Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

À nemzetgyűlés 552. ülése 1926. évi május hó 15-én

} szombaton. 27? és háromnegyed milliót, 1923-ban 147-5 millió, I 1924-ben 209-5 millió, 1925-ben pedig 235-5 milliót tett ki. Kivitelünk százalékos arányszáma emellett épugy, mint a behozatalunké, ugyancsak felmenő tendenciát mutat, amely magyar szempontból kétségtelenül igen örvendetes, mert ez azt mutatja, hogy exportlehetőségeink évrőlévre tényleg fokozódnak. Kivitelünk százalékos arányszáma ugyanis 1925-ben 60-58%-ról 33-52%-ra csökkent le. Ha mármost az Ausztriával fennálló külkereskedelmi forgalmunk mérlegét állitjuk fel, akkor is látszólag igen kedvező eredményt látunk, amennyiben azt látjuk, hogy mig 1920-ban még 111-5 millió behozatali többletünk volt, amely többlet 1924ben 60-5 millióra, 1922-ben pedig 30 millióra csökkent le, 1923-tól kezdve már aktivok vagyunk Ausztriával való külkereskedelmi forgalmunkat illetőleg, amennyiben 1923-ban már 38 millió a kiviteli többletünk, amely többlet 1924-ben 46-5 millióra, 1925-ben pedig 66-3 millióra növekedett. Látszólag tehát ez igen kedvező kép, azonban nem szabad elfelejtenünk azt, hogy mig Ausztria majdnem kizárólag kész terményeket, kész iparcikkeket importál hozzánk, amelyekben a munka sokkal nagyobb értéket képvisel, addig nálunk az Ausztria felé irányuló kivitelünk legnagyobb részében úgyszólván kizárólag mezőgazdasági cikkekkel és terményekkel találkozunk, amelyekben a munka tudvalevőleg igen elenyésző hányadot képvisel. Ez az aktivitás tehát gazdaságpolitikai szempontból szomorú, mert minden országnak arra kell törekednie végeredményben, hogy minden nyersanyagát maga dolgozza fel és lehetőleg kész terméket vagy iparcikket exportáljon, hogy ezáltal a munka értéke az országon belül maradjon. T. Nemzetgyűlés! Általánosságban ezeket bátorkodtam az osztrák kereskedelmi szerződtessél kapcsolatosan megemlíteni. Mielőtt a szerződésre magára rátérnék és azt nagyjában ismertetném, ki kell jelentenem, hogy ez a szerződés látszólag ugyan sokkal nagyobb áldozatot jelent Magyarország számára, mert ha megnézzük a szerződés azon tarifális engedményeit, amelyeket mi nyújtunk Ausztriának, akkor azt találjuk, hogy a magyar autonóm vámtarifa 974 tétele közül 1G0 tétel alá tartozó iparcikket érint ez a szerződés, még pedig 135 tétel alá tartozó árukra adunk mi többkevesebb tarifális kedvezményt Ausztriának, ezenkívül lekötjük több cikknél Olaszországnak és Franciaországnak már odaadott kedvezményt is; ezzel szemben a mérleg másik oldalán pedig azt találjuk, hogy az osztrák tarifa 558 tétele közül csak 74 tételt érint a szerződésnek tarifális része és ezen tételek nagyrésze sem tartalmaz egyebet, mint a jeilenlegi osztrák autonóm vámtarifa tételeinek a lekötését. Ha ennek ellenére mégis azt állapitom meg, hogy ezen látszólagos különbözőség dacára is a szerződés magyar szempontból megfelelő, céltudatos és minden tekintetben elfogadásra érdemes szerződés, ezt azon meggondolás alapján teszem, mert mint a t. Nemzetgyűlés is bizonyára igen jól tudja, egyrészt az osztrák vámtarifa nem részletez annyira, mint a magyar vámtarifa, tehát nem tartalmaz annyi tételt, másrészt az Ausztria részéről nekünk nyújtott tarifális tételek majdnem kizárólag tömegcikkekre vonatkoznak, amivel szemben mi igyekeztünk az egyes tételek alá tartozó cikkeket annyira specializálni, körülírni és körülhatárolni, hogy ezáltal a tarifális engedmény lehetőleg csak olyan iparcikkekre | vonatkozzék, amelyeket a magyar ipar nem állit elő elegendő mennyiségben. Ezenfelül nem szabad figyelmenkivül hagyni azt sem, hogy az osztrák vámpolitikában az utolsó időben lényeges mélyreható változások állottak elő.