Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-546
A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. 21 Szerintem teljesen elég volna már a leépítésből; még mindig nap-nap után ezt a jelszót halljuk, hogy: leépíteni; azt hiszem a leépitésből nem lehet megélni, végre most már felépitésből akarnánk megélni. Miután pedig a magánkezdeményezésnek anyagi eszközei nincsenek, az egész ipar és mezőgazdaság a kormány és az állam felé tekint, hogy vagy hitel formájában vagy pedig megrendelés formájában kapjon segítséget. Az állam az elmúlt esztendőben 63 millió aranykorona plusz-szal zárta a maga számvetését, A pénzügyi biztos a maga tervezetében 40 millió aranykorona minuszra számit ott és lett 63 millió aranykorona plusz. 103 millió aranykoronával többet adóztunk tehát, mint amennyire egy külföldi szakember Magyarországot képesnek tartotta. Ha ez igy van, akkor szerintem, hiba történt, (Bell Miklós: Kivonták a forgalomból a pénzt.) mert nem szabad az államnak több fizetési eszközt kivonni a forgalomból, mint amenynyire neki okvetlen szüksége van, mert különben ez a tőke a magángazdaságból hiányzik. Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Haller István: Ez az oka a magánvállalkozások vérszegénységének és annak, hogy tulaj donképen alig van vállalkozás. De ha sikerül is az operációt keresztülvinni, ennek a tőkének a maga egészében vissza kell folynia a produktív életbe azzal, hogy az állam hitelt, munkát ad abból a nénzből, amely az állam pénze, azért, hogy ebből a krizisből kijussunk és igy a szociális béke megteremthető legyen. A költségvetést elfogadom. (Helj/eslés jobbfelől és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Petrovies György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül csodálkozom Haller István t. kénviselőtársam felszólalásán és azon, hogy ezt a felszólalást megelőzték' Wolff Károly és Er'nszt Sándor képviselőtársaim ugyanilyen _szociális szellemű felszólalásai. (EQÍJ hang jobb felől: Miért?) Ezeket a felszólalásolkiat hallván, önkéntelenül Goethének arra a szállóigéjére gondolok, hogy »welche Wendung, durch Gottes Fügung!« Annak a pártnak, amely hat eszt-endiő'n át követi a kormányt azokban a^oseltekiedetökben, amelyeknek következményeként -a magyar niunkiáissálg példátlanul leszegényedik és mér lyen a kinai kuli alá sülyed; annak a pártnak, amely hat esztendőn át követte a kormányt a'bban, hogy soha semmiféle szociálpo u litika, ne érvényesüljön; annak a pártnak;, amelly hat esztendeig követte a kormányt a legantiszociálisabb irányban: most egyszerre felébred a szociális lelkiismerete! Neon haragból mondom ezt, t. uraim; örülök neki, és csak azt kérem., hogy ennek folytatása is legyen, mélg pedig 'komoly folytatása, mert ha néni lesz, akor enueíki kárát fogja látni nemcsak a munkássíáig, hanem ez a szer en esetlen ország is amely ma a szociálpolitika hiányában, a vásárlókénesség hiányában, munkásainak szellemi és fizikai, lerongyolódásában. szenved. (Haller István: Másról sem beszéltünk itt a Házban hat éven át, mint erről!) Lesz alkalmunk- hogy ezt legymásnak más formában is megmondjuk T. Nemzetgyűlés! Magára a 'kíereskedeliemügyi tárcára rátérve, azt hiszem, hogy a magyar kereskedelem t és ipar állapotát a legméltóbban szimbolizálja maga a kereskedelemügyi minis ter ium. Ha bemegy az ember a kapun, akkor a hideg pince vagy kripta szaga üti meg az