Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

À nemzetgyűlés 553. ülése 192 korlaton való részvétellel eleget tesznek a másik gyakorlatozás tekintetében fennálló kötelezettségüknek is!) Ugyancsak nem szolgálja a keresztény erkölcsöt és igazán nem nevel keresztény szellemre az, ha a leventéket kényszeritő eszközökkel kergetik misét hallgatni. Ez a vallási kérdés egyébként is benső egyéni dolog és ez a családi nevelés dolga. (Csik József : Hol történt ez ?) Sok helyütt. Különben miért mondanék ilyen dolgokat. Megtörtént, hogy bűnfenyitő eszközök alkalmazásával kényszeritették a leventéket a mise hallgatására. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszédéből egy passzus ragadta meg a figyelmemet, amelyben a titkos szervezetek kritikájával foglalkozva azt emiitette, hogy katonatisztek is benne vannak a titkos társaságokban. Én ngy vettem észre, hogy ez a nagyon érdekes megjegyzés nem ragadta meg a Ház figyelmét. Ezért most hivom fel erre a figyelmet. Ez mégsem lehetséges és gróf Csáky honvédelmi minister urnák kell ezért helytállnia. (Halász Móric : Már nyilatkozott a Házban róla !) Bocsánatot kérek, én ezt a t. képviselőtársamtól hallottam, akit komoly, szavahihető politikusnak tartok, de méltóztassék nyilatkozni a honvédelmi minister urnák is arra vonatkozólag, hogy lehetséges-e az, hogy a nemzeti hadsereg tagjai külön titkos szervezetekben szerepeljenek és ott esküt tegyenek, amikor megvan az egyetlen esküjük, a katonai eskü, amely a nemzet és az alkotmány védelmét szolgálja. (Rassay Károly : Tegnapelőtt is esketett Zadravetz püspök talán épen ilyen katonatisztet, mit tudom én. Ö maga mondta !) A mai délelőtt folyamán, ha jól emlékszem, Petrovácz t. képviselőtársam szóvá tette, Bszkr. vizsgálata körül mutatkozó jelenségeket és felhívta a belügy minister ur figyelmét arra, hogy itt nagy garral vizsgálat indult meg, amelynek eredménye azonban még mindig nem került a nyilvánosság elé. Ebből ő azt állapitja meg — legalább is a beszédének ez volt a tendenciája, — hogy itt több volt a vád, mint amenaiyi a vádbeli cselekmény, több volt az, amit felelőtlenül híreszteltek és ezért húzódik annyira a vizsgálat anyagának nyilvánosság elé vitele. Én felhivom a belügy minister ur figyelmét arra, hogy a Bszkr. vizsgálatának egész anyaga, az a jelentés, amelyet a vizsgálóbiztos elkészített, hetek óta ott van a főpolgármester ur kezében, (Lendvai István : Legyen boldog a minister ur Ripkával ! Mert ugy látom, a népszerűsége sem önöknek, sem nekünk nem kell !) tehát ne a dresszálja Petrovácz t. képviselőtársam az elhúzást a Bszkr. vizsgáló bizottságában lévő ellenzéki tagok felé, hanem adresszálja egyenesen a beiügyminister úrhoz, hogy vájjon miért nem intézkedik a főpolgármester utján, akinek kezébe adatott már régen a jelentés, hogy összehivassák végre az a plénum, amely ezt az ügyet a nyilvánosság elé hozza, hogy ezek a vádak a nyilvánosság előtt tisztáztassanak. Hogy mennyire igazak ezek a vádak, mutatja az, hogy köztudomású már amugyis, hogy az egész vizsgálatot egy úgynevezett Finy Jenő-féle szállitási ügysorozat tette szükségessé. Egy Finy Jenő nevű ember, aki nem gyáros, nem vállalkozó, nem iparos és nem kereskedő, hanem egyszerű ügynök, állandó szállítója volt a Bszkr.-nak és különös kedvezményekben részesült. Árufajra való tekintet nélkül mindent szállitott. Felhivták ajánlattételre, és ha ajánlatot tett, úgyszólván kivétel nélkül ő kapta meg a szállításra való megbizást, sok esetben pedig ajánlati felhivás mellőzésével is kapott rendeléseket, vagy pótrendeléseket. Drágább ajánlatát elfogadták az olcsóbakkal >. évi május hó 17-én, hétfon. 