Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A memzet gyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. J': ibávfacsaró látvány különösen a külvárosokban a zálog-házak előtt ácsorgók tömegének látása. A zálogházakat rendszerint 8 órakor nyitják és 12-ig tartják nyitva, azután délután 2-kor vagy esetleg 3-kor újból kinyitják s 6-ig nyitva vannak. Már félnyolckor láthat ott az ember vánnyadt és sápadt arcú nőket, férfiakat, gyermekeket egyaránt, kis szegényes batyuval, amint lesik, várják, hogy a bőségcsarnoka, a zálogház kinyiljék. Ezeknek a zálogházaknak forgalma épen a gazdasági válság következtében erősen növekvőben van, mert hiszen a legjobb módúnak látszó embertől 'kezdve a legszegényebbig" mindenki igénybe veszi ezeket a zálogházakat. Itt azután azt kell tapasztalnunk, hogy a zálogházak személyezete sokkal kevesebb, sem minthogy a forgalmat kellőképen le tudná bonyolítani; igen sok civódás, marakodás származik abból, hogy a zálogházak személyzete kevés és igy a kellemetlen jelenetek napirenden vannak a zálogházakban, az asszonyokkal és gyermekekkel való gorombáskodás pedig már teljesen megszokott dologgá válik, aminek ci-Z ci rossz hatása is van, hogy a közerkölcsöket sérti, rontja. Második hibája a zálogházaknak a túlságosan magas kamatozás, 14%-ot kamatot szednek a zálogházakban. Financiális szempontból, ha egy pénzember szemüvegén át nézem ezt, akkor nem találok semmi megütközni valót rajta, mert hiszen tudjuk, hogy vidéken 16—18 %-ot fizetnek kitűnő bonitásu cégek is. Ne tessék azonban elfelejteni, t. Nemzetgyűlés, azt, hogy — ami a tisztelt túloldalnak, az egységes keresztény pártnak nevében bennefoglaltatik —a keresztény szó kötelez valamire. A zálogházak intézménye keresztény intézmény. Katholikus papok alapították Rómában az első zálogházat; neve is monte pietà volt. Ez tehát egy par excellence katholikus vállalkozás, amely még a középkorból ered, amikor a katholikus egyház tudvalevőleg szigorúan tiltotta a kamatvételt. Akkor is a nyomorúság időközönként már nagyon erős lett s részben ennek ellensúlyozására, részben pedig, hogy áz emberek ne sülyedjenek el teljesen a nyomorban, alapították ezek a katholikus papok, ezek a szerzetesek a zálogházakat, amelyekbe egy oldalajtón bárki feltűnés nélkül besurranhatott, lerakhatta kis holmiját, amelyet azután eltettek s adtak rá pénzt; amikor újból eljött, elvitte a pénzt s legfeljebb a jótékony perselybe kellett valamit tennie, de kamatot ezekben a monte pieták-ban egyáltalában nem szedtek. Most teljesen üzleti alapon organizálták meg á zálogházakat. Tizemnégyszázalékos kamatot szed a Lázárok Lázáraitól az a kormányzati rendszer, az a kormány, amely nevében viseli a keresztény-keresztyén gazdasági üárt címét, illetőleg amely annak politikáját követi. Mindig azt mondják, hogy a nemesség, a gazdagság kötelez; azt mondják^hogyanemes embert kötelezi valami, a gazdag embert kötelezi á szegényekkel szemben tanúsítandó humanitárius érzés és jótékonyság. Abban a pártban együtt van a nemesség, a gazdagság, együtt van minden, ami önök szerint a nemzet szine-virágá és ott vannak a keresztény erkölcsök. Engedelmet kétrek, ez csak kötelez valamire! Legalább annyit tegyenek meg, hoigy a legszegényebb emberektől ne szedjétk pénzemberi ridegséggel azokat^ a kamatokat, amelyeket a szeg'ényes holmijukra kapott zálogkölcsön után fizetnek. Ezért biátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa); »A nemzetgyűlés utasítsa a kereskedelemügyi ministert, hogy a postatakarékpénztár zálogházi k'ölcsönző csoportjában a jelenlegi évi kamatot 14%-ról 8%-ra szállítsa le és a kamaton felül felszámított díjakat is erősen mérsékelje. A rendelkezést folyó évi június 1-től léptesse életbe.