Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

âi)Ô A nemzetgyűlés 552. ülése 1926, ben. Ez ma a magyar név! Sajnos, ezt magunknak köszönhetjük, t. uraim, mert nem voltunk képesek arra, hogy ezt a dolgot apró kis értékére visszavezessük, mert engedtük lángolni az egész betyárvilágot, azokat, akik csak a szenzációkkal dolgoztak, úgyhogy Magyarország ma mint az utolsó áll a nemzetek között. Nem csoda, ha nem tudunk semmit elérni. Ma semmire sem becsülnek minket. Ezek és az előző évek is okai annak, hogy nem tudunk semmit sem elérni. (Kováts-Nagy Sándor (a baloldal felé): Oda kell mondani! Ott ülnek, akik csinálták!) Hiába mondtuk mi abban az időben, amikor külföldön el akartunk valamit érni, (Várnai Dániel: Nem kellett volna Nádosyt letartóztatni! Az jól tud tussolni!) haegyApponyi akart valamit a külföldön elérni és már kezében volt az egész dolog, akkor itt Magyarországon belül kitört egy cclat, amely ismét megsemmisítette az egészet. így történt ez minden egyes esetben és azt hitték, hogy azzal vissza fogják szerezni az elvesztett provinciákat, — amelyekért mi ép ugy sirunk, mint akárki, — ha ezeket a dolgokat meggátolják. T. Nemzetgyűlés! Ha már erről beszélünk, akkor vegyünk példát arról, amit Gambetta mondott annak idején 1871-ben: Öklünket szorítsuk össze jól a zsebben, de ne mutassuk meg nyíltan, mig nem vagyunk elég erősek, hogy ezt megcsinálhassuk. Amig közgazdaságilag meg nem erősödtünk, addig ne mozduljunk sehol az egész vonalon, játsszuk a kisebbek szerepét, mint a szerényebbek lépjünk fel az egész vonalon és törekedjünk arra, hogy közgazdaságunkat megerősítsük. Elsősorban a népet kell „abból a szegénységből kivezetni, amelyben van. Önöknek mondom elsősorban, t. uraim, — mert a kereskedelem már elpusztult és az ipar pnsztulóban van — hogy elsősorban önöknek kötelességük az agrár izmust, a földet megvédeni, mert itt olyan agrárkrízis fog bekövetkezni, amilyent önök még nem láttak. (Gaal Gaston : Már régen megvan !) Első kötelességük önöknek a föld megkötését meggátolni; a földnek szabaddá kell lennie, mert el fognak pusztulni önök, ha nem lesz szabad. (Kovats-Nagy Sándor: Meglesz!) Abban az időben, amikor a földek ára szabad volt, száz kétszáz százalékkal is felemelkedett a földek ára, és akkor mindenki kapott olcsó kölcsönt. De amig önök megkötve tartják a földet, amig ilyen ignoráns alapon vezetik az ország közgazdaságát, addig itt boldogulás nincs, t. uraim. (Gaal Gaston : A ministeriumokat be kelt oltani a józan ész szérumával!) Az előbb azt mondottam, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez az ország általában, mostani helyzetében, amilyen vezetés alatt van, közgazdasági tekinteíben életképes-e. Próbáltam saját magam és barátaim révén is számításokat eszközölni és megint csak odajutok, ahova az előbb jutottam Gaal Gaston t. barátommal : ha az Úristen megsegit bennünket és jó termésünk lesz, akkor csak tudunk valahogy boldogulni. (Gaal Gaston : Akkor rendben van a kereskedelmi mérlegünk is!) Ha azonban olyan idők következnének be, mint 1897 után — hiszen köztudomású, hogy 1890-től 1897-ig kitűnő termésünk volt, azóta pedig nem tudtunk jó termésre szert tenni, — mondom, ha valami baleset folytán olyan idők következnének be, amilyenek voltak 1897 után, amikor orosz galon át kellett importálni, akkor nem tudom, hogy életképes lesz-e ez az ország. Különösen nem akkor, ha nem teszünk meg mindent, ami erőnktől telik abban a tekintetben, hogy életképesekké váljunk. Tisztelt barátom nagyon felingerült az előttem szólott képviselőtársam által emiitett