Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-552
r  nemzetgyűlés 552, ülése 1926, órai munkaidő meghosszabitásáról. Ha volt idő, amikor ettől nem kellett félni, akkor ez a mai idő. Bár tudnánk azoknak a munkásoknak munkát adni, akik ma munka nélkül vannak. (Szabó Imre: Ezt mi nagyon jól tudjuk !) Bárcsak lehetséges volna, hogy beszélhessünk a munkaidő meghosszabbításáról. Nézetem szerint nemcsak a munkások, hanem az összes lakosok munkaidejét is meg kellene hosszabbitani, mert a mai nyolcórai munkaidő semmi körülmények között sem elégséges arra, hogy megélhessünk. (Malasits Géta : Száraz kenyéren nem lehet dolgozni.) Én szivem mélyéből kivánnám, hogy beszéljünk arról, hogy a munkaidőt 9—10 órára meghosszabbitjuk. Sajnos, nem élünk olyan időket, mert hiszen sokkal több ember van munka nélkül, mint amennyit gondolunk. Egy negyedmillió ember járkál Budapesten állás nélkül és ezeknek a száma folytonosan szaporodik, mert az inzolvenciák tömege még nem állott meg. A hivatalokból állandóan bocsátják el az embereket. Ezeket a dolgokat azért mondottam el, mert szerintem akkor, amikor kereskedelmi szerződéseket kötünk, fontos, hogy megnézzük a mi helyzetünket is. Fontosnak tartottam, hogy önök belássák, hogy én, mint ellenzéki ember, — aki a kormány felfogásával minden tekintetben határozott ellentétben állok, ha talán be is ismerem, hogy bizonyos haladást lehet észrevermi — sem tehetem meg azt, hogy ezt a kereskedelmi szerződést el ne fogadjam. Higyjék el uraim, hogy vannak kérdések, amelyek tekintetében a vélemények kontroverzek lehetnek, de amelyekben az egyiknek és másiknak is okvetlenül engednie kell, mert közösen kell eljárnunk ; ezek pedig azok a kérdések, amelyek kifelé tendálnak ugy, mint ez a kereskedelmi szerződés is. Ilyen kérdésekben, amelyek más államokat is érintenek, melyekbe más államoknak is van beleszólásuk, amelyek tekintetében más államok talán ki akarják használni egyes pártok vagy egyes felszólalások értékét, egy olyan országban, amely segiteni akar magán, az ellenzéknek a kormánypárttal egységesen kelleljárnia, (Helyeslés a jobboldalon.) inkább meg kell alkudnia és inkább szégyelnie kell az ellenzéknek magát, hogy hozzájárul, de hozzá kell járulnia az ország érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem_ utolsó dolog az, t. uraim, ha az ember meg tudja fékezni akaratát és le tudja szorítani saját véleményét. Soha életemben nem láttam még nagyobb férfiasságot, mint belátni azt, hogy igazam van, de az ország érdekében engednem kell. így engedek én is ebben a kérdésben, mert mindamellett, hogy ezt a kereskedelmi szerződést rossznak tartom, elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Eínök : Szólásra következik 1 Hebelt Ede jegyző : Senki feliratkozva nincsen. Elnök : Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kiván-e valaki szólni ? (Szabó Imre szólásra jeletkezik). Szabó Imre képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés! Mindössze pár percre kívánom igénybevenni a nemzetgyűlés türelmét, de már előre is ki kell jelentenem, hogy Sándor Pál képviselőtársam felszólalása után sem tudok abba a helyzetbe jutni, hogy ezt a szerződést elfogadjam. Bár Sándor Pál képviselőtársam ugy állítja be a kérdést, mintha ez a szerződés már haladás volna a múlthoz viszonyítva, mégis azt kell mondanom, hogy legfeljebb annyiban jelent haladást, hogy eddig nem volt szerződés és ezután lesz. De hogy ez a szerződés mit hoz, azt Várnai Dániel és^ Malasits Géza képviselőtársaim bőségesen kifejtették és én az ő fejtegetéseikhez mindenben csatlakozom. NAPLÓ. SLIII, évi május %ó 15-én, szombaton. 