Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-546
20 À nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken-. el, tehát eo ipso szakiparossal végezteti el. A sérelem azonban abban van, hogy egyáltalán ipari munkát vállal, mert hiszen a vállalatnak haszna az, amitől ilyformán megfosztja a kisipart, mivel az a sitzre dolgozó iparos vagy a steher, aki otthon ^ elvégzi a kereskedő által vállalt ipari munkát, rendesen teljesen kiuzsorázott pária, aki éhbérért szállitja a kereskedő által vállalt munkát. Szerintem ez is visszaélés, amelynek megszüntetése sürgős szükség. Azután a köizszállitási szabályrendelet körül is valami hiba van. Erről a szabályrendeletről 1907-ben törvény alkottatott, amelyet 1911-ben módositottak és azóta itt van ez a törvény. A kisiparosság ma is kénytelen 5% bánatpénzt letenni akkor, amikor valamely munka elnyerésére pályázik. Miután néha kétszázan, háromszázan is pályáznak, természetes dolog, hogy kétszázszor, háromszázszor öt százalékos bánatpénz folyik be. Hogy ez ma, amikor a kisiparos hitelt nem kap, milyen óriási akadálya annak, hogy ő egyáltalán pályázhasson, — mert kénytelen drága bankgaranciát fizetni, a kölcsönvett pénzért óriási kamatot fizetni — és hogy ez mennyire hozzájárul ahhoz, hogy a kisiparost az anyagi krizisbe még mélyebben rántsa be, azt hiszem, nem szükséges hosszasabban magyaráznom. Itt is kellene valami módot találni arra, hogy a pályzati feltételeket az ipartestületeknek vagy az ipari szövetkezetnek bevonásával a kisiparosságra nézve enyhítsék, hogy ne legyenek kénytelenek ilyen drága tőkét esetleg igen hosszú időre, hónapokra lekötni és a kölcsönvett tőke kamatait hiába fizetni, mert a munkát legtöbbször ugy sem kapják meg. Azonkívül kifogásolja a kisiparosság, hogy a versenytárgyalási munkák kiirása akárhányszor rendkivül zavaros és homályos í'ogalmazásu, úgyhogy a kisiparos nem képes azon eligazodni. Nem akarom azt mondani, hogy ebben szándékosság van és nem akarok hangot adni egyik másik kisiparos ama gyanújának, hogy ez a homályos fogalmazás azért van, hogy csak a benfentes tudja tulajdonképen, mire kell pályázni, hogy csak neki legyen módja preciz árajánlatot tenni és mindenki más csak a sötétben tapogatódzon és rendesen olyan utón induljon el, amely az ő pályázatát egész bizonyosan elfogadhatatlanná teszi. Az ipari hitel rendezése során az ingó jelzáloghitel kérdésére is fel akarom hivni a kereskedelemügyi minister ur szives figyelmét, mert végeredményében ez is egyik módja az ipari hitel megoldásának. Általában véve azonban az ipari hitelt szerintem komolyan csak akkor lehet megoldani, ha a pénzkezelés és a hitelezés kérdését általában véve szabályoztuk az országban. És itt célozni akarok a bankok politikájára. A pénzintézetek annak idején azért alakultak, hogy betéteket elfogadjanak, a felesleges és megtakarítható pénzek rezervoárban legyenek és azután ezt a pénzfelesleget oda helyezzék el, ahol a termelés során a legjobban tud kamatozni és érvényesülni. A bankok eredeti hivatása tehát az volt, hogy a termelő munkát támogassák hitellel, hogy elosszák a megtakaritott filléreket és a vállalkozó iparost, földmivest ellássák a szükséges forgó és egyéb tőkével. Amig a bankok ezt a politikát követték és a maguk naturális rendeltetéséhez ragaszkodtak, addig egészen természetes volt a hitelpolitikának a fejlődése, mert amint egy nemzet vagyonosodott, amint egy nemzetnek a tőkéi gyűltek, olyan mértékben gyarapodott ez a rezervoár ós az egyensúly a hitelkeresők és azok között* akiknek a hitelt nyújtani kellett, nagyjából meg volt tartva, olyan Spannung, mint aminő ma van, nem állott elő. r A bankok azonban ettől az eredeti rendeltetésüktől eltérve, rávetették magukat az ipari gründolásra, (Ugy van! balfelől.) a bank iparos, kereskedő, foldbérlő, földbirtokos, minden lett (Cserti József: A legnagyobb árdrágító!) és ettől kezdve a banknak a betétpénzekre azért volt szüksége, hogy a saját ipari, kereskedelmi és egyéb üzleteit alimentálja, a betéteket és a Jegyintézettől kapott hiteleket elsősorban a saját maga üzleteinek céljaira használta fel (Cserti József : Ma is!) és ezt a pénzt is jobban tudta jövedelmeztetni, mintha a szorosan hitelüzlethez ragaszkodik. Ennélfogva mindig kevesebb lett az a pénz, amellyel a bank azokat támogatta, akiket tulajdonképen támogatnia kellene, t. i. a termelő munkát; elsősorban önmagát támogatja, mert elsősorban önmagának van szüksége pénzre a saját ipari és kereskedelmi vállalataihoz. Ez, szerintem, elfajulás, teljesen egészségtelen állapot. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Magyarországon a középipar és a kisipar — mert a nagyipar teljesen a bankok zsebében van, annak önállósága nincs, az tulajdonképen a bankok ipara — nem tud hitelhez jutni, mert a bankok rendeltetésüktől eltértek és maguk használják fel az országos tőkét saját üzemeikben. A mezőgazdaság nem tud hitelhez jutni, mert a mezőgazdaság betevő pénze is a bank saját ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági vállalatába folyik be elsősorban és ez tulajdonképen a hiteldrágaság igazi forrása Magyarországon; azért nem tud a hitelhez senkis.em hozzájutni. (Cserti József: De tud uzsorával, 50 percentre!) Ugy tud. De jobb volna, ha nem tudna hozzájutni, mert ez azt eredményezte mostanáig hogy a mezőgazdaság, amely az adósságtól jóformán megszabadult, közeledik újra ahhoz a háború előtti állapothoz, amikor teljességgel el volt adósodva és megint nem önmagának termel, hanem a kapitalista banktőkének. Ha a kormány komolyan akarja az ipart, a mezőgazdaságot hitelhez segíteni, akkor tessék hozzányúlni végre a banktőkéhez és megállapítani azt, hogy mihez van joga ma a pénzintézetnek, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez kellene!) mert ha mindenkinek, minden egyéb társaságnak megvan határozva az üzletköre, ha egy egyesületnek meg kell maradnia abban a körben amelyet az alapszabály számára előir, akkor lehetetlenség, hogy itt egy olyan szervezet legyen, amely mindent tehet a világon, amelyet nem korlátoz senki és semmi, amely a maga pénzügyi politikáját, amely elsősorban önmagát tekinti és nem az ország közgazdasági érdekét. Tessék a bankokat visszaszorítani azokba a keretekbe, amelyekből kinőtt. Tessék azokat az uzurpált feladatokat elvonni tőlük; (Ugy van! a balkösépen.) tessék lehetetlenné tenni hogy az ország pénzével tisztára a saját vállalataikban gazdálkodjanak és csak szemszurásból adjanak másnak és ha adnak, azt olyan drágán adják, hogy ebből sem annak van haszna, aki ezzel a hitellel dolgozik és termelő munkát akar végmni, hanem tisztán a nekik hitelt adó bankoknak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt! Haller István: Kérem szépen, azonnal kész \ agy ok! (Cserti József: Itt van a hiba, a hitelnél!)
