Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

32ö À nemzetgyűlés 553. ülése 1926. évi május hó 17-én, hétfőn. sem tartani, hanem inkább a kérdéssel szemben való elfogultságnak. (Rakovszky Iván belügy­min ister : Alkotmány tisztelet egyszerűen !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Az a jogtipró szellem, amelyet már ecseteltem beszédem elején, a gyüle­kezési és egyesülési joggal szemben állandóan ellenséges magatartást tanusit, és e magatartás­nak eredményeképen ma ugy kezelik > az egész országban ezt az eminenter alkotmányjogi szem­pontot, mintha ez kizárólag a kormány kegyeitől függő jogkedvezmény volna. A t. minister ur a sajtószabadságot is tisztán hatalmi szempontból kezeli, ugy hogy annak számára érvényesül a sajtó szabadsága, aki kedves a minister urnák, aki pedig politikailag nem kedves, annak számára nincs sajtószabadság. (Rakovszky Iván belügy­minister : Mennyi lap ir ellenem és támad en­gem ! Nem a kedvességen múlik ez !) Sok lap vergődik és tengődik, igen t. minister ur ! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a sajtószabad­sághoz ne méltóztassék hozzányúlni semmiféle közigazgatási eszközzel. (Rakovszky Iván belügy­minister : Ön azt mondta, hogy csak az a lap exisztálhat, amely nekem kedves ! Hát, egész csomó olyan lap exisztál, amely támad engem ! Szubjektív érzés igazán nem vezet engem ennél a kérdésnél ! — Lendvai István : Ezért kár az arany középút !) Az igen t. minister urnák legutóbbi erőszakos gesztusa is igen felháboritó és igen kihivó volt ; erre nézve azonban nem kivánok különösképen nyilatkozni, mert interpellációm keretében módom lesz ezzel bővebben foglalkozni, itt csak meg kell jegyeznem azt, hogy a minister ur ezekkel az intézkedésekkel egy politikai célt szolgál, azt a politikai célt, hogy a sajtót megfélemlítse, hogy a sajtó szabad véleménynyilvánítását megbénitsa, hogy azokról a dolgokról, amelyek a kormányzat bűnössége és mulasztásai révén itt közszájon forognak, egyetlenegy lap ne merjen irai, hogy politikai véleményét ne merje senki sem sza­badon nyilvánítani, ha ez a politikai vélemény lesújtó a kormányra. Ez a szellem és ez a rend­szer nyilvánul meg a minister ur minden intéz­kedésében. Épen azért csodálom, hogy Szilágyi Lajos t. képviselőtársam, itt a sajtóval való fog­lalkozása kapcsán ugy álíitotta be a kérdést, hogy : miért foglalkoztak a lapok a frankhami­sitási üggyel olyan nagy terjedelemben, mint aminőben foglalkoztak, és hogy miért nem osztják be tipográfiailag a lapot egészen másképen; hogy a nemzetgyűlés tárgyalásairól miért nem közöl­nek hosszabb tudósitásokat ? ! Ez a kérdés tisztára technikai kérdés, és a helyzet különben is az a lapoknál, hogy ha akar­nának is irai bizonyos dolgokról, nem mernek irai, mert mindig ott fenyegeti őket a t. minis­ter ur szigorú intézkedése, a lap kolportázsjogá­nak megvonása, vagy pedig a betiltás veszedelme, ennek pedig senki sem akarja kitenni magát. Ez a bénultság látszik az egész magyar sajtó szelle­mén, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) kegyetlen és kinos látvány az, hogyan vergődnek azok a lapok, amelyek szeretnék a közvélemény hangját vissza­adni és nem merik, nem tudják, mert rajtuk tartja a kezét, a hangfogóját a minister ur a maga közigazgatási intézkedéseivel, és senki sem kivan, egyetlenegy lap sem akar öngyilkosságot elkövetni és nem akarja azt a sok száz exiszten­ciát kenyértelenné tenni, akinek ísorsa az ő lap­vállalatához van fűzve. (Lendvai István : E védő­beszéd után a vádlottat kötél általi halálra ítélik ! — Rassay Károly : Az az Ítélet már előre készen van a sajtóra nézve !) Igen, készen van ! Mindezek után, mivel a t. minister ur nem mutat kellő szociális érzéket és jogérzéket s nem mutatja a sajtószabadság és egyéb jogok iránt, azt a tiszteletet, amely kötelezi a mindenkori kormányokat, elsősorban a beiügyministert, aki­nek kezére a legsúlyosabb tárca őrizete van bizva, — ennélfogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző : Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Magam részé­ről nem óhajtottam hozzászólani a vitához, a szociáldemokrata párt deklarációjával kapcsolat­ban, azonban néhány momentumra felhívni kívá­nom a belügyminister ur figyelmét. Mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára rátérnék, legyen szabad az előttem szólott Pakots József t. képviselőtársam néhány gondolatára reflektálnom. Ö szóvá tette részben a titkos tár­saságoknak, részben a levente-intézménynek és részben a sajtószabadságnak kérdését. Ami a titkos társaságok kérdését illeti, én is azon a felfogáson vagyok, hogy egy jogállamban nem lehet megengedni, hogy ki-ki a saját esze­szerint társaságokat és egyesületeket léte­sítsen és pedig olyan egyesületeket és társasá­gokat, amelyek a törvénybe ütköznek, vagy leg­alább a törvény szellemével nem egyeznek meg. Amikor azonban ezt az elvi álláspontot le­szögezem, egyben hangsúlyozom azt, hogy amig a világ világ lesz, mindig lesznek titkos társa­ságok, mert hiszen a titkosság lényegében rejlik az, hogy a közigazgatási hatóság nem vehet arról tudomást. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az a felfogásom, hogy a föld alatti szervezkedés sokkal veszélye­sebb a fennálló rendre nézve, mint a föld feletti, hogy tehát minden lehetőt el kell követni arra nézve, hogy ezeknek a föld alatti titkos társasá­gok szervezkedésének eleje vétessék. Azonban egy momentumot figyelembe kell venni e kérdés megitélésénél, nevezetesen azt, hogy mi most egy átkos trianoni békének rab­igáját szenvedjük, amikor is a szólásszabadságunk nagyon korlátozva van és véleményünk oda van szoritva ahhoz a palloshoz, amellyel lenyakaztak bennünket. Már most ilyen kényszerhelyzetben könnyen akadnak emberek akik, miután felfogá­suknak szabad megnyilvánulást nem adhatnak, titkosan szervezkednek, nem mindig rossz célból, hanem néha jó célból is. (Fábián Béla : Köztiszt­viselők és gyilkosok ugyanazon titkos társa­ságban !) Ami a levente-kérdést illeti, etekintetben nem osztozhatom Pakots József t. képviselőtársam felfogásában. Én, igenis, már csak nemzeti szem­pontból is a levente-intézmény mellett foglalok állást. (Szilágyi Lajos : Nem politikai célt szolgál ! — Lendvai István : Nem szolgál semmi­féle politikai célt!) Én teljesen saját vélemé­nyemet mondom ebben a kérdésben és nem pártom nézetének adok kifejezést. Akár politikai célokat tüz maga elé a levente-mozgalom, akár nem, én mindenesetre szimpatizálok ezzel a moz­galommal, mert a nemzet életerejét van hivatva életre kelteni, és mert az ifjúság testi és fizikai, továbbá erkölcsig fejlődését mozdítja elő. Én tehát perhoreszkálni és elitélni ezt az intézményt, még abban az esetben sem tudom, ha bizonyos vissza­éléseket látunk is itt-ott megnyilvánulni. Pakots t. képviselőtársam azt is említette, hogy bizonyos összeütközések történnek ezen moz­galom szervezeti munkája és a tagok vallási kö­telezettségei között. Hibáztatta, hogy sok helyen erővel kényszeritik szentmisére ezeket a leven­téket. Én ezzel szemben azt hibáztatom, hogy sok helyütt nem adják meg a lehetőséget arra nézve, hogy ezek a leventék a vallási kötelezettségeik­nek is megfeleljenek. Eendszerint 8-tól 12 óráig tartanak ezek a gyakorlatok. (Gr. Teleki Tibor ;

Next

/
Thumbnails
Contents