többtermelésre. Hiszen közhely a többíermelés és épen évi május hó 15-én, szombaton. ezért nem is akarok erről sokat beszélni. Sajnos, mi sok mindenről beszélünk, de semmit sem csinálunk meg ; a példákat nem vesszük figyelembe. Gazdáink ugyan néha kimennek a külföldre és azután saját birtokaikon megcsinálják azt, amit külföldön iáttak. De kérdem, hogyan akarják önök a többtermelést megoldani, ha nincs olcsó kapitális a kezükben, ha nem tudnak invesztálni 5—6%-os pénzt ; hogyan akarnak kihozni 10—12 %-ot ? Elsősorban azt kelj elérnünk, hogy olcsó kapitálishoz jussunk. 11—12%-os kölcsönnel — nagyon keveset mondok, mert hiszen ennél sokkal többet fizetnek — nem lehet a többtermeléshez hozzáfogni. Hogyan képzelik tehát önök a megoldást 1 Tudom, hogy odaát is vannak gondolkodó emberek, tisztességes, derék, jófelfogásu emberek, mint bárhol másutt, méltóztassanak tehát nekem megmagyarázni, hogy akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a mezőgazdaság tud-e 11%-os kapitálissal többtermelést csinálni, Azzal, hogy egyegy kisgazdának 50 holddal több lesz a birtokállománya, meg nem érjük el a többtermelést, mert ezzel még csak átment a föld egyik kézből a másikba, ez azonban még nem többtermelés. Többtermelés lesz akkor, ha egy hold földből kétszer annyit tudunk majd kihozni, mint amennyit kihoztunk eddig. Hiszen másutt sokkal rosszabb földekből hoznak ki többet, mint amenynyit mi kihozunk a mi jó földeinkből. Ha nincsen olcsó pénz rendelkezésre, amely mellett a többtermelés kifizeti magát, akkor ne is álmodjunk többtermelésről. Ehhez pedig elsősorban szükséges az, hogy a földet felszabadítsák, hogy olcsóbb kamatú kölcsönöket kaphassanak, hogy a hitelező ne legyen kénytelen a rizikót is kalkulációba venni épen azért, mert a föld még nincsen felszabadítva. Nekem nincs földem, ami volt, az sincs meg, nekem tehát nem lehet más érdekem, mint az ország érdeke. Az én véleményem szerint a többtermelést csak ugy fogjuk tudni elérni, ha a földet minél hamarább felszabadítjuk ; ezzel önök is sokkal könnyebb helyzetbe jutnak, de ép ugy a pénzadók is szívesen fognak az önök rendelkezésére állani s önök ép ugy, mint a múltban, 5%-os kamatokkal is fognak pénzt kapni. Az ilyen pénzbefektetés biztos kölcsönt jelent, ezt kell tehát elérni. Annak azonban nincsen semmi értelme, hogy beszéljünk folyton a többtermelésről, katedrái előadásokat tartsunk és újságcikkekben írjunk arról, hogy azt miképen kell megcsinálni, anélkül, hogy a fundus, a pénz meg volna hozzá. Kérdem, mi az, hogy a minister kieszközöl a külföldön valami agrárkölcsönt ? Ez csak egy csepp ! Aki kapja, az is el fog pusztulni, mert hisz ez a kölcsön olyan drága, hogy nem is lehet igénybevenni. Akinek esze van, az nem is veszi igénybe. Hol van itt ministeriumainkban, a vezetőségben a bölcs vezetés, előrelátás, a közgazdasági vénának csak egy kis apró jele is. Hová indulunk 1 Quo vadis ? Az én véleményem szerint elsősorban menteni kell a lakosságot, mert a lakosságnak minden oldalon igen súlyos gondjai vannak- Ha talán a mezőgazdaságnak ma még nincsenek gondjai, majd lesznek holnap. (Felkiáltások a jobboldalon : Dehogy nincs ! — Gaal Gaston : Minden faluban pereg a dob az adóért ! Ezzel a bürokrácia nem törődik !) Szeretném, ha a minister urnák is volna ideje beszélni még ma s épen ezért nem óhajtom tovább [folytatni ezt az elmélkedést, csupán egy dologgal óhajtok foglalkozni, azzal, amiről előttem szólott Malasits t. képviselőtársam bsszélt. Ö ugyanis arról beszélt, amitől különösen a szociáldemokrata párt fél roppant nagyon, a nyolc-