Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

33Ô A nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. áll be dolgozni, az a legbrutálisabb terrornak van kitéve, sőt élete is veszélyben forog. (Lendvai István : Véresre verik!) E tekintetben felesleges példákra hivatkoznom, hiszen az újságok nap-nap után tálalnak fel ilyen példákat, amelyekből kiviláglik, micsoda terrorral lépnek fel egyes szakszervezetek más szakszervezeti! munkásokkal szemben. Akár tetszik ez a megállapítás a szociáldemokrata pártnak, akár nem, ki kell mondanom, hogy ez az egyesülési szabadságnak egyenes arculcsapása, és ha ők komolyan veszik követelésüket a belügyministerrel és a kormányzattal szemben, elsősorban önmaguknál vigyék véghez a reformációt és tiszteljék mindenkinek szervezkedési és egyesülési szabadságát. De ez nemcsak a szociáldemokrata párt belátására tartozik, hanem ennek a kérdésnek mielőbbi orvoslása a kormányra is tartozik. Az embernek a szabadság a legelemibb emberi joga. Ezt a jogot tehát respektálni kell, sőt meg kell védeni minden külső támadással és_ hatalommal szemben. Én még 1924-ben benyújtottam egy inditványt, illetőleg egy törvényjavaslatot a munka szabadságának védelméről, amelyben azt óhajtottam, hogy a munka, mint a termelés előmozdítására irányuló emberi tevékenység szabadnak nyilvánittassék és köz védelemben részesüljön. Ezt a közvédelmet minnél előbb meg kell adni a munkának. A munkásnak egyedüli kincse a munkája és ha ezt is elrabolják tőle, ha a munkája érvényesítésében megakadályozzák, akkor legelemibb emberi szabadságjogában akadályozák meg. Nem értem, hogy ma a nemzeti szellem fellendülése korszakában legyen kormány, amely tétlenül nézze, hogy egy vitézt azért bocsátanak el pl. a soroksári-uti fegyvergyárból, mert nem iratkozott be szociáldemokrata szakszervezetbe. (Lendvai István: Mert nem vörös vitéz !) Magának a szociáldemokrata pártnak be kell látnia, hogy ha ezen a kormány intézményesen segit, ezzel még nem őt akarja ledöfni, sőt az ő elveiknek megfelelően intézkedik. Más államban is megvan ez. Itt van pl. Cseh-Szlovákia, ahol a kormányzat többsége szociáldemokratákból áll s ahol mégis törvény van, amely tiltja a munka szabadságába való beavatkozást és amely azokat a szakszervezeteket, amelyek erőszakosan megakadályoznak egy más szak szervezetű embert munkájának végzésében, sokszor súlyos pénzbirsággal sújtja. Minél előbb törvényt kell tehát hozni arra, hogy a munkást munkájának szabad gyakorlásában akadályozni ne lehessen, aki pedig ezt megpróbálja, vagy aki olyan magatartást tanúsít, hogy az kénytelen munkáját abbahagyni, azt tessék megbüntetni, ha pedig egy szakszervezetre vezethető ez vissza, akkor azt a szakszervezetet kell ezért felelőségre vonni, akár keresztényszocialista, akár szociáldemokrata szakszervezetről legyen is szó. Diktatúrának egy államban sincs helye. Mindenütt a törvénynek kell annak a zsinórmértéknek lennie, amely szerint az emberek tetteinek igazodniuk kell. Nem diktatúrával kell tehát ezt a kérdést sem megoldani, mint ahogy az a múltban történt, hanem törvényt kell kreálni, amely megvédi az embereket a méltatlan, akár felülről, akár alulról jöyő s a munkás ellen irányuló beavatkozástól. (Dréhr Imre : A pártatlan hatósági munkaközvetitést kell megcsinálni! Csak ez a megoldás?) Azt hiszem, hogy ha a munkásközvetitést hatóságilag megcsinálják, (Dréhr Imre : Most folynak a tárgyalások és a népjóléti minister ur be fogja nyújtani a vonatkozó törvényjavaslatot!) véleményem szerint, ezt sem lehet