Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

A- nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. 333 alakittatnak. (Zaj. — Elnök csenget.), nincs is okuk a félelemre. Mert hiszen ezeknek az uraknak múltja nem kell, hogy titok legyen ; viszont azok a képviselő urak, akik bizonyos konkrét esetben már jóváhagyott alapszabályokkal biró egyesületek feloszlatását követelik, azok ellen megteendő bizonyos lépéseket követelnek egyes tagok bűneiért, nem maradnak hűek a saját maguk felfogásához, mikor kifogásolják azt, hogy még meg nem alakult egyesületek alapszabályai felülvizsgálatánál szelekció történik. Szilágyi igen t. képviselőtársam azt kéri, adjak ki rendeletet, hogy a főszolgabirák teljesen pártkülönbség nélkül kezeljék az egyesülési és gyülekezési jogot. Ilyen rendeletet nem adhatok ki, mert nézetem szerint nagyon nagy szegénységi bizonyitvány volna, ha ilyenre vonatkozólag külön rendeletet adna ki a kormány. Egyáltalán olyan tereken, a rendészetnek és a közigazgatási életnek olyan mezőin, ahol diszkrecionális jog illeti meg az alsófoku hatóságot, nem lehet helye általános rendeletek kiadásának. A legtermészetesebb követelménynek tartjuk, amit külön hangsúlyozni nem is kell és nem is szabad, hogy a diszkrecionális jogkörökben az alsófoku hatóságok kötelesek teljes pártatlansággal eljárni. Konkrét esetekben ezt a pártatlanságot a magunk részéről a belügyministeriumba felkerülő ügyeknél mindig a legnagyobb mértékben igyekszünk is érvényesíteni. Itt ismét kénytelen vagyok elmondani, amit az ősszel — ha jól emlékezem. — a költségvetési vita során elmondottam, hogy elvégre, az egyenlőség elve nem jelent teljes egyformaságot. Akkor ugyanis, amidőn bizonyos konkrét esetekben a rendészeti, közigazgatási hatóságnak intézkednie kell, a körülmények, amelyek alapján a döntést meghozza, nagyon is különbözők, azért tehát a döntéseknek is különbözőknek kell lenniök. Azonban ceteris paribus, hasonló feltételek mellett, az államrezon hasonló feltételei mellett igenis, megköveteljük minden helyi hatóságtól, hogy teljes pártatlanságot tanúsítson minden párthoz, minden irányhoz tartozó különböző kérelmekkel szemben. Itt térek át azokra, amiket Szilágyi képviselőtársam a Hadviseltek Országos Gazdásági Szövetségéről mondott. A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetségével szemben épenséggel nem viselkedtek elnézően a hatóságok, mert hiszen ez a szövetség már többizben volt felfüggesztve. Először 1921-ben merültek fel panaszok az egyesülettel szemben és több ministeri biztos vizsgálta meg az ügyeket és igyekezett rendet teremteni. Abban a hitben, hogy most már az ügykezelés helyesebb lesz, egy nagyon kiváló nyugalmazott altábornagynak elnökké történt választása után az egyesület ismét elkezdte működését. Azonban 1925 február 11-én — tehát több, mint egy esztendeje — ismét fel kellett függeszteni az egyesület működését, mert újra anyagi bajok voltak. Ekkor az egyesület kérésére kapott megbízást oda egy hatósági biztos, aki vállalkozott rá, hogy az ügyeket rendbe fogja hozni. Az igen t. képviselő ur kifogásolja, hogy ez a hatósági biztos nem volt keresztény ember. (Szilágyi Lajos : Nem kifogásoltam, csak pikáns volt egy kicsit : Nádosy aláírásával kinevezett ministeri biztos!) Abban a reményben hogy az illető az ügyeket rendezni fogja, a kormány helyesnek látta, hogy ezt a megbizást foganatosítsa, mert ezt az utolsó kísérletet meg kellett tennie. Ez a kísérlet nem sikerült és már a folyó év elején ismét fel lett függesztve az egyesület, amely ismét hatósági biztossal végzi működését. Az igen t. képviselő urnák azt a kívánságát, hogy azonnal oszlassuk