Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-553

326 A nemzetgyűlés 553. ülése 1926, évi május hó 17-én, hétfőn. visel és nemzetvédő hivatása van. Ma rnár a vármegyei közigazgatás egyáltalában egy nagy előkészitő apparátus arra a célra, hogy majd eljön az a bizonyos választási nap, amikor a kormány a nemzet Ítélőszéke elé áll és verdiktet mondat a maga politikája felett. Már folyik is ez a nagy előkészitő munka a vármegyei közigazgatásokban. A vármegyei közigazgatás erre van beállítva és ennek érdekében dolgozik. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy mi fog következni annak a szellemnek jóvoltából, amelyet a beiügyminister ur képvisel a magyar közigazgatásban ministerségének nem tudom hányadik esztendeje óta. A titkos társaságok és ezek szelleme épen teljesen megfelel a minister ur mentalitásának. Minden intézkedése, ami eddig történt jogos sérelmekkel szemben, valami különös és titokzatos idegen befolyások hatása szerint érvényesül. Soha egyetlen egy kérdésben a minister úrtól olyan jogszerű és törvényszerű álláspontot érvényesíttetni nem sikerült, amelyet az alkotmány, a magyar közjog és a törvényesség kivánt. Méltóztassék csak a t. beiügyminister ur arra. a sok kérelemre visszaemlékezni, amelyet a honosság kérdésében előterjesztettünk és arra a sok jogtalanságra .. . (Rakovszky Iván beiügyminister: Hogy nem állitottarn ki hamis bizonyítványt! Ezt kívánják tőlem mindig!) Én nem kívántam soha a t. beiügyminister úrtól ilyent. Történtek itt kiutasítások ezerszámra az ország területéről nagy nemzeti felbuzdulás címe alatt, hogy az idegeneket az ország határán túlra kell telepíteni, egy csomó szegény családot tönkretettek, akik generációkon át magyar földön éltek, s akik a magyar földön születtek, és nemcsak Nagy-Magyarországban, hanem csonka-Magyarország területén élt és született embereket és exisztenciákat tettek tönkre. Én magam vittem fel sajátkezüleg a beiügyminister úrhoz kérvényeket,.. . (Rakovszky Iván beiügyminister : Én csak olyat utasítottam ki, akinél meg volt az ok! Hitelezési csalásért elitéltek érdekében is szaladgálnak a ministeri umbau. — Zaj. — Fábián Béla közbeszól.) Ha nem jogi szompontból birálom ezt a kérdést, hanem azon keresztény erkölcs szempontjából, amelynek renessaince-át hirdette az a kormányzat és hirdették elődei is, akkor is csődöt mondott, sajnos, ez a keresztény erkölcs, mert ez minden, csak nem keresztény szeretet, megértés és nem erkölcs. És ez a keresztény erkölcs, sajnos, a mai nap kapta a leghalálosabb ütést. Nagyon fájdalmasan kell konstatálnom, mint hithű katholikus embernek, hogy megtörténhetett egy tárgyaláson, hogy két katholikus egyházfejedelein szembekerült egymással és egymást meghazudtolta. Kérdeznem kell, hogy ez használ-e a keresztény erkölcsnek ? (Halász Móric: Nem ez történt! - Lendvai István közbeszól. — Halász Móric: Egyik így, másik ugy fogta fel! Az emberek felfogása nem egyforma!) Ez a szomorú incidens nagyon döbbenetes hatással lesz idehaza a keresztény társadalomra ... (Lendvai István: Azért nem jó a félvér zsidóból egyházfejedelmet csinálni!) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Pakots József: Döbbenetes hatással lesz ez a szomorú incidens és nem lesz szolgálatára annak a nagy gondolatnak, hogy Magyarország keresztény szellemét erősítsük. De mindez egy forrásból fakad. Még ez az incidens is abból a titkos szervezeti szellemből fakad, amely egymás ellen sorakoztatja az embereket, amely titkos szervezeti szellem bennünket itt állandóan destruktív és hazaáruló társaságnak minősített, és ha azt kérdezi t. előttem szóló képviselőtársam, hogy miért van nagy szakadék köztünk, azért van