Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

A nemzetgyűlés 553. ülése 19. mely ellentétbe hozná hivatali esküjével, nem tehet. (Helyeslés.) Itt distingválni kell. Mihelyt olyan esküről van szó, melynek betartása abba a helyzetbe hozná a köztisztviselőt, hogy a maga hivatalos kötelességét kellőképen nem teljesíthetné, vagy az elé a dilemma elé állithatná, hogy kinek fog- engedelmeskedni, a maga törvényes felettes hatóságának-e, vagy pedig ennek a másik eskünek, és minden olyan eskü, amely a tisztviselő függetlenségét, abszolút pártatlanságát veszélyeztethetné, az meg nem engedhető. Akkor, amidőn ezek a szervezetek alakultak, más világot éltünk. Akkor az állami rend, a fegyelem, a diszciplína a közélet egész mezején nem volt még megerősödve. Tudom, hogy azok. akik akkor ilyen polgári szervezeteket hoztak létre, a legjobb hiszemmel jártak el. Mert akkor ezek a szervezetek valóban pótoltak bizonyos állami berendezéseket és intézményeket, melyek akkor nem léteztek, melyek akkor össze voltak zúzva, és idő kellett hozzá, hogy ismét erőre kapjanak, és kötelességüket teljesíteni tudják. De ez az idő ma már elmúlt. Ma az államhatalom a konszolidáció terén elhaladt odáig, hogy igenis a polgári társadalmat, a közéletnek nemzeti irányban való haladását meg tudja védelmezni, és az ezen vágányon minden körülmények között való megmaradását biztositani tudja, nincs szükség tehát többé arra, hogy ilyen — az államhatalmat pótló — szervezetek továbbra is fenmaradjanak. T. Nemzetgyűlés ! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a polgárság ne szervezkedjék, nem azt akarom mondani, hogy a nemzeti eszme körül ne alakuljanak honpolgári egyesületek, szervezetek vagy társaságok, de feleslegesnek tartom, hogy ezek a szervezetek titkosak legyenek, mert ma mindenki bátran, becsületesen és felemelt fővel teljesítheti azokat a kötelességeket, amelyekkel polgártársainak és nemzetének tartozik. Én tehát akkor, amikor a magam részéről is azon a nézeten vagyok, mint t. képviselőtársam is mondta, hogy ezek a titkos szervezetek, még ha a legbecsületesebb célt tűzik ki maguk elé és ha a tőrvénnyel soha ellentétbe nem is kerülnek, ma anakronizmus számba mennek; viszont a magam részéről egy pillanatig sem vagyok hajlandó ezt az igazságot és ezt a tételt ugy felfogni, hogy ez azt jelentené, hogy a polgárságnak nemzeti alapon való szervezkedése kifogásolható vagy megakadályozandó lenne. Az én nézetem szerint minden magyar érzésű polgárnak ott és ugy kell szolgálni a magyar közügyet, ahogy és ahol teheti. (Helyeslés.) De ha ezt nyilvánosan teszi, akkor nem teszi ki magát jogtalan birálatnak, jogtalan kritikának és jogtalan kifogásnak, mert éppen a titkosság az, amely nagyon sok esetben vezet arra az eredményre, hogy félreértik a legbecsületesebb és legnemesebb intenciókat is. A választói névjegyzékkel Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam foglalkozott. Eöviden adhatom meg neki válaszomat azzal, hogy én a választói névjegyzék összeállításának kérdésében nem vagyok fórum. Első fokon az összeíró küldöttség, azután a központi választmány és végül a közigazgatási bíróság dönt a választói jogosultság dolgában. Egyik és másik oldalról is egyformán állították már fel. velem szemben azt a követelést, hogy a névjegyzékek összeállításának mikéntjébe beleszóljak. Ezt kénytelen vagyok mindig megtagadni és ezt a képviselő ur sem kívánhatja tőlem, mert a közigazgatási bíróság dolga, hogy végső fokon döntsön ebben a kérdésben és a polgárokból megalakult autonom szervek kötelessége ellenőrizni, hogy ne történjenek visszaélések; viszont a polgárságnak és az egyes polgároknak a kötelessége az, hogy ezeknek az autonom szerveknek a felszólamlás, vagy a közigazgatási biróság'. évi 'május hó 17-én, hétfőn. 