fel az egyesületet, csak azért nem teljesíthetem, mert az egyesületnek annyi anyagi angazsmánja van főleg szegény és kiméleíreméltó exisztenciákkal szemben, hogy először a hatósági biztosnak likvidálnia kell a vagyont. Arról azután, hogy az egyesület, amely ina nem működik és amelynek működése fel van függesztve, egy szomszéd teremben, mint párt megalakult, a hatóságok nem tehetnek, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy politikai pártoknak alapszabályokra nincs szükségük, politikai pártokkal szemben" nem járhatunk el. Akkor tehát, ha valaki^ politikai pártot alakit azért, hogy a maga közéleti tényezői mivoltát továbbra is biztosítsa, ez ellen tenni nem tudunk. (Szilágyi Lajos : Ugyanaz az a ministeri biztos van : Erdős Miklós, ügyvezető alelnöke a pártnak !) A képviselő ur nagyon téved, hatósági biztos van ott, akit a székesfőváros küldött ki. (Sziiágyi Lajos : Bűncselekményekkel vádolják a ministeri biztost! — Lendvai István : Akkor jó Kipkapárti lehet! — Zaj.) A főváros tisztviselője intézi a dolgokat és a ministeri biztos, aki régóta nem működik, a belügyministerium egyik tisztviselője volt- Az az ur, akire az igen t. képviselő ur hivatkozik, alelnöke volt az egyesületnek és ő vállalkozott arra, hogy mint alelnök, az anyagi ügyeket rendbe fogja hozni. (Sziiágyi Lajos : Ministeri biztos volt és a bűncselekmények sorozatát követte el ! Átadtam a bűnlajstromot ! — Lendvai István : Az nem számit ! — Zaj.) Elnök: Lendvai képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! Rakovszky Iván belügy minister: Ez az aprólékos ügy talán nem is tartozik egészen a nemzetgyűlés elé. (Szilágyi Lajos: De ide tartozik! — Zaj.) A legszigorúbb intézkedéseket léptettem életbe, és likvidálni fogjuk az egyesületet. Röviden kivan ok válaszolni a Szilágyi és Pakots képviselőtársaim által emlitett lap betiltás ügyére. Nem akarok részletekbe menni, hiszen maga Pakots képviselő ur mondotta, hogy interpellációja folyamán fogja a részleteket előhozni és akkor majd megadom a magam válaszát. Most csak két kérdésére kívánok a kénviselő urnák válaszolni, nevezetesen arra a kérdésére, hogy — ha jól emlékezem, ilyenfélekép fejezte ki magát a képviselő ur — mikor.fogjuk megtenni azokat az intézkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a belügyministernek az a ^ joga, > hogy lapokat betilthasson, végre megszűnjék! (Sziiágyi Lajos: Legfőbb ideje volna!) Válaszom erre az, hogy épen a képviselő ur által kifejtett szellemben készült törvényjavaslat fekszik a nemzetgyűlés előtt. Mihelyt a nemzetgyűlés ezt a törvényjavaslatot letárgyalja, — akár elfogadja, akár nem_, akár igy intézi el a kérdést, akár amugy — egy uj jogi helyzet előtt állunk, s természetes, hogy a kormány és a kormány megbizásából, a kormány tagja, a belügyminister is nemcsak, hogy le fog mondani erről a jogról, de egyáltalában nem is fogja pretendálni magának, mert hiszen igaza van a képviselő urnák, nagyon kellemetlen jog ez, amely, mint az előbb mondottam, kötelességgé válik, s amely nem eredményez konkrét esetekben egyebet, mint azt, hogy akkor, amikor az ember becsületesen az országos közérdeket akarja képviselni, támadásoknak teszi ki magát. (Szilágyi Lajos : A frankhamisítás tárgyalása alatt nem szüntetem volna be semmiesetre sem !) Addig, amíg ilyen jogi helyzet áll fenn, nekünk kötelességünk az intézkedéseket megtenni. A másik beállítás, amelyet nem az igen t. képviselő ur, hanem Pakots képviselő ur hangoztatott, az, hogy a kormány ezzel a jogával csak azért él, hogy megfélemlítse a lapokat, mert hiszen a lapok ma már abban a helyzetben vannak, hogy a kormányra kellemetlen, vagy a kormány 4Ü*