t. képviselőtársam, hogy mi bármilyen közügyben felszólaltunk, mindig meggyanusittatunk, hazaárulóknak minősittettünk, épen a kormány taktikája érdekében és mert soha egyetlen egy felszólalásunkat nem mérlegelték annak komolysága és igazi értéke szerint. Kérdem, lehetséges ekkor megértésre találni 1 A beiügyminister ur, — akinek ministersége során többizben volt alkalma mindezekkel a panaszokkal, amelyek épen az ő tárcája körében felmerültek, foglalkozni — ismeri például a Vannaiféle esetet. Ezt mi idehoztuk és követeltük, hogy az kivizsgáltassék, hogy mégse garázdálkodhassék szabadon egy ilyen sötét múlttal biró egyén, éá ne emelkedhessek folytonoson fegyelmezetlenül, hanem fegyelmi hatósága fegyelmi eszközökkel szoritsa őt kellő határok közé. Csodálkoznunk kellett azon, hogy akadhat főszolgabíró, aki egy ilyen egyént, akinek múltjához gyilkosságok fűződnek, maga mellé vesz tisztviselőnek. A minister ur azonban fölényes gúnyos válasszal intézi el a kérdést vagy kilátásba helyezi, hogy vizsgálatot indít, de erről a vizsgálatról soha jelentést nem tesz. Vannaival történt, hogy Szegedről feljelentés érkezet ellene kormányzósértés miatt. Szó van itt egy levélről, amelyet a kabinetiroda főnöke irt volna neki. (Rakovszky Iván beiügyminister: Dehogy irt! Nem irt! Százszor megmondtam.) Irt volna t. minister ur. Ez az ur, aki ilyen rágalmakkal illette volna a kabinetiroda főnökét, még mindig szabadon jár s egy merénylet után ünnepelve fogadták, (Rakovszky Iván beiügyminister : Ez sem áll!) és Bartha Richárd a kabinetiroda főnöke, aki a becsületére nagyon kényes, nem tartotta szükségesnek, hogy elégtételt szerezzen magának egy ilyen rágalmazással szemben és a beiügyminister ur sem tartotta szükségesnek kivizsgálni, hogy mit végzet ez az ur az Alföldön. (Rakovszky Iván beiügyminister: Százszor elmondtam, hogy ki van vizsgálva az az ügy! Elmondtam itt a Házban is háromszor!) De semmiféle intézkedés nem történt! (Rakovszky Iván beiügyminister: Mit tegyek, ha nincs ok rá! Van bűntetőtörvénykönyv ; a büntetőbíróság előtt feleljen bűneiért! Nem én intézkedem!) Ez is egyik jellemző esete annak a szellemnek, amellyel a beiügyminister ur tárcája körét ellátja. T. Nemzetgyűlés! Sokan szóvátették itt képviselőtársaim közül a levente-egyesületek kérdését és elmondották azokat az anomáliákat, amelyek a falvakban a levente-toborzás és gyakorlatozás körül mindenütt előfordulnak. Legsúlyosabbak ezek közül azok a büntetések, amelyekkel a leventék szüleit sújtják. (Rakovszky Iván beiügyminister : A törvény sújtja őket! Nem a törvény végrehajtója a hibás!) Van most egy uj és érdekes momentum is ebben a kérdésben. Nevezetesen az u. n. ifjú tűzoltók szervezkedése folyik és ezek gyakorlati idejét épen arra az időre tették, amikorra a leventék gyakorlati ideje esik. A leventeegyesületek oktatásának időhatára a 12 évtől a 22 évig terjed, az ifjú tűzoltóké pedig a 15 évtől a 22 évig, ezen a korhatáron belül találkoznak a különböző közkötelezettségeknek minősitett tevékenységek. Ezt az összeütközést megoldani nem tudják, mert vagy levente-gyakorlatot végez, vagy mint ifjú tűzoltó készül arra, hogy tüzveszedelem esetén mentse, ami menthető. Bekövetkezik tehát az a csodálatos konfliktus, hogy ha az egyik működési kört nem töltik be, megbüntetik a másiknak a rovására. Méltóztassék ezt a konfliktust a kultuszminister úrral valahogyan elintézni. (Rakovszky Iván beiügyminister : El van intézve két év óta. — Fábián Béla : Még mindig megvan a baj, mert sok helyütt most is egyszerre tartják az ifjú tűzoltók és a leventék a gyakorlatot s így ezek az ifjak egyikre nem tudnak elmenni, rRakovszky Iván beiügyminister : Az egyik gya-