« Határozati javaslatom magáért beszél. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, nem akarok arról a rengeteg millióról és milliárdról beszélni, amelyeket az állam vagy 'kamatmentes kölcsön vagy alacsony kamatozási kölcsön formájában adott áz ipari és kereskedelmi vállalkozásoknak. Elismerem, hogy erre is szükség volt, elismerem, hogy tatáin kormányzati szempontból óhatatlan volt az, hogy ezeknek a vállalkozásoknak pénzt adjainak. Ebben az esetben azonban arról van szó, hogy a legszegényebb' emberekkel szemben gyakoroljanak nem jótékonyságot, hanem csak azt, hogy a kamatlábat szállítsák le valamivel, hogy csak valamivel legyen magasabb ez á kamatláb

1

, mint a Nemzeti Bank kamatlába. Tekintettel a zálogházak hihetetlenül növekedő forgalmára s tekintettel arra, hogy a nyomorúság mindinkább fokozódik s az emberek legutolsó rongyukat is elviszik a zálogházba, hogy meg tudjanak élni, a zálogházi kamat leszállításának kérése valóban méltányos és olyan kérés, amelyet egy kis — mondjuk — keresztény érzéssel teljesíteni lelhet. Ez alkalommal bátor vagyok felhívni a minister ur figyelmét arra, hogy a zálogházi személyzet túlkevés és ennek következtében a zálogtárgyak őrizete, kezelése nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Azonfelül, hogy az emberekkel gorombáskodnak, — mert óriási tömeg jön össze, amikor a zálogtárgyakat beveszik — s azonfelül, hogy a kiváltásnál is megvannak a bajok és a kalamitások, még a zálogtárgyak egyike-másika el is kallódik, el is vész abban a rengeteg tömkelegben, úgyhogy ebből kifolyólag a szegények leginkább károsodnak. Én tehát voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani ezeket, főképen a zálogházi kamatláb leszállítását. Képviselőtársaim délelőtt elmondották a dolgok kritikáját, én tehát végezetül még csak annyit kívánok kijelenteni, hogy ez az egész vita hasonlitott ahhoz, amit a keresztény középosztálybeli családokban szoktak csinálni karácsony előtt. Karácsony előtt felszólítják a gyermekeket, hogy irják fel egy kis cédulára, mit hozzon nekik a Jézuska. A gyermekek fel is irják. Ha van pénz, akkor a Jézuska elhozza, amit a gyermekek kívántak, ha nincs pénz, a Jézuska abban az esztendőben fukarnak mutatkozott. Ez is ilyen játék. Mi kérjük a ministert, hogy ezt is, azt is, amazt is tegye meg. Azt mondják: ha van pénz, akkor meg lesz, ha nincs pénz, akkor nagyon sajnáljuk, a Jézuska ebben az esetben kénytelen fukar lenni. Ennél az egész játéknál csak az a baj, hogy a Jézuska — értem alatta a ministeriumot — ebben az esetben nem egyenlő mértékkel mér. Mert hiszen ebben az állami költségvetésben nem énen a kereskedelmi tárcánál, hanem más tárcáknál olyan luxust, olyan fényűzést látunk, — erre majd az egyes tárcáknál külön-külön rátérünk — hogy ha erős megtakaritásókat eszközölnének, maradna Dénz szociálpolitikára, az ipar és a kereskedelem támogatására, az Alföld elektrifikálására s mindazon óhajok és kívánságok teljesítésére, amelyek a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatosan felmerültek. Tekintettel arra, hogy ezek a jámbor óha-