Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-553
334 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. által kifogásolható dolgot nem is mernek megírni, mert azonnal lecsap rájuk a betiltás, vagy a kolportázsjog megvonásának Damokles-kardja. Nem tudom, kinek mondotta ezt a képviselő ur, mert újságolvasó publikumnak nem mondhatja. Elvégre mindenki, aki Magyarországon újságot olvas és az összes lapokat átnézi, nemcsak esetleg egy-két olyan lapot, amely enyhébben szokott elbánni a kormánnyal, az nem állithatja azt, hogy a kormány betilt minden lapot, amely őt támadja és megvonja a kolportázsjogot minden olyan laptól, amely a kormányra kellemetlen dolgokat mond. Mert akkor nagyon kevés kivétellel jóformán minden lapnak be kellene már tiltva lennie, már egyetlen egy lapnak sem lenne kolportázsjoga- Méltóztassék becsületesen elismerni, hogy igenis, a sajtónak igen tekintélyes része ir kellemetlen dolgokat a kormányról, és mi soha szubjektív okból, soha azért, hogy a magunk személyét és politikáját megvédelmezzük, ezt a jogot nem szoktuk igénybevenni. Mindig csak olyankor nyulunk élihez a végső eszközhöz, amikor nézetünk szerint az ország és a nemzet érdeke forog komoly veszedelemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen esetekben pedig meg is fogjuk azt tenni mindaddig, (Helyeslés a jobboldalon.) amig törvény nem lesz abból, amit Kiss Menyhért képviselőtársam, ugy látszik, már ma törvénybe foglalt dolognak tekint, hogy t. i. birák Ítélkezzenek ezekben az ügyekben. Ezzel a kérdéssel, a szabadságjogok kérdésével szoros összefüggésben van a titkos társaságok kérdése is. (Lendvai István és Rassay Károly többször közbeszólnak.) Einök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásokkal túllicitálni egymást. (Derültség.) Rakovszky Iván belügy minister : A titkos társaságok — azok, amit ezek alatt érteni szoktak — igénytelen nézetem szerint, két egészen különböző kategóriába sorozhatok. Én nem tisztelem meg a titkos társaság elkereszteléssel a bűnszövetkezeteket. Azt mondja Szilágyi t. képviselőtársam, hogy felfogása szerint minden nagyobb politikai bűnténynek szálai a titkos társaságokhoz vezetnek. Eltekintve azoktól az egészen egyéni bűncselekményektől, amelyeket valaki a saját maga szakállára, egészen egyedül követ el, természetes, hogy minden bűneselekménj r , amelynél bűnsegédek és bűntársak szerepelnek, a végén is egy titkos társasághoz vezet. Mert hiszen a bűnszövetkezetek feltétlenül titkos társaságok, amelyek nem fogják nyilvánosan tárgyalni azt, amit cselekedni akarnak. De bocsánatot kérek, nem látom át, hogy ezeknek a bűnszövetkezeteknek — mondjuk — garázdálkodásaiért, mikópen méltóztatik a kormányt felelőssé tenni, amely nem tudhat a bűnszövetkezetek készülődéseiről, amely azonban minden esetben, midőn vagy a kormány rájön, vagy a bűncselekmények valóban létrejönnek, a legnagyobb szigorral jár el a bűntettesekkel szemben! Ez tisztára büntetőjogi kérdés és a dolognak ezt az oldalát igen helyesen akarta megfogni a büntetőnovella-javaslat, amely a Ház előtt fekszik, és amely a bűnszövetkezeteknek büntethetőségét kivan ta statuálni akkor is, ha ez a bűnszövetkezet semmiféle előkészületi vagy kisérleti cselekményt nem követett el, büntetendő cselekménnyé akarta magát a szövetkezést, az összebeszélést is tenni. Ez a javaslat itt fekszik a Ház előtt, nézetem szerint azonban, ha már ezt a harcot fel akarjuk venni a titkos szövetkezetek ellen, akkor egységesen kell a kérdést szabályozni és ezért az erre a célra megalkotandó törvényjavaslatnak első rendelkezéséül a büntetőnovellának tervezett