Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

 nemzetgyűlés 552. ülése 1926. Amint már a nmU alkalommal megtörtént, talán meg fog történni ez alkalommal is, hogy majd ellenvetésekkel fognak velünk szemben állani, azt fogják nekünk mondani, hogy hiszen a szociáldemokratáknak, a szabad kereskedelmi gondolat apostolainak, a szabad kereskedelmi elmélet állandó fejlesztőinek tulaj donképen örülniök kell és szeretettel kellene fogadniok ezt a szerződést, mert hiszen ez nagy lépést jelent a szabad kereskedelmi politika felé és nagy koncessziókat a szabadkereskedelmi gondolat számára már csak azért is, mert nagyon alaposan leszállitja a megfelelő ipari vámtételeket olyan mértékben, amelynek hatásait majd később meg fogjuk érezni; de akkor majd önök — akik hajlandók ezt a szerződést elfogadni — fognak sürgetni megfelelő intézkedéseket a magyar ipar védelmére. Azt az ellenvetést fogjuk tehát magunkkal szemben találni, hogy örüljünk, hiszen ez a szerződés, ez a javaslat nagy lépés a szabad kereskedelmi gondolat felé. Hogy a mi álláspontuník milyen, az nem klétséges, az nem sziorul további ismertetésre. Való igaz, hogy a szocialista vámpolitika le akarja bontani az egyes orszéigok és nemzeteik között nemcsk a politikai, hanem különösen a vámhatárokat is, hogy az áruknak teljesen szabad cseréjét kívánja.. Rá kell azonban mutatnom arra is, hogy az elvi álláspont és Európa mai helyzetében, a termeilés és a munkaerő mai válságos helyzetében nemcsak mi nálunk, hanem mindenütt egész Európában le kell szállani a vámpolitikai elméletek egéből és rövidebb vag*y hosszabb átmeneti időre ugy kell megvédeni a dolgozó munkást és az egyes országok' fejllődő iparát, ahogy az épen lehetséges. Én ezt már a magyar-francia kereskedelmi szerződés tárgyalásánál is felemlítettem] akkor is megmondottam már és vallomást tettem vámpolitikai felfogásomról. De akkor is megmondottam, hogy inkább elméleteket áldozok fel, elméleti meggyőződésem rovására hozok inkább áldozatokat, semhogy teóriák érvényesitésének erőszakolásával egyetlen munkás ktetnyértelenségének is okozója legyek. Ehhez az álláspontunkhoz, pártunknak ehhez a felfogásához ragaszkodnunk kell annál is inkább, mert hiába a szabadkereskedelmi gondolat, hiába a szabadikereskedelmi agitáció, a gyakorlatban azt látjuk, hogy Európában mindenütt a védővám érvényesül. Annyira érvényesül, hogy mindenütt egyre szigorúbbá teszik és legújabban azt kell látnunk), — amiről a t. előadó ur is említést tett, — hogy Ausztria, amely szerette maglát szabadkereskedő állam színében feltüntetni, legújabban ugy reformálta autonóm vámtarifáját, hogy a szabadkereskedő Ausztria rövid időn belül igen szigorú védővámpolitikára tért át; áttér a védővámrjolitikára abban a pillanatban, amikor eddig megkötött kereskedelmi egyezményei lejárnak. Én igazán nem tudom, hogy az előadó ur tulaj donképen mire alapitja azt a véleményét, hogy az osztrák autonóm vámtarifának megreformálása nem fog bennünket érinteni, mert hiszen itt van ez a szerződés, ameíy megvéd bennünket. De hiszen az osztrákoknak joguk lesz ezt bármikor felmondani, tehát valami különösebb reménységgel ne legyen az előadó ur abban a tekintetben, hogy ha ezt a szerződést megkötöttük, akkor nem lesz részünk abban a hatásban, amelyet az osztrák vámtarifa megreformálása következtében okvetlenül számba kell venni. Látjuk tehát, hogy mindenütt egész Európában a vámvédelem érvényesül. Ha tehát azt évi május hó 15rén, szombaton. 