Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-552

Ö7Ö A nemzetgyűlés 552. ülése Í926. évi május hó 15-én, szombaton. gon ugyanazon napon uj autonom vámtarifa lépett életbe. Magyarország ugyanezen a napon, illetve már korábban is fokozatosan, de ezen a napon végleg teljesen megszüntette az összes fennálló behozatali és kiviteli tilalma'kat és erről a helyről is ki kell jelentenem, hogy Magyarország ma Közép-Európában úgyszólván az egyedüli állam, amely a nemzetközi kereskedelem útjából máris minden korlátozást eltörölt és igyekszik eltörölni. Ausztria 1925 január elsejéin ugyancsak egy uj vámtarifát léptetett életbe, amely vámtarifa bár általános nivóját tekintve lényegesen alacsonyabb, mint a magyar autonom vámtarifa, azonban, ha figyelemmel nézzük az osztrák vámtarifát, azt tapasztaljuk, hogy az osztrák vámtarifa igenis tartalmaz számos olyan tételt, amely éppen Magyarországgal szemben állíttatott be az osztrák vámtarifába és a magyar mezőgazdasági cikkeknek exportját lényegesen megnehezítette, sőt sok cikknél teljesen lehetetlenné tette. Mindezek a szempontok, nemkülönben az a szempont is, hogy közben Ausztria több állammal, mint Németországgal, Olaszországgal és Jugoszláviával is külön tarifális szerződéseket kötött, — amelyekben egyes cikkeket ugy határolt körül, mint pl. a bort, szalámit, paprikát stb., hogy a legnagyobb kedvezményes megállapodások ellenére a magyar származású cikkek nem élvezhették ezeket a kedvezményes vámtarifákat. Az osztrák szerződéses megállapodások tehát kifejezetten Magyarország ellen irányultak akkor, midőn a magyar árut ki akarta zárni vagy egyenesen lehetetlenné tette azt, hogy a magyar áruk az osztrák piacra bemehessenek — mondom, ezek a szempontok tették szükségessé azt, hogy mielőbbi tárgyalásokat kezdjünk Ausztriával. Ezek a tárgyalások igen hosszú ideig tartottak, több mint egy évig, többszöri megszakításokkal ós meg kell állapitanunk, hogy magyar részről sokkal nagyobb előzékenységgel találkoztunk a tárgyalások folyamán, mint osztrák részről. A t. Nemzetgyűlés előtt is bizonyára emlékezetes még, hogy a múlt év tavaszán provizóriummal igyekeztünk megoldani a szerződés hiányát, hogy ezáltal is biztosítsuk a magyar mezőgazdaság termékeinek, különösen a tavaszi főzelékeknek és gyümölcsöknek Ausztriába való exportját. A tárgyalások folyamán, mint emiitettem, Magyarország a legmesszebbmenő előzékenységgel viselkedett és az osztrák kívánságokat úgyszólván 100%-ig honorálta, annak ellenére, hogy a magyar ipar sok iparágának sok cikkénél kétségtelenül igen jelentékeny áldozatokat kellett hoznia. Megtettük azonban ezt, mert mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a magyar mezőgazdasági export érdekében az iparnak kell elsősorban áldozatokat hoznia. Osztrák részről ezzel szemben a legnagyobb nehézséget és ellenállást tapasztaltuk épen azoknál a tételeknél, amelyek a magyar exportérdekek exisztenciális tételei voltak. Hogy például csak a bort emlitsem, úgyszólván az első perctől nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy legalább is azt a vámmérséklést kell nekünk is kapnunk, amelyet már Olaszországnak biztositott Ausztria: a 30 aranykoronás borvámot és mégis hónapokig tartó alkudozások után egyeztek csak bele az osztrákok, hogy ezt a borvámot magyar borokra minőségre való tekintet, nélkül engedélyeztessék. A lisztvámoknál pedig, amely cikk pedig elsősorban a fogyasztók millióit érdekli, mert a mindennapi