Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

A nemzetgyűlés 552. ülése 1926. Röviden ezekben voltam bátor az osztrák kereskedelmi szerződést ismertetni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az osztrákmagyar vámtarifaszerződés tárgyalására rátérnék, megjegyzést tegyek arra a sajtóhadjáratra, amely e szerződéssel kapcsolatban az elmúlt hetekben a szociáldemokrata párt ellen irányult. Méltóztatnak rá emlékezni, hiszen mindama sajtóorgánumok, amelyekhez a kormány keze hozzáférkőzhetik, a legnagyobb területen, a legnagyobb szenvedélyességgel támadták pártunkat, azzal vádolták, hogy milliárdokra menő károkat okozunk a termelőknek és az exportkereskedelemnek, mert a szociáldemokrata párt nem akarja keresztülengedni a magyar-osztrák kereskedelmi szerződést. Amikor ez a támadás elérte a csúcspontját, amikor elérkezett már a vidék lapjaiba is, akkor itt a nemzetgyűlésen, tehát az egész ország szine előtt, az egész ország füle hallatára a ministerelnök ur kénytelen volt azt a kijelentést tenni, hogy hiszen a szerződést nem is lehet tárgyalni addig, amig az állategészségügyi egyezményt Ausztriával meg nem kötötték. A ministerelnök urnák ez a kijelentése leleplezte azt jtótámadást, amely ellenünk irányult, leleplezte azt az alantas taktikát is, amely egy pártot teljesen ártatlanul akart az ország szine elé ugy odaállítani, hogy vonakodásával, makacskodásával, a kritika jogához való ragaszkodásával milliárdokra menő károkat okozott. T. Nemzetgyűlés! Az egész magyar közvélemény előtt kell lelepleznünk és megbélyegeznünk ezt a taktikát és itt kell ismételten rámutatnunk arra, hogy a sajtó hangulatkeltő közleményei, amelyek egyre gyakoribbak voltak ellenünk, minden egyes mondatukban tudatos hazudozások voltak. Nagyon érdekes, hogy ezekben a sajtótámadásokban — amelyek, ismétlem, ellenünk teljesen alaptalanok voltak — egyáltalában említés sem tétetett arról, vájjon ki a felelős azért, hogy a múlt esztendei provizórium-tárgyalások meghiúsultak, vájjon ki a felelős azért, hogy e meghiúsult provizórium után felvett osztrák-magyar kereskedelmi szerződési tárgyalások háromszor Vagy négyszer zátonyra jutottak, azokat hoszszu ideig nem tudták folytatni és ez a tárgyalás csak most, azt hiszem: az esztendő elején, került abba a helyzetbe, hogy azután különösebb zökkenők nélkül befejeződhetett. Ezt a kérdést egyáltalában nem firtatták; nem keresték, hogy ki a felelős a provizórium-tárgyalás meghiúsulásáért, hogy ki a felelős azért, hogy tavaly a gyümölcs csakugyan a nyakára rohadt az exportőröknek s hogy megtörténik az, hogy a bortermelőknek a pincéjében savanyodik a bor. Még nem hallottam felvetni a felelősség kérdését azért, hogy pl. Csehország felé teljesen megszűnt a borexport. A minap olvastam a cseh-magyar kereskedelmi kapcsolatokról és forgalomról szóló kimutatást, egy nagy statisztikai táblát, abban egyetlen liter bornak Csehországba való kivitele nem szerepel, holott nagyon jól tudjuk, hogy a régi monarchiának mai cseh területére csakis Magyarország szállitotta a bort, a magyar borexport elhelyezésre talált Csehországban de az 1925-ös évi május hó 15-én, szombaton. 279 cseh-magyar kereskedelmi forgalomban egy liter bor kiszállítása nem található. Méltóztatnának a felelősséget ezért is felvetni, vájjon ki a felelős ezért, hiszen Csehországgal, a cseh kormány megbizottaival már több esetben öszszeültek a magyar megbízottak, hogy végre nyélbe üssék a kereskedelmi egyezményt, mindannyiszor sikertelenül. Ha a magyar mezőgazdaságnak ebből kára van, akkor ezt a kárt csakis azok okozhatták, akik megfelelő belső politikával, de megfelelő külső politikával sem tudták elérni azt, hogy a környező államokkal a kereskedelmi egyezmények már régen megköthetők legyenek. T. Nemzetgyűlés! Én nagyon jól megértem, hogy bennünket miért támadtak. A rendes taktikai fogás ez, elterelni a figyelmet azokról, akik a nagy károkat okozó mulasztásokat, hibákat valóban elkövették, elkövették a magyar mezőgazdaság és a magyar ipari termelés rovására is. Én azért tértem vissza erre a kérdésre, hogy ezt a rosszhiszemű sajtómunkát megbélyegezzem, de egyben megállapítsam azt is, hogy ezt a rosszhiszemű sajtómunkát, épen azért, mert túlzottan rosszhiszemű volt, nagyon jól irányította a kormány sajtóirodája: nekünk azonban ismételten tiltakoznunk kell az ellen, hogy egy közpénzen fentartott intézmény ilyen hazug hangulatkeltés terjesztésére vállalkozzék, hogy közvéleményhamisitásra vállalkozzék és olyan párt ellen igyekezzék a közhangulatot felkelteni és uszítani, amely párt a vámszerződés tárgyalásába, előkészítő munkájába sem közvetlenül, sem közvetve he nem folyhatott. T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a provizórium-tárgyalások meghiúsulása bizonyos kiegyenlítő hatással volt, eddig teljesen ellentétes és sok küzdelmet vivott magyar érdekképviseletekre: mintha a Gyosz. és az Omge. egyszerre rájöttek volna arra a felismerésre, hogy ha igy folytatják tovább dolgaikat, mint ahogyan eddig, akkor ebből valamennyiüknek káruk származik. A provizórium-tárgyalás meghiúsulása után már kezdtek békülékeny hangokat pengetni és amikor megindult a rendes magyar-osztrák kereskedelmi szerződési tárgyalás, akkor ez a béke a legnagyobb^ mértékben be is következett a gyáripari és mezőgazdasági nagy kapitalizmus érdekképviseletei között, összeölelkeztek, megtalálták a békének és az érdek védelmének megfelelő pontjait és mint mindannyiszor, valahányszor ez a két kapitalista hatalom, ez a két kapitalista érdekképviselet kibékült, — mert nem ez az első eset — ez olyan eredményeket szült

% amelyek bizony egyáltalában nem szolgálják az ország érdekeit és amelyeket különösen a magyar ipari munkásságnem köszön meg. Méltóztattak hallani az előadó nr jelentéséből, rövid utalásaiból, hogy tulajdonképen milyen munkát végeztek kiküldötteink az osztrák szerződéses tárgyalásokon. Ebből meg méltóztatnak tudni ítélni, anélkül, hogy egy pillanatra is betekintenének ebbe a törvényjavaslatba, hogy ezzel a szerződéssel bizony a magyar ag-ráriusok a legnagyobb mértékben meg lehetnek elégedve. Meg lehetnek elégedve azért, mert tág kaput nyit a mezőgazdasági exportnak, tág kaput nyit a mezőgazdasági termékek kiszállításának. Több elsőrendű szükségleti cikk, fontos tömegfogyasztási cikk vámmentessé lett a szerződésben. Azt látjuk, hogy a liszt 50%-oe en-