Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-546

A nemzetgyűlés 546. ülése 1926. évi május hó 7-én, pénteken. 19 lehet csodálkozni azon, hogy a kisiparos sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint a nagyiparos. Magyarországon rendkivül fontos ez a kérdés két szempontból. Először, mert 2—300.000 önálló kisiparosról van szó, tehát legalább másfélmillió emberről, aki a kisiparból él s igy mint szociális probléma is rendkivül fontos ez a kérdés. De fontos másodszor iparpolitikai szempontból is, mert nem habozom kijelenteni, — ez volt mindig a meggyőződésem — hogy amennyiben a magyar ipart külföldön valamire becsülik, ez sokkal inkább köszönhető a kézműiparnak, mint a gyáriparnak, (Ugy van! Ugy van!) Hogy a mi kézműiparunk — ugy a butor, mint a cipőiparunk és más kézműiparunk — a külföldön megbecsülésnek és tiszteletnek örvend, azért van, mert a magyar kétségkívül alkalmas arra, hogy nivós, esztétikus, Ízléses és a művészi igényeknek is megfelelő iparcikkeket állitson elő. Innen van az, hogy a mi kézműiparunk a maga termékeivel a világ bármely kézműiparával bátran versenyezhet (Ugy van! Ugy van!) és ha a magyar gyáripar tudott e téren olyat teremteni, amit a külföldön respektálnak, nem habozom kijelenteni, hogy ez azoknak a mérnököknek és munkásoknak köszönhető, akik nagyobbára iparos famíliákból származva, a vérükben vitték át az érzéket századokon át s ezzel az érzékkel tudták megadni azt a formát, amely tiszteletet szerzett a magyar iparnak az egész világon. A magyar kisiparosság megmentése, lábraállitása, igényeinek kielégítése, életstandardjának a felemelése tehát nemcsak szociális probléma, hanem ipari probléma is, s ebben a problémában nekünk egyet kell értenünk valamennyiünknek. (Helyeslés.) A kisiparosságon az állam már többször próbált segiteni, ugy hogy hitelt bocsátott a rendelkezésére, így kapott a kisipar egészben 50 milliárd korona hitelt a Pénzintézeti Központ utján, s ebből 36 milliárd korona a vidéki, 14 milliárd korona pedig a budapesti fővárosi kisiparosságra jutott. Ez azonban valóban csak egy csepp a tengerben, hiszen ha felosztjuk ezt a tőkét a kisiparosság között, akkor körülbelül 166.000 papírkorona esik ebből a hitelből egyegy kisiparosra. Természetes dolog, hogy ezzel kezdeni nem lehet semmit. A kormány megpróbált más utón is segiteni. Alakult 1920-ban egy ipari szövetkezet, az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, amelyet a kormány próbált időről-időre hitellel támogatni; igy 1921-ben 3 millióval, majd rövidesen 30 millióval, 1924-ben pedig 22 milliárddal és pedig ugy, hogy 10 évig kamatmentességgel látta el a szövetkezetet, illetőleg a kamatokat módjában van a szövetkezetnek tartalékolni. Ujabban, ha jól tudom, ujabb 30 milliárdot kapott a szövetkezet. Ennek az lett volna a hivatása, hogy az ipari szövetkezeteket lássa el hitellel. Szerintem azonban a szövetkezet ennek a feladatának nem tett eleget és én arra kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék ennek a szövetkezeti központnak az üzletvitelét felülvizsgáltatni, hogy vájjon ezeket a kölcsönöket arra használta-e fel, amire azt neki adták, t. i., hogy más ipari szövetkezeteket lásson el hitellel, hogy ezt a hitelt azokba a szövetkezetekbe tömörült kisiparosságnak juttassa tovább. Tudtommal e helyett a szövetkezet az iparosságnak csinál konkurrenciát, s hitel fejében egyszeresét adja a tartaléktőkének, de ezeknek oly kicsi tartaléktőkéjük