335 hoz benyújtott panasz formájában segítségére siessenek. Ugyanehhez a gondolatkörhöz tartozik az a kérdés is, hogy vájjon készül-e választásokra a kormány, igen vagy nem. Azt hiszem Szilágyi Lajos t. képviselőtársam mondotta azt, hogy a belügyministeriumban lázas munka folyik és hogy bizonyos utasitások mentek ki a helyi hatóságokhoz. A leghatározottabban kijelenthetem, hogy a belügyministeriumban ilyen f irányban semmiféle lázas munka nem folyik és hogy a helyi hatóságokhoz nem mentek ki ilyen irányban semmiféle utasitások. Mi nyugodtan és türelemmel várjuk azt az időt, mikor a választás aktuálissá válik. Azt kivánja végül a t. képviselő ur, tegyek végre nyilatkozatot, hogy mikor lesznek ezek a választások. (Szilágyi Lajos : A választókerületekről szóló beosztást kérdeztem !) Azt mondja a francia közmondás, hogy a politikában sohasem lehet egészen biztosan megjósolni semmit sem. Nem tudom, hogy a politikai helyzet heteken vagy hónapokon keresztül hogyan változik meg, de kijelenthetem, hogy a kormány e pillanatban a választások kiírásának gondolatával nem foglalkozik. A kerületek beosztásáról szóló javaslatot is emiitette a t. képviselő ur. Ez a javaslat készül, aminthogy kötelességünk azt elkésziteni. Méltóztassanak azonban figyelemmel végigolvasni a választójogi törvényt és megállapíthatják a t. képviselő urak, hogy ennek a törvénynek utolsó szakasza szerint ez csak a felsőházról szóló törvényjavaslat elfogadása után, azzal együtt fog életbe lépni. Az a követelés tehát — amely különben közbeszólás formájában is elhangzott — hogy hajtsuk végre ezt a törvényt, az alkotmányba ütközik. Én életbe nem lépett törvény végrehajtási utasítását ki nem adhatom. A végrehajtási utasitás mindenesetre készülőben van, de csak akkor lesz kiadható, ha maga az alaptörvény életbe fog lépni. Épen azért a választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslat benyújtására vonatkozó kötelességem is tulaj donkép majd csak ennek a javaslatnak életbelépte után fog kötelezővé válni. A nehézség itt főkép az, hogy ha a felsőházi javaslat nem fogadtatnék el a választásokig, abban az esetben természetesen a régi jog alapján fog történni a választás, és igy uj kerületi beosztást készíteni nemcsak hogy nem kell, de nem is'lehet. Csak akkor van szükség az uj kerületi beosztásra, ha a nemzetgyűlés a felsőházról szóló törvényjavaslatot elfogadja és a választási törvény életbe lép oly időben, hogy az életbelépés után azonnal le lehessen tárgyalni a választókerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatot. (Szilágyi Lajos : Ezt akartuk tudni !) Azt mondotta Rassay t. képviselőtársam, hogy elvégre az 1922-es rendeletnek erejével is módosíthatnánk ezen a rendeleten és azt a már elfogadott, de még életbe nem lépett törvény alapján hajthatnék végre. Ez is ellenkezik az én alkotmányjogi érzékemmel. A kormány szükségrendeleteket boe«áthat ki olyan téren, ahol törvény nincs, de ez a szükségrendelet csak akkor bocsátható ki, ha valamely aktuális helyzetből kifolyólag törvény által szabályozandó, de törvény által tényleg nem szabályozott téren okvetlenül intézkedni keli. 1922-ben ez volt a helyzet. A régi nemzetgyűlés feloszlott anélkül, hogy uj választójogi törvényt alkotott volna ; a választásokat ki kellett írni, és pedig ki kellett írni valamilyen alapon. Ez a tipikus helyzet, amikor a kormányra nézve kötelesség a szükségrendelet kiadása. Azonban amikor már egyszer ebben a helyzetben a kormány a szükségrendeletet kiadta, később szükségrendeleti jog alapján ezen a rendeleten fúrni-