^ Amig ugyanis Ausztria eddig az összes középeurópai államok közül a legmérsékeltebb vámtarifával dolgozott és kifelé fennen hangoztatta azt, hogy a szabadkereskedelem hive, mert ezzel arra törekedett, hogy ilyenmódon egyrészt biztosítsa magának a tranzité-kereskedelmet, másrészt pedig az osztrák iparnak tegye lehetővé az exportot; addig az utolsó időben azt tapasztaljuk, hogy Ausztria ezen a kereskedelmi politikán teljesen változtatott. Az első időben csak néhány vámtarifatétel vámemeléséről volt szó Ausztriában, addig a legutóbb benyújtott tarifareform már úgyszólván az egész osztrák vámtarifát felöleli és az egész vonalon közel 100%-os "tarifaemeléseket tartalmaz. Ebből a szempontból bir tehát különös jelentőséggel az Ausztriával most megkötött tarifális szerződés, mert mi, ha már egyszer lekötöttük a jelenlegi autonóm tételeket az Ausztriában életbeléptetett vagy a jövőben életbeléptetendő vámemelések minket már nem fognak érinteni és igy exportunk lehetősége továbbra is biztositva lesz. T. Nemzetgyűlés! A szerződés a mi részünkről olyan körültekintéssel, szakértelemmel és olyan ügybuzgalommal készíttetett elő, hogy a legteljesebb elismerés és köszönet illeti meg azokat a szakreferenseket és mindazokat, akik ezen szerződés megkötése körül oly hoszszu ideig annyit fáradoztak és olyan nehéz munkát végeztek. Ezek után bátor leszek magának a szerződésnek az ismertetéséhez röviden hozzákezdeni. Maga a szerződés pótegyezménye az 1922-ben, február 8-án megkötött kereskedelmi egyezménynek, amely kimondja, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének fentartása mellett eg*y egész sor cikkre nézve kölcsönösen külön tarifális kedvezményt biztosit. A mi szempontunkból azok a cikkek jönnek a szerződés szempontjából elsősorban tekintetbe, amelyeket — mint már emiitettem volt — mezőgazdaságunk exportált eddig is Ausztriába. Ha megnézzük külkereskedelmi forgalmunk kialakulását, azt látjuk, hogy az Ausztria felé irányuló külforgalmunkban legnagyobb jelentőséggel a vágó- és igásállatok birnak, amelyeknél 1923-tól kezdve igen örvendetes fejlődést látunk, amennyiben az 1923-ban kivitt vágó- és igásállatok száma 63.500 darabról 1925-ig 185.500 darabra emelkedett. A második igen jelentős tétel volt a kivitelben a liszt, a búza és rozskivitel. Ezen cikkeknél Ausztriával kapcsolatban épen azt tapasztaljuk, hogy mióta Ausztria a 3 koronás lisztvámokat életbeléptette, azóta lisztkivitelünk ijesztően aláhanyatlott. A kivitt liszt mennyisége ugyanis 1923-tól 1,400.000 métermázsáról 638.000 métermázsára, vagyis több mint a felére csökkent le. Ezzel szemben pedig buzaés rozskivitelünk igen rohamosan emelkedett 118.000 métermázsáról 1,059.000 métermázsára. A többi exportcikkünk szintén legnagyobbrészt mezőgazdasági termény és csak néhány iparcikkel szerepelünk jelentősebb számokkal az Ausztriába irányuló kivitelben. Az osztrák behozatalban a legnag-yobb tétellel a pamutszövetek, a papir és papíráruk, a gyapjúszövetek, a pamutfonalak, a kikészített bőráruk, a különböző fémek, a nyers és 39*