perhoreszkálniok a szakszervezeteknek, mert hiszen annak csak örülniök kell, ha ezeket a népjóléti intézményeket maga az állam megcsinálja. Hiszen a kormányzatnak sokkal nagyobb anyagi ereje van, mint bármely testületeknek és bizony szomorú, hogy erre mindeddig nem gondoltak és igy magának a munkásságnak kellett egy-egy ilyen szervezetet létrehoznia, amely lehetővé tette az országban a munkaközvetitést. (Viczián István : Van állami munkaközvetitó is !) Hiszen van valami kis állami munkaközvetités, ha jól tudom, hét ilyen intézet van az országban, amelyek egy-két hivatalnokkal működnek, de ezek annyira nem mentek át a nép köztudatába, hogy a nép a legtöbb helyen azt sem tudja, hogy ilyen intézet van. Ha már megvan az alap, méltóztassék ezt kiépíteni, de ez még mindig nem teszi feleslegessé a szakszervezetek munkaközvetítő munkásságát és ha az állam — ismétlem e tekintetben bizonyos cselekedetre határozza el magát, az csak dicsérendő. Ez által a szociális problémák megoldásánál bizonyos segédkezet nyújt a szakszervezeteknek. Ilyen a munkásbiztositás kérdése is. Ez is olyan fontos probléma... Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a belügyi tárca költségvetését tárgyaljuk. Csik József : Meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt és respektálom azt, hogy ez a probléma tényleg nem tartozik a belügyi tárcához, csupán a munkaközvetitéssel kapcsolatban siklottam erre a témára. Konszummálom felszólalásamat abban, hogy a munka szabadságát minél előbb törvényesen kell megvédenie a kormánynak. Kérem tehát a belügyminister urat, hogy minél előbb gondoskodjék arról, hogy ilyen irányú törvényjavaslat napvilágot lásson, vagy pedig akármilyen formában az a javaslat, amelyet csekélységem nyújtott be, tárgyalás alá vétessék a bizottságban ; ugyanis napirendre volt tűzve annak idején és a plénum a bizottsághoz utasította, azonban már közel két éve ott hever letárgyalás nélkül. Méltóztassanak tehát azt a javaslatot elővenni és méltóztassanak azt a gondolatot, amely abban a javaslatban benne van, minél előbb megvalósitani. Ezeket voltam bátor a belügyi tárca költségvetésével kapcsolatosan megjegyezni. Ismétlem, hogy főleg a munka szabadságának megvédésére fektetek nagy súlyt és meg vagyok róla győződve, hogy sem a szociáldemokraták, — akik az egyesülési és gyülekezési szabadságnak oly nagy hivéi — sem pedig a nemzetgyűlés összessége nem fog ellenkezést tanusitani ebben a tekintetben, hanem valamennyien egyetértünk abban, hogy a munkát, mint az emberi szellem eme legértékesebb tényezőjét minden külső befolyástól meg kell védeni törvényhozásilag. (Helyeslés.) Elnök : Tisztelt Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos képviselő ur beszéde folyamán a gyorsírói feljegyzések szerint Lendvai István képviselő ur közbeszólt és azt mondotta: »Még a naplóban is hazudnak a hites gyorsírók, arra jöttem rá.« (Lendvai István : Ugy van! Állom is!) Kénytelen vagyok ezért a képviselő urat, rendreutasítani és kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy amennyiben konkrét panaszai vagy vádjai volnának erre vonatkozólag, méltóztassék azokat a Ház elnökségével hivatalosan tudatni, akkor lesz módunk rá, hogy azok felett határozzunk. A belügyminister ur kivan szólni. (Lendvai István közbeszól.) A ministernek a házszabályok értelmében mindig joga van szólni. Rakovszky Iván belügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladt voltára való tekintettel kötelességemnek tartom, hogy az ellenzéki oldalon felszólalt képviselő uraknak, vala-