Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-552
280 r A nemzetgyűlés 552. ülése 1926, gedményben részesül' az eredeti osztrák tételekkel szemben, a friss gyümölcs és a főzelék vámtételei is közel 50%-os csökkenést mutatnak, sőt közel esnek a vámmentességhez, nem 50, hanem közel 100 százalékos csökkenést mutatnak, mert a 20—30 koronás osztrák! autonom vámtételek lecsökkentek 1, 1-5, és 2 aranykoronára. Azt látjuk, hogy a vágóállatok, a friss hus és a halak exportja erősen csöíkentett vámtételek mellett történik tovább. Már most meglehet figyelni a magyar piacokion a tojás árának emelkedéséből, hogy az osztrák-magyar vámszerződésben a tojás exportja vámmentessé lett. De ahogyan a tojás árának emelkedéséből már érezhető ennek a vámszerződésnek hatása a magyar fogyasztópiacon épen a tömegfogyasztási cikkeknél, ugy szukeesszive meg fogjuk ez érezni minden elsőrendű élelmicikknél. És azt kérdezem most, amikor megállapithatóan a legszabadabb, a legtágabb utat nyitottuk Ausztria felé a mezőgazdasági termékeknek, hogy tulaj donképen mi fog itthon maradni a magyar foigyasztópiac számára'? Hogy a drágaság emelkedni fog, az egészen bizonyos; emelkedni fog azért is, mert a hazai fogyasztópiacok szükségletének biztosítására tulajdonképen semmi kormányintézkedés nem történik. A múltban történt valamelyes intézkedés, de természetesen rátérvén a a szabadforgalomra, épen a tisztelt túloldal sürgetése következtében, a fogyasztópiac biztosítására szolgáló rendelkezések mind hatályukat vesztették. A magyar fogyasztópiac szükségletének biztositására semmiféle k ormányintézkedés nincs. Be semmiféle intézkedés sincs arra sem, — a kormány felhatalmazással sem rendelkezik erre nézve — hogy az élelmiszerekből "csak a fölösleges legyen exportálható, hogy a termelt élelmiszereknek csak az a része legyen kiszállitható, amely a magyar fogyasztópiacon, mint fölösleg jelentkezik. (Szijj Bálint: Van elég fölösleg!) Én nagyon tartok attól, hogy a magyar fogyasztópiac igen keservesen fogja megérezni ennek a szerződésnek a hatását. Tartok ettől azért, mert hiszen abszolút szociális érzéketlenséggel kezeli a kormány a fogyasztás nagy érdekeit azokkal a fölhatalmazásokkal, amelyeket megkapott az autonóm vámtarifában, hogy t. i. leszállíthat bizonyos vámtételeket, szabaddá teendő az import útját bizonyos élelmi cikkek számára és hogy ezzel szemben bizonyos kiviteli tilalmakat léptethet életbe; ezekkel a. felhatalmazásokkal, noha volt már rá szükség, a kormány még egyszer sem élt. Én a jövőre nézve sem látok a kormány kezében biztosítékokat a magyar fogyasztópiac érdekeinek A T édelm>£!re. Azt tehát minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a nagyagrárius kapitalizmust, a mezőgazdasági nagy kapitalizmust a legteljesebb mértékben kielégíti ez a szerződés. Ezzel szemben mit szól hozzá a gyáripari A gyáripari érdekeltségek megnyilatkozásaiból én azt látom, hogy a gyáripar ugy tesz, mintha nem volna megelégedve a szerződéssel, mintha nagy áldozatokat hozott volna, a szerződést azonban mégis elfogadhatónak itéli. Hogy a magyar gyáripar áldozatokat hozott, illetőleg a szerződést előkészitő szákférfiak a magyar gyáripar, voltaképen tehát a magyar ipari munkásság rovására nagy engedményeket tettek az osztrákoknak, az bizonyos. A gyáripar, mely az autonóm vámtarifa tárgyalásánál és elkészítésénél olyan határozott, erélyes állásfoglalást