van, hogy ha annak akár egy vagy kétszeresét kapják hitelképen, akkor tulajdonképen semmit sem kaptak. A többi tőkével azonban ez az ipari központ maga gazdálkodik és pedig ugy, hogy detailüzleteket nyit. Például ilyen detaiitextilüzlete van a Kecskeméti utcában, ahol a saját raktárából — nyilvánvalóan az ebből a pénzből szerzett raktárából — hat és nyolc hónapos hiteleket ad. Tulajdonképen tehát a szabóiparosoknak csinál konkurrenciát. Körlevelében felhivj állami tisztviselőket, hogy itt ebben az üzlethelyiségben beszerezhetik a maguk szükségletét és hat-nyolc hónapi hitelt is kapnak. Szerintem nem ez a hivatása ennék a szövetkezetnek. Az sem a hivatása, hogy a Klauzál-utcában cipőn aigiykereskedést tartson fenn ós ezzel a eipőkereskedőknek csináljon konkurenciát azon az állami pénzen, amelyet az állam a kisiparosok segítségére szánt. Egyszóval arra kérem az igen t. minister urat, legyen szíves ennek a szövetkezetnek ügyvitelét felülvizsgáltatni és lelhetetlenné tenni, hogy az^ a hitel, amelyet az állam a kisiparosságnak szánt, airra a célra fordittassék, uogy egy szövetkezeti központ önmagának csináljon vele olyan üzleteket, amelyek evidenter konkurrenciát és pedig — miután az állam pénzével, az iparosoknak szánt pénzzel csinál konkurrenciát — tisztességtelen konkurrenciát jelentenek a kisiparosságna'k. A másik súlyos sérelme a kisiparosságnak az ipar tör vény kijátszása. Az ipartörvény végre arra az álláspontra helyezkedett, hogy ipart csak képesitett iparos űzhet. Ezzel akarta lehetetlenné tenni a kontármunkát, ezzel akarta lehetetlenné tenni azt, hogy valaki, akinek tőkéje van, egyszerűen fogjon magának egy strohmannt és ezt kihasználva, űzze azt az ipart, amelynek gyakorlásához magának képesítést egyáltalán nem szerzett és csupán azért, mert tőkéje van, konkurrenciát csináljon a képesitett kisiparosnak. Ezt a törvényt többféleképen játsszák ki. Kijátsszák először ugy, hogy az illető társat fogad maga mellé. A társ természetesen 'képesitett iparos, ezzel azonban olyan szerződést köt, hogy az illető fixfizetést kap, äz üzletben nem társ, az üzlet jövedelméhez semmi köze sincs, az ő társa ezen a címen alkalmazott, épolyan üzletvezető, mint volt az azelőtti időben éls igy a tőkés épugy csinálhat most tisztességtelen konkurrenciát a képesitett iparnak, mint azelőtt. Az iparosnak, ha társa van, rendesen ki kellene irnia a társ inevét, ez azonban soha nem történik meg, mert az a kereskedő, aki ilyenformán iparűzésre rendezkedett be, a maga cégjének renomméját nem akarja rontani azzal, hogy a társ nevét is kiteszi a cégtáblára, hanem ezt egyszerűen elhagyja és fizetett alkalmazottal játssza ki az ipartörvényt. Vagy pedig kijátssza r olyformán, hogy gyárüzem engedélyezését kéri. Gyáirüaeme akkor van valakinek, ha aibban 25 munkásnál többet foglalkoztat. Természetesen bejelenti, hogy ő gyáripar üzésére kér engedélyt és bejelenti, hogy 30 munkást Sfoglalkoztat. Ezt senki nein ellenőrzi és az iparosság nem egyszer kénytelen konstatálni, hogy az ilyen módon iparengedélyt kapott, gyáripart üző cég, gyáros, tulaj donképen csak három-négy munkást foglalkoztat. Ilyen formában is kijátsszák a törvényt. A harmadik sérelem az, hogy kereskedelmi vállalat nem egyszer ipari munkára is fogad el megrendelést. A törvény kiköti, hogy ilyen esetben szakiparossal végeztesse el ezt a munkát. Ez teljesen felesleges kikötés. A kereskedő maga azt a kisipari munkát ugy sem végezheti 3* ™-