Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

::2 A nemzetgyűlés 5á6. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. 15 perckor indulnak, tehát a munka beszüntetése és a vonat indulása közt legfeljebb 15 pere spácium van. Tessék most már elképzelni, hogy annak a szegény munkásnak, akinek villamosra nem igen telik, hogyan kell rohanni amig munkahelyétől elér a nyugati pályaudvarra s ott aztán azt kell tapasztalnia, hogy a pályaudvarral szemben állanak a sinek, de nem mehet be egyenesen az ajtón, mert ezt a beneficiumot csak lóversenyek alkalmával adják meg azoknak, akik pénzüket Alagra viszik, ellenben annak a tisztességes polgárnak és munkásnak, aki siet haza munkája befejezése után akár Vecsésre, akár az e környékbe eső községekbe, körül kell kerülnie a nyugati pályaudvart és körülbelül negyedórai utat kell megtennie, amig beér a váróterembe és sokszor ugyanazt az utat vissza is meg kell tennie. Tessék elképzelni, egy hosszú utat kell megtennie abban a szorongó tömegben, amie- batyujával megint vissza tud érni. Azt a kedvezményt, amelyet a magyar államvasutak igazgatósága megad a lóversenyt látogtó közönségnek hogy t, i. a pályaudvar homlokzatán levő nyitható ajtókon mehessen be, — azt hiszem, ennek semmi akadálya nem volna, hogy ha egy kis humanitárius, emberséges érzés volna, a Máv. igazgatóságában, — annak a sok száz tisztviselőnek és munkásnak is megadhatná, hogy kinyittatnál a homlokzaton levő ajtókat, mint ahogy kinyitják ezeket a. lóversenyek alkalmával. Ennek, azt hiszem, semmi különösebb akadálya nem volna. / ! H «^ Általában kissé revízió alá kellene venni a Máv. helyközi forgalmát. Mert nemcsak Budapesten baj az, hogy a vonatok vagy túlkorán érkeznek, vagy túlkésőn, mert ha megnézi az ember a vidéki városokat, a megyei központokat, ugyanazt tapasztalja, A helyközi forgalom mindig mostoha gyermeke volt a magyar államvasutak igazgatóságának és legfőbb ideje volna hogy a helyközi fogalommal szemben tapasztalt politikáját a szükséghez képest megváltoztassa. Rendkívül sokkal járulna hozzá az egyes megyei székhelyek élelmezésének i a vitás óhoz a megyei központok forgalmának növeléséhez a MáA^ ha egészséges helyközi forgalmi politikája volna. Itt azután bátor vagyok a minister ur figyelmébe-ajánlani valamit, ami, a^t hiszem, nem kerülte el figyelmét m^rt dacára, hogv nagy az elfoglaltsága arról bizonyára tud. hogy legfőkénen Németországban, de legújabban Ausztriában is igyekeznek a postával kanPif'Olatop autóbuszjáratokat fentartan\ amelyek p>, naevohb vasúti gócpontoktól vagy megyei Gócpontoktól kiindulva, igyekeznek a körnvpk?t behálózni és a forgalmat növelni. N^lun^ erről igen kevés szó esik- A postának vannak pp-viV-másik városban autói amelyekkel ezt a közlekedést ie-yekszik lebonyolítani, de e? még •"»Ivan primitiv dolog és annyira gvermekciüőben jár hogv azt hiszem, ho^v a költségvetés rengeteg számoszlopai közt lehetne fedezetei találni arra. a, pár kísérleti autóbusvJáT-atra. amelyet a postával kapcsolatban meglehetne indítani. Továbhá bátor vagyok a minister ur figyelmet felhívni arra, hogy alföldi nap-vobb vá^sokban egyes lakosok egyes vállalkozók agilitása következtében mán- lassan-lassan gyakorlatba iön a nagyobb városoknak és nagvnhb falvaknak autóbusszal való összekötése. ]>v például Szegedet és a Szeeed környékbeli községeket autóbusszal kötötték ÖSSZP és ezek