ember orrát; ha bemegy a hivatalokba, akkor látja, hogy félméteres pókháló és olyan por meg piszdk) terjeng abban az egész ministeriumban, amelyhez foghatót nem látni seholsem. A folyosók üresek, néptelenek 1 ; alig lézeng ott valaki, és mondhatom, akár nézem az iktatót, akár nézem a kiadót, amelyek mégis mindten ministérium forgalmának a tükörképei, azt Ikelll mondanom, hogy ez az enfant perdu a leeárvább és lege lej tett ebb gyermeke a magyar állami közigazgatásnak, T. Nemzetgyűlés, minden embernek az a szerve fejlődik ki legjobban, amelyet a leggyakrabban használ. Ami áll az egyedre, az áll az államra is és e tekintetben azt kell mondanom, hogy ennek a magyar államtestnek a belügyi szerve fejlett ki a legjobban, mert a leggavalérosabban a belügyministeriumot látták el. Annak gyönyörű, parkszerű udvara van, szép, elegáns folyosói vannak, tisztaság és rend mindenütt, pompás minden. Ilyen a rendőrministerium. Azután, ha elmegy az ember a pénzügyministeriumba, azt látja, hogy az valóságos méhkas, zsong-bong minden abban az emberi hodályban. Ezzel szemben a magyar ipar, a magyar kereskedelem ministérium a a legelhanyagoltabb állapotot mutatja. Kívülről az épület még csak valahogy elfogadható, de amint bemegy az ember, megdöbben. Hát ez legyen a magyar ipar, a magyar kereskedelem ministeriumal Ahol élni, pezsegni, mozogni kellene mindennek, ott halotti hangulat ömlik I el az egészen. Nem túlozok, ha azt mondom, hogy amint az ember belép a kapun, orrát megüti a kriptaszag; ha bemegy egy irodába, valami dohányfüsttel elegy görényszag üti meg az orrát. Piszkos, mocskos minden. (Derültség.) Keresem-kutatom a költségvetés számdzsungelében azokat az adatokat, amelyek végre ennek a ministeriumnak rendbehozatalát tartalmazzák. Minderről szó sincsen. A kályhákat fogják megcsináltatni, meg a háztetőket, annál is inkább, mert ha esik az eső, a legfelsőbb emeleteken becsurog a tisztviselőkre és maholnap esernyővel kell az Íróasztal mellett ülniök. Ez a legméltóbban szimbolizálja a magyar ipar és a magyar kereskedelem állapotát. Ezek után bátor leszek áttérni arra, amií ről főképen beszélni akartam, ez pedig a budai pesti helyközi forgalom, főképen pedig a nyuI gáti pályaudvar borzalmasan elhanyagolt állapota, A helyközi forgalom sohasem volt valami kedvenc gyermeke a masyar államvasutaknak, amely Nagy-Magyarországon mégis a távolsági forgalomra volt berendezkedve és igy a Budapest környékbeli községek forgalmát nem nagyon kultiválta, mert kevés vonal lévén, — meg dupla sinpár is alig-alig volt — igy érthető okoknál fogva a helyi forgalmat nem nagyon forszírozták. Ma azonban, különösen, mivel a nyugati pályaudvar elvesztette azt a nemzetközi jelentőségét, amellyel a múltban bírt- mindenesetre furcsáin fest, hogy a nyugati pályaudvarra befutó vonatok először is rendetlenül közlekednek, másodszor pedig a nyugati Pályaudvar, amely elsősorban a helyközi forgalmat van hivatva lebonvolitani, nagyon borzalmas állapotban van. Méltóztassanak elképzelni a Váci-uton dolgozó, de még a Budán is, főképen azonban a Váci-uton dolgozó munkásoki egy tekintélyes része a nyu^pti pályaudvar cesrlédi vonalán levő községekben kénvtele-n lakni. Ezeket részben a biidartesti háztulajdonosok kapzsisága, részben a lakishiénv kergette ki a fővárosból. Ezek a munkások délután.5—6 óráig dolgoznak. A vonatok rendszerint 5 óra 15 perekor, 6 óra