kenyeret drágítja meg, az utolsó percig folytattunk igten nehéz és súlyos tárgyalásokat és e mellett azt is ki kell jelentenem, hogy az elért eredmények még ma sem azok, amelyeket a magyar malomipar szempontjából kívánatosnak és elegendőnek tartottunk. T. Nemzetgyűlés! Ha mármost vizsgálni akarjuk azt, hogy mit jelent ránk nézve az Ausztriával megkötött szerződés, a legvilágosabb képet akkor kapjuk, ha megnézzük, miképen alakult Ausztriával külkereskedelmi forgalmunk az utolsó esztendőkben. Mint emiitettem, az összeomlás utáni első években, amikor a forgalom bármily nehézségek között, de mégis csak megindult a szomszéd államok között, elsősorban az Ausztriával fennállott régi kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat igyekeztünk kihasználni és igy külkereskedelmi forgalmunk az összeomlást követő időkben több, mint ötven százalékban Ausztriából hozzánk, illetve tőlünk Ausztria felé irányult. Később ezen preponderáló szerepe Ausztriának némileg lecsökkent, amennyiben sikerült egyrészt a többi utódállamokban is a régi kapcsolatainkat felújítanunk és megerősitenünk, másrészt pedig egyéb európai és tengerentúli piacokon is teret nyertünk a magyar export, főleg mezőgazdasági cikkeink részére. Ausztria azonban kétségtelenül még ma is egyike legfontosabb szomszéd államainknak, amely a jövőben sem fogja ránk nézve eddigi jelentőségét gazdasági téren elveszteni. Igen érdekes például, ha azt nézzük, hogy 1920-tól 1925-ig mikép is alakult behozatalunk Ausztriával. 1920-ban 211 millió aranykorona volt behozatalunk értéke Ausztriából, tehát egész behozatalunknak 50-55%-a. Ez a behozatal 1920-tól 25-ig a következőképen alakult: 1921-ben 196 millió, 1922-ben 155 és fél millió, 1923-ban 109 millió, 1924-ben 103 millió és 1925ben 167 millió. Egész behozatalunknak százalékos aránya ez alatt az idő alatt 50'55%-ról fokozatosan lecsökkent 22-57%-ra, minek oka, mint emiitettem az, hogy közben más piacok is megnyíltak Magyarország számára, illetve időközben más államokkal is szerződéseket kötvén, Ausztrián kivül egyéb országokból is nagyobb mennyiségben jött be áru Magyarországba. Általában azonban azt tapasztalhatjuk, hogy Ausztriából Magyarország felé irányuló behozatalunk állandó és nem jelentékeny ingadozást mutat. Mint érdekes szimptomát kell megemlítenem még azt is, hogy 1923-ban, —- amikor még erős behozatali korlátozások voltak—• volt a legkisebb a behozatal összértéke, mert hiszen csak 109 millió aranykoronát tett az ki, ezzel szemben az 1924 és 1925-ben már 163, illetve 167 millió aranykoronára növekedett a behozatal. Az ausztriai behozatalnak ez a megnövekedése tehát bizonyítja azt is, hogy a mi vámtarifánk tarifatételei nem oly prohibitiv magasak, mint az az autonom vámtarifa tárgyalása alkalmával egyes oldalakról és egyes érdekképviseletek részéről vitattatott, mert hiszen a vámtarifa életbeléptetése óta ausztriai behozatalunk lényegesen növekedett annak ellenére, hogy köztudomású, hogy az általános gazdasági krízis lényegesen lecsökkentette az egész ország vásárlóképességét, illetve fogyasztóképességét is. Ha a behozatallal szemben Ausztriába irányuló kivitelünket vizsgáljuk, akkor örvendetesen állapithatjuk meg, hogy amig 1920-ban 99 és fél milliót tett ki összkivitelünk Ausztriába, amely egész kivitelünknek 60-50%-át tette ki, ez a kivitel az utána következő évben fokozatosan és örvendetesen emelkedett. 1921ben ugyanis már 135 és fél milliót, 1922-ben 125