291 Végtelenül jellemző azonban Sándor Pál képviselőtársam egész megítélésére, hogy nagyszerűen vázolta milyen az a hangulat, amelyet a frankhamisítás a külföldön a magyar néppel szemben kiváltott és ennek a hangulatnak okozójaképen Sándor Pál képviselőtársam azokat állította oda, akik ezt a nagy fantasztikus marhaságot — ahogy ezt találóan elnevezték — nem voltak hajlandók szó nélkül eltűrni, akik odaállottak és azt követelték, hogy tessék a bajokat alapjukban orvosolni és nem elkendőzni. Amikor Sándor Pál képviselőtársam a franhaniisitást ugyanolyan jól és talán következményeiben még katasztrofálisabban Ítélte meg, mint mi, ugyanakkor nincs elitélő szava azokkal szemben, akik ezt a gazságot elkövették. (Sándor Pál : Dehogy nincs!) Nincs egyetlenegy elitélő szava azokkal szemben, akik a bíróság előtt kénytelenek felelni gazságaikért, (Sándor Pál : Dehogy nincsen !) de még kevésbé van elitélő szava a kormány ellen, melynek égisze alatt ebben az országban ilyen gazság megtörtént. (Zaj.) Ezt mindenesetre meg kellett jegyeznem azért, mert még sem hagyhatom szó nélkül, hogy Sándor Pál képviselőtársam azokra háritja a felelősséget, akik az oszág érdekében azt akarják, hogy ilyesmi itt az országban még egyszer meg ne ismétlődhessék. (Sándor Pál : Nagy tévedés !) Nem tévedés t. képviselőtársam, mert azt, amit ön itt elmondott, nem először hallom. A szerződéssel kapcsolatban csak néhány szavam van, ez is nem annyira magára a szerződésre, mint inkább azokra a mellékzöngékre vonatkozik, amelyeket Östör József répviselőtársam. ezzel az üggyel kapcsolatban még most is állandóan hangoztat ellenünk. Azt látom, hogy legutóbbi felszólalásom után is hosszabb nyilatkozatban tárgyalja Östör képviselőtársam a »Sopronvármegye« cimü lapban ezt a kérdést és ugy állítja oda a szociáldemokrata-pártot a közvélemény elé, mintha a szociáldemokrata párt akadályozta volna meg azt, hogy ez a szerződés nem került ide a nemzetgyűlés elé. Östör képviselőtársam ebben a nyilatkozatában ezeket mondja (olvassa) : »Szabó Imre szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő április 24-én közölte velem azt, hogy a szociáldemokrata párt intéző-bizottsága a pártközi akcióval foglalkozott, s ugy határozott, hogy nem hajlandó a költségvetési vita megszakításával az osztrák-magyar kereskedelmi szerződést egy nap alatt a nemzetgyűlésen átereszteni, mert szerintük a szerződés az ipari érdekeket sérti ; kritikai jogukban magukat nem hajlandók korlátnak alávetni, s emellett a mezőgazdasági érdekek másodrendű jelentőségűek.« Ismételten le kell szegeznem, hogy azt az önkéntes kisérletezést, amelyet Östör képviselőtársam ebben a kérdésben velünk szemben megkísérelt, egyáltalán nem vettük komolyan, annál is inkább nem, mert Östör képviselőtársunkat nem tarthattuk olyan tényezőnek, aki ebben a kérdésben komoly lépéseket tehetett volna. A magam részéről mégis, mint olyan ember, aki mindenkiről szeretek lehetőleg jót feltételezni, nem hagyhattam válasz nélkül e kérdést és azért válaszoltam Östör képviselőtársamnak azt, amit a legutóbbi ülésen felhoztam. Ki kell jelentenem, hogy abból a nyilatkozatból az a mondat, amelyben azt mondja Östör képviselő ur, hogy a mezőgazdasági érdekek a mi szempontunkból másodrendű jelentőségűek, egyetlen betű nem felel meg a valóságnak, mert ilyesmit én nem mondottam. A mezőgazdasági érdekeket nem helyeztem a másodrendű kérdések közé, csak hangsúlyoztam azt, hogy a mezőgazdasági kérdések védelmében súlyosabban támadja ez a szerződés 41