a magánvállalkozók kezén levő autóbuszok jólrosszul ellátják valamiképen a forgalmat, A ministerium álláspontja ebben a tekintetben az, hogy ha azon a megyeszékhelyen villamosforgalom van, akkor vállalkozó, amelyik a villamosforgalmat fentartja, vállalja magára a környékbeli autóbuszforgalmat is. így Szegeden a szegedi villamosművek fogja kapni az iparigazolvány^t a szegedi autóbuszforgalom lebonyolítására és ennek a társaságnak lesz joga arra, hogy a Szeged környékbeli községeket autóbusszal összekösse. Magában véve ez igen okos és helyes gondolat, mert annak a tőkeerős villamosvasúti vállalatnak bizonyára több pénze van, hogy az autóbuszforgalomra berendezkedhessek és jobban szolgálja a közönség forgalmi kényelmét, életbiztonságát és egyéb igényeit is. Amit azonban kifogásolok, az az, hogy ezek a dolgok rendkívül lassan mennek, pedig kissé-fürgébb tempóban lehetne a dolgot csinálni, hiszen ezáltal a kereskedelemügyi ministerium munkaalkalmat teremthetne az autóbuszgyáraknak, a közönséget pedig abba a helyzetbe hozná, hogy a forgalom gyarapodása révén kissé növelné a forgalmat. De ez csak akkor lehetséges, ha a ministerium gyorsabban és energikusabban látna hozzá ezeknek az autóbuszvonalaknak engedélyezéséhez, a mű-tanrendőri bejáráshoz és mindazon dolgokhoz, amelyek az autobutezforgalommal kapcsolatban vannak. Még egy kérdést vagyok bátor röviden érinteni, amennyire időm megengedi. Ez a kérdés egyik fájó sebe a magyar munkásságnak, általában a magyar szegény néposztálynak s ez a zálogházak forgalma. Többizben bátor voltam már a t. Nemzetgyűlés szine előtt rámutatni arra, hogy a mostoha viszonyok következtében mennyire lerongyolódott a magyar nép és menyire sülyedt a magyar nép életszintje és élettartása. Rámutattam .arra is, hogy ez a példátlan csökkenése a vásárló képességnek milyen károsan hat vissza az egész magyar közéletre. S ha ma beszélünk a kereskedelem, az ipar válságáról, ha beszélünk kisipari kérdésekről, akkor rendszerint az ökör szarva között keressük a tőgyét. holott nem ott van, mert nem anyira a hitel kérdés, nem annyira a retrográd törvény, illetőleg a legutóbb kierőszakolt ipartörvény akadályozzák az ipar és kereskedelem fejlődését, hanem megakadályozza főképen a lakosság példátlanul leggyöngült vásárló képessége. A kereskedelem sem azért gyarapodik, mert jobb lét volna, hanem azért, mert az emberek jobb foglalkozás hijján kereskedni próbálnak és egymást gyilkolják le. Semmisem bizonyitja ezt jobban, mint az, hogy Budapesten a füszerkereskedők száma a háború óta 50%-kai szaporodott, holott Budapest lakossága egyáltalában nem növekedett, sem számban s még kevésbé vásárlóképességben nem gyarapodott annyira, boey 50% -kai nagyobb fűszer kereskedelmet elbírna. Mondom, mindezek a szegénység betegségei és főképen a vásárlóképesség hiánya az, ami az ipart és a kereskedelmet úgyszólván tönkreteszi. Enni azonban végül is muszáj és ruházkodni is kell, mert hiszen ha rongyosan jár az ember az utcán, a rendőr lefüleli, razziák alkalmával a legjobb, legderekabb embert is elfogják, a toloncházba viszik s kitiltják Budapestről, úgyhogy ennek következtében a lakosság, ha keresetéből nem bír táplálkozni és ruházkodnL akkor igyekszik eladni mindenét vagy ha még egy kis reménye van annak, hogy valamikor mégis talán jobbak lesznek a viszonyok, a zálogházakat veszi igénybe és azokat frekventálja.