intézkedését kell megteremtenünk. Elsősorban is intézkednünk kell aziránt, hogy a hatóságok, illetve helyesebben mondva, a bíróságoknak rendelkezésére álljon a megfelelelő büntetési lehetőség maguknál a bűnökre történő szövetkezéseknél is. Most térek rá azonban arra a második kategóriára, amelyet szintén titkos társaság névvel szoktak illetni, és ez honpolgároknak nem bűnszövetkezési jellegű titkos társasággá való alakulása. Ugy, mint általában az egyesületi jog szempontjából, itt megint kénytelen vagyok éles distinkciót vonni az olyan egyesületek között, amelyeknek alapszabályai jóváhagyás alá tartoznak, és a politikai egyesületek között. Mert nem tudok élő jogszabátyt, amely a politikai célra való egyesüléseket csak akkor mentesitené alapszabályok benyújtása alól, ha nyilvánosságra hozták, hogy megalakultak, vagy pláne ha működésük a nyilvánosság előtt történik. Ma az a helyzet, hogy ha honpolgárok politikai célokból egyesülnek, alapszabályok megalkotására nem kötelesek, az alapszabályokat jóváhagyás céljából benyújtani nem kötelesek, tehát a kormány — hogy ugy fejezzem ki magamat tehetetlen a politikai egyesületekkel szemben. Viszont senki sem tekintheti bűnnek, ha egy ilyen politikai egyesületbe belép. (Fábián Béla : És ha esketnek !) Elismerem azt, hogy hátrányos s a közbiztonság és az állam biztonsága szempontjából bizonyos fokig aggályos lehet az, ha megalakulnak ilyen politikai szervezetek, a nyilvánosság elől elrejtőznek és a maguk munkáját ugy végzik, hogy a nyilvánosság ellenőrzése alól szabaduljanak. Itt olyan megoldást kell keresnünk, hogy egyfelől kötelezővé tegyük azt a bizonyosfoku nyilvánosságot, másfelől hogy a kormány jogköre ne menjen odáig, hogy politikai egyesületek megalakításának kérdésébe hatalmi szóval belenyúlhasson. Ez elvégre épen olyan szabadságjog, mint bármelyik másik. Ismét azt mondom, hogy ugyanarról az oldalról, ahol egyáltalán kétségbe vonják az egyesületi jog terén a kormányzati intézkedéseknek létjogosultságát, nem lehet azt követelni, — nem lehet ugyanabból a szájból hideget és meleget fújni — mondom, nem lehet azt követelni, hogy bizonyos politikai egyesületekre, — hangsúlyozom, politikai egyesületekre ... (Lendvai István közbeszól.) — At. képviselő ur ma többizben az aranyközéputat vetette szememre, a hallgatás is aranyközéput, amikor másnak van joga beszélni. Azt az utat kell megkeresnünk, hogy politikai célokra alakult egyesületektől a nyilvánosságralépést kívánjuk meg, hogy egy ilyen politikai célból alakult egyesület megalakulását bejelenteni legyen köteles s alapszabályait és működési módját szintén a kormány utján nyilvánosságra hozni legyen köteles. Anélkül azonban, — mert ettől óva intek — hogy a kormánynak a megalakulásba beleszólása lehessen, kivéve azokat az eseteket, amikor nyilván törvényellenes, nyilván a nemzet érdekeivel ellenkező politikai szövetkezésről van szó. Különálló kérdés az eskü kérdése. Látom azt a tendenciát, hogy bizonyos oldalról magábanvéve bűnnek és kifogásolható dolognak tartják azt, ha valaki esküt tesz egy ilyen politikai egyesületben. Elvileg épen olyan honpolgári jog esküt tenni arra. amit a magam felfogása szerint helyesnek tartok, mint bármely más honpolgári jog. Nem látok módot arra, hogy törvénnyel korlátozhassuk honpolgárokat abban, hogy esküt tegyenek (Fábián Béla : A köztisztviselők is f ) — arra is rátérek — olyan forum előtt, amelyet maguk választottak ki. Itt államkormányzati szempontból felmerül clZ ci kérdés, vájjon köztisztviselők tehetnek-e esküt, vagy sem. Nézetem szerint erre a válasz igen rövid és egyszerű ; köztisztviselő olyan esküt,