ha azokra az arakra hagyná ezt, akik nem tisztviselők, akik nem szervei a közigazgatásnak. (Putnoky Sándor: De tudjuk, hogy nem ugy van!) Én az ellenkezőjét tudom, t. képviselő ur. (B. Podmaniczky Endre: Ingadozó a vallomása! — Élénk derültség a jobboldalon-) Nem nagyon, sőt ellenkezőleg. Podmaniczky képviselő urnák sokka] ingadozóbb a vallomása. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kiss Menyhért: Megállapítom, hogy a közigazgatás mai állapotában nem egyéb, mint a nagybirtok függvénye (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) és hogy a közigazgatás várvavárt reformja nem következett be, ennek is feltétlenül az az oka, hogy az a nagybirtokososztály, amely a vármegyék, a törvényhatóságok keretén belül el van helyezkedve, nem engedi meg ezt a modernizálást, átalakítást, mert ha megengedte volna, akkor a 'kormány feltétlenül megcsinálta volna, hiszen az önök Programmjábian 'benne volt, igélrték, de nem mertek hozzányúlni és ebben a tekintetben még mindig a régi állapotok állanak fenn. A minister ur, aki szintién közigazgatási ember volt és ott kezdte pályáját, szintén nagyon jól tudja, hogy amit én mondok, az nem légből kapott valami, hanem tény és valóság. A minister urat, mint aki intézi a dolgokat és irányítja az egész 'közigazgatási rendszert, éppen az ő tárcájának tárgyalása alkalmából arra kérem fel, méltóztassék utasítani a közigazgatás alsóbb hatóságait 'és tényezőit, hogy a gyülekezés és egyesülési jog szabályait jobban tartsák szem előtt, hogy ne legyenek itt olyan ázsiai állapotok, hogy a nemzeti szinü zászlók alatt megszervezett munkásságnak, amely a hősök szobrát megy megkoszorúzni, amely az úgynevezett hazafias frazeológia szerint is minden tekintetben kifogástalanul-működik, nem adják meg az engedélyt és elzárják őket a boldogulás elől, mert pártpolitikailasr vagy egyéb szempontokból kényelmetlenek a közigazgatásnak. ugyancsak a minister ur figyelmébe ajánlom azt, hogy teljesen törvénytelen és jogtalan állapot az, hogy ellenzéki nemzetgyűlési képviselőknek közigazgatási tisztviselők nem engedélyezik beszámolók és má,s politikai gyűlések tartását. Mindaddig, amíg parlamentarizmus van, a parlamentarizmus szellemének tesznek eleget, amikor az ellenzéket dolgozni hagyják. (B. Podnianicziky Endre: De dolgozni!) ós amikor lehetővé teszik, hogy a gyűléseken és a nép felvilágosítása tekintetében el tudjanak járni, és hagyják, hogy az eszmék egymással megütközzenek. De ennek a 'Kormányzati rendszernek éppen az a hibája, hogy teljesen diktatórikus eszközöktől, egyéni és pártszempontoktól vezettetve magát iránjdtja a közigazgatást. Ezt a nagyon kellemetlen részét a politikának, hogy t, i. elzárnak minden szabad véleménynyilvánítást, megakadályoznak minden pártalakitást, rábízza az alsó hatóságokra. Megvagyok győződve, sőt személyesen is tapasztaltam, hogy ezt a kellemetlen munkát, amit az urak rábíznak, és amit a kormány vár az alsóíoku tisztviselőktől, nem szivesen teszik. Meg vagyok győződve és tapasztaltam azt különféle kormányok alatt, hogy a tisztviselők igen kellemetlen helyzetbe kerülnek, főleg kormányváltozáso'k idlejeln, amikor egyes irányzatokhoz kénytelenek leszögezni magukat, úgyhogy a következő kormányzattal szemben nehéz és kellemetlen helyzetbe kerülnek. Én majd a következő tételnél külön fogom a minister ur figyelmébe ajánlani azt a nagy anomáliát, amely például a főispáni állások tekintetében megvan. Itt utalok arra, amit már az ankét alkalmával is a minister ur tudomására hoztam, hogy égy olyan államban, amely tizenhárom vármegyére redukálódott (Derültség és, felkiáltások a jobboldalon: Azt sem tudja?) amikor tizennégy vármegyéből áll az egész ország, amely alig egyharmada a régi ország területének, ezen a területen ilyen nagyarányú főispáni kart, 29 főispánt fentartani túlsóknak találom. Még ha minden vármegyében egy főispánt akceptálna is a t. kormány és a túlsó oldal, abban az esetben sem tudom ezt helyesnek elképzelni, azért ismételten felhívom a minister ur figyelmét arra, hogy a városok és megyék főispánságait igyekezzék egyesiteni. (Zaj jobbfelöl. — Kakovszky Iván: belügyminister: Egyesítve van mindenütt!) Ma, amikor B-listára tett tisztviselők ezrei és ezrei vannak kenyér nélkül, amikor legnagyobb a nyomor, a magyar dolgozó polgárság adófizető filléreiből állásokat fentartani, amelyek kizárólag reprezentatív állások, (Zaj jobb felől) amely állások betöltői a tisztviselőtársadalom igazi munkájában nem vesznek részt, mert csak reprezentálják ezeket a hivatalokat, (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől) mondom, ma a szanálási időszakban, a nyomor és az öngyilkosságok korszakában fentartani ezeket az állásokat, anakronizmus. (Zaj a jobboldalon. — F. Szabó Géza: Közigazgatási jog — szekunda, tanár ur! — Derültség jobbfelől.) Épen a közigazgatási jog szempontja az, hogy a kormány alkalmazkodjék az állam mostani helyzetéhez, hogy vegye tekintetbe a nyomorúságot és a szenvedést, igyekezzék megmenteni az emberek százezreit és százezreit és ne tartsa fenn azokat a hivatalokat, amelyek kizárólag reprezentatív hivatalok, amelyek összefüggésüket a való élettel el is vesztették. Én, mint volt főispáni titkár (Élénk felkiáltások jobbfelől: Az is volt! — Putnoky Sándor: Akkor mondta volna meg!) láttam annakidején, hogy milyen tisztára reprezentatív állások a főispáni állások. Ezekre az állásokra ma, Ugy látszik, csak azért van szükség, mert politikai jutalmakat akarnak osztogatni a belügyminister urak és politikai barátaikat akarják ezekbe az állásokba beültetni. Igenis elvárhatnék és elvárhatná az ország, hogy a megtakarítást ezeknél a magasabb állásoknál