tanusitott a gyáripar védelmére, ezt az erélyességet most teljesen feladta, felévi május hó 15-én, szombaton. adta olyan mértékben, hogy valósággal megdicséri a tájrgyalók munkáját. Ezt a dicséretet annál is inkább szervirozhatja a t. szakférfiak részére, mert hiszen ezek a szakférfiak és a gyáripari érdekeltség összefüggésben az Omge-vel, a mezög'azüasagi nagy kapitalizmussal, teljes egyetértésben, minden lépésről tudva, voltaképen együtt dolgoztak Bécsben. Ez nem titok, t. Nemzetgyűlés! A Gyosz. hivatalos lapja maga is bevallja ezt, amikor azt mondja, hogy illusztris szakférfiak tárgyalták ezt a szerződést, vettek részt az előkészitő munkában és hatalmas munkát végeztek. Amikor egyrészt arról van szó, hogy ez a szerződés nagy károkat okoz a gyáripari termelésnek, különösen a nagy előszeretettel üvegházi iparnak nevezett magyar iparágaknak, akkor a gyáripari érdekképviseltet lapja olyan dicsérettel van a tárgyaló • szakférfiak iránt, hogy ez a dicséreten t messze túlmenően már a gyanusság határait érinti. A »Magyar Gyáripar «-ban ezt mondja a Gyosz. (olvassa).- »Az érdekelt kiváló szakférfiúknál Szövetségünk és az egyes iparágak képviselői, akik a tárgyalások egész ideje alatt velünk állandó összeköttetést tartottak fenn, hálánkra érdemes méltánylást és előzékenységet találtak és azt hisszük, hogy ez az együttműködés hozzájárult ahhoz, hogy maga a szerződés, noha ipari szempontból és végső eredményben kielégitőnek e pillanatban nem is mondható, de mondható következetes, logikus és átgondolt műnek, amely szervesen hozzásimul autonóm vámtarifánkhoz és az elkerülhetetlen terhek viselését lehető egyenletes elosztással és megfelelő konstrukcióval igyekszik megkönnyíteni.« Mondom, én ezt a dicséretet abszolúte nem tu dem megérteni, amikor a magyar ipar rovására valóban elitélendő rendelkezések vannak ebben a szerződésben. És ha logikus munka volt ez, — ahogy a Gyosz. lapja dicséri — hát ez a munka csak annyiban volt logikus, hogy megváltoztatta autonóm vámtarifánk egész képét és megváltoztatta — ismétlem — nem is annyira a nagyipari kapitalizmus, mint a dolgozó és a dolgozni akaró magyar munkásság rovására. Azt már mondottam, hogy a javaslat nagy kaput nyit az élelmiszerek exportjának, ezzel szemben meg kell állapitanom azt is, hogy nagy kaput tár ki az iparcikkek importjának is. Hiszen ismételten csak a logikát annyira dicsérő Gyosz. hivatalos lapjára kell hivatkoznom, amely megállapítja, hogy a vámok leszállítás ci cl vegyészeti iparban kiterjed a legkülönbözőbb készárukra, festékekre és^ lakkokra; igen súlyosan érinti a vámszerződés a fafeldolgozó ipart és a bútoripart. Az előadó ur is kénytelen volt elismerni, hogy igen súlyosan érinti a szerződés a konfekcionális ipart, azután valóságos krizisét fogja előidézni a vegyi iparnak. A bőriparban a talpbőrkészitő iparnak igen nagy károkat fog okozni ez a szerződés, mert hiszen az osztrákok a talpbőrnél olyan engedményeket kapnak, amelyekre még álmukban se mertek volna gondolni. A vasfeldolgozó ipar hasonlóan válságos helyzetbe kerül és én igazán nem tudom, ha ennek a javaslatnak megfelelő ellenintézkedések nem történnek a kormány részéről, hogyan fogják megúszni az általam emiitett iparok a szerződés hatását. Amint tehát látható, a szerződés nem gondol a magyar élelmiszereket fogyasztó piac védelmére, ezzel szemben viszont nem védi meg a belföldi munkás munkalehetőségét sem.