327 szemben, és ha már nagyon feltűnő volt ez a differencia, inkább az olcsóbb ajánlatot emelték fel, hogy közeledjék az ő drága ajánlatához, és mégis ő kapta a megbizást a szállításra. Ez az ember hihetetlen károkat és veszteségeket okozott a fővárosnak. Közben felépült a Bszkr.-nak nagyszerű épülete, amelyről azt mondják — és ezt szintén a minister ur figyelmébe ajánlom —hogy sokkal többe került, mint a Bethlen-udvar (Lendvai István: Az lehetetlen! Annál drágább épület nem volt!) és azt mondják, hogy ezt az építkezést is Finy Jenő révén kapta meg egyépitési vállalkozó cég. Utána kell nézni, hogyan történhetett ez. (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Kiss Menyhért : Báró Petrichevich benne volt ! ? — Lendvai István : Ez gyanús !) Pakots József : Petrovácz t. képviselő ur tehát, amikor a főváros kérdéséről beszélt és a Bszkr-t emiitette, egészen helytelelenül állitotta be az ügyet. Én azt hiszem, hogy a fővárosnál mutatkozó nehézségeknek, majdnem azt mondhatnám, akadályversenynek egyik legfőbb oka épen a minister ur bizalmi embere, Ripka főpolgármester ur. Hogy miért, azt talán ő tudja a legjobban. Annyi bizonyos, hogy amióta a blokkpártiak a fővárosi törvényhatósági bizottságba bejutottak, a fővárosnál komoly munka folyik, megegyezéses alapon, abból az egyetlen nagy szempontból kiindulva, hogy a városházán ne politizáljunk, hanem dolgozunk. Ennek eredménye már mutatkozik is. És hogy ennek lassúbb a tempója, ennek egyedül csak a főpolgármester ur az oka. Az ottani pártok igenis, akarnak dolgozni és minden világnézeti különbség ellenére meg is tudják egymást érteni. Hiszen ennek a szerencsétlen városnak lakosága annyit szenvedett és olyan gazdasági válságban van, hogy nagy lelkiismeretlenség kellene hozzá, hogy az ottlévő politikai pártok, amelyek a város lakosságát képviselik, ilyen súlyos időkben politizálni kezdjenek ahelyett, hogy komoly épitő munkához Játnának. Röviden ínég csak a választói névjegyzék kérdésévei kívánok foglalkozni. (Kiss Menyhért : Vissza kell küldeni Ripkát a gázgyárhoz !) A választói névjegyzékeket most függesztik ki, és ezzel az üggyel kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy a minister ur bizonyos garanciákat, amelyek a választójogi törvényben le vannak fektetve, hogy a választói névjegyzékek tökéletesek legyenek, nem hajtott végre, illetőleg nem ér vény esitett. így többek között azt a rendelkezést, hogy az összeíró küldöttségek által elkészített választói névjegyzékek ház'ankint a kapuk alatt kifüggesztessenek, nem hajtotta végre a minister ur. (Rakoyszky Iván belügyminister : Mert a törvény még nem lépett életbe. Én szerettem volna végrehajtani! — Fábián Béla: Azért ezt meg lehetett volna csinálni!) Ezt meg kellett volna csinálni. Az 1925. évi Országos Törvénytárban közhirré tétetett ez a törvénycikk. (Rakov^zky Iván belügyminister : Közhirré tétetett, de azt is tessék elolvasni, hogy mikor fog életbelépni. — Rassay Károly : De végrehajtási utasítási joga van a minister urnák a régi választójogi rendelet alapján!) Ebben is tendenciát látok, minister ur, nagyon sajnálom. Annak idején mi erős küzdelmet folytattunk épen azért, hogy a választói névjegyzék tökéletessége biztosittassék azzal a zűrzavaros, megbízhatatlan névjegyzékkel szemben, amely rendelkezésre állt. Hosszú viták után végre a minister ur ezt a garanciát is a többek között a törvénybe bevétette, azonban nem akarja végrehajtatni és ennyire ragaszkodik az életbeléptetés időpontjához, holott voltaképen csak egy gyakorlati szükségességről van szó, ezt nem tudom még bürokratizmusnak