281 mondom, hogy rövidebb vagy hosszabb átmeneti időre a vámvédelmet akarom felhasználni átdolgozó munkásság védelmére, ez nem jelent részemről uj vámpolitikai orientációt, nem jelent teljes lemondást vámpolitikai teóriákról, hanem jelenti azt, hogy számolni kell a kényszerhelyzettel, az adott körülményekkel és ezek közepette ugy kell a védelem eszközeit megállapitani, ahogy azok épen adódnak. Méltóztasana'k csak megnézni a lengyelmagyar kereskedelmi egyezmény hatásait pl. a magyar szénbányáknál. Salgótarján helyzete, általában a magyar szénbányászat helyzete emlékeztessen bennünket arra, hogy mit várhatunk. Ha a lengyel szén nem volna feltorlódva a lengyel bányákban, ha bizonyos, már a vámháb ormiak mértékét elért német-lengyel veszekedés nem zárta volna el a lengyel szén útját Németországba, még akkor is el kellett légyen készülve a magyar kormány — amikor ezt a szerződést megkötötte — arra, hogy a lengyel szén dumping-árakon fog "bezúdulni Magyarországra, a belföldi árakkal szemben sokkal alaesonyabh árakon keres majd utat kifelé az elhelyezkedésre. Ez ellen már idejekorán meg kellett volna védeni a magyar bányamunkásságot, mert azok a rendelkezések, amelyek most adott ki a t. kereskedelmi minister ur a salgótarjáni bányamunkások fellépésének nyomása 'következtében, már elkéstek. Elkéstek annyiban, hogy a bányaipari munkásság óriási nyomorgáson ment keresztül. Ez a nyomor még ma is tart, mert a kormány most kiadott rendelkezéseinek hatásai még nem érezhetők. Ezt a nagy nyomorgást, ezt az emberfeletti szenvedést megtakaríthatta volna á kormány és megvédhette volna tőle a magyar bányaipari munkásságot, ha nagyobb előrelátással, több gondossággal járt volna el a külföldi kereskedelmi szerződések megkötésénél. Hogy ez a jelenség, amely a lengyel-magyar kereskedelmi szerződésből! folyólag a bányaiparban mutatkozott, könnyen bekövetkezheti'k a vegyi-iparban, a magyar ruházati iparban, a fa-feldolgozó és a vas-feldolgozó iparban is, erre legyünk elkészülve. Ezek a kilátások nem olyanok, amelyek részemre, vagy^ a magyar munkásság sorsát aggodalommal néző objektiv szemlélő részére elfogadhatóvá tenníéik a törvényjavaslat elfogadását. A magyar munkásság helyzetét is ronthatja ez a szerződés, ronthatja különösen azért, mert a magyar munkásság szociálpolitikai védelme — amint azt nagyon jól tudjuk — egyenlő a semmivel. Ahol olyan vámpolitika érvényesül a gyakorlatban, mint amilyen nálunk, ott a helyzetet esák a megfelelő szociális védelem ellensúlyozhatja, már pedig ebben a tekintetben oly szerencsétlenül szerény és silány a jtnagyar törvényalkotás, amely már maga is előidézheti azt a nagy nyomort, amelyet egyéb intézkedései is előidéznek. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy a kormány javaslatára a Nemzetgyűlés többsége, a kormányt támogató^ többség mit utasított vissza az elmúlt esztendőben. Itt van a rövid felsorolás a kezemben, Ebgy amikor a nemzetközi egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták, akkor a kormány javaslatára el nem fogadhatónak Ítélte a Nemzetgyűlés többsége és el is vetette a washingtoni értekezlet egyezményei közül a munkaidőnek az ipari üzemekben napi 8 órában és heti 48 órában való megállapításáról szóló javaslatot, elvetette az ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkoráról I szóló javaslatot; a